Az erő Erikkel van

A két előzenekar közül csak a Fanatic Attackre értem oda, a Purulent Ritestól ezúton is elnézést! A Fanatikus támadásról előzőleg mindössze annyi infóm volt, hogy a Club 202 személyzetének egyik tagja a basszeros ott.  Nyers, csiszolatlan thrash-t játszanak, javarészt a szigorúbb, fűreszelősebb európai fajtából. A dalaik különösebben mély nyomot nem hagytak, de az ekkor még kisszámú publikum szemmel láthatóan levette műsorukat. Közben volt nagy jövés-menés a főzenekar tagjainak részéről; a legtöbben egyértelműen Eric Forrestet találták meg a fanok közül. Ő egyben a merchfelelős is volt. Nem állítom, hogy mindennapos hallgatnivaló lesz nálam a Fanatic Attack, de a stílus kedvelői ettől függetlenül tehetnek vele nyugodtan próbát.

Az E-Force rendesen elkényezteti idén a magyar rajongóit, hisz az immár negyedik alkalommal hazánkba érkezett Eric Forrest által vezetett csapat a Trafikos fellépés után ment még Szombathelyre, Debrecenbe, holnap pedig Szeged városát ejtik útba.

A Voivodos múltját szemlátomást nem akarja letagadni Forrest úr, olyannyira nem, hogy amolyan Voivod pótlékként indította útjára a kétezres években az E-Force-ot, sőt mi több, játszik is a Voivod érából több számot. Erdős Erik nem is volna Erdős Erik, ha kihagyná a programból a vele készült két stúdióalbum (Negatron és Phobos) bármely meghatározó számát, mondjuk a Project X-et, az ugrálásra késztető Insectet, netán a Mercury-t. Mondjuk az E-Force-szal kiadott már időközben három stúdiólemezt, a legfrissebbet idén áprilisban (írtam is róla),  szóval illene már kicsit ráfeküdni jobban a saját dalokra. De tudja ő maga is jól, hogy az emberek elsősorban a Voivodos múltja miatt mennek el a fellépésére, azért, hogy hallják a vele készült dalokat, amelyeket Away és társai úgysem applikálnak be a repertoárba, mondván, ők csak Snake-es dalokat nyomnak.

Saját nóta csupán mutatóba volt (pedig nagyon erős az új album, a The Curse…), többségében a már említett Voivodos múlt került terítékre. Jelentős csúszással kezdte meg műsorát a főbanda, aminek nem igazán örültem, mert még volt más bulin is jelenésem aznap. Bár a Trafik nem tartozik a legkedveltebb helyeim közé, a hangzásra nem lehetett nagyon panasz, vaddisznó módon megdörrent a cájg. Forrest a két gall társa (a No Return gitáros Jérome Point és a megszámlálhatatlanul sok underground brigádból ismerős dobos, Krof ) mellé hozott magával egy másodgityóst is, aki vörös Kreator pólóban tolta a koncit – kár, hogy neve előttem ismeretlen (bekonferálta ugyan őt a főhős, de alig lehetett érteni). A kanadai underground metal félistenekkel elkövetett nóták közül számomra mindig az Insect jelenti a csúcspontot az E-Force koncerteken; valahogy erről a számról mindig a Helmet jut eszembe, ez a drop hangolásos szaggatott riffelés az ő sajátjuk. Eric hangja most is bírta a strapát, pedig dallamokat nem igazán produkál; nyers, artikulálatlan üvöltés, ordítás és acsarkodás az ő stílusa. A Voivod tök más irányba is ment el vele anno, mivel esze ágában sem volt Snake-et lekopírozni.

A rövid, de velős koncert két más feldolgozással zárult le, egyiket a Sátán nyelvén adta elő. Ebből kitalálható, hogy az In Legue With Satan       hangzott el, a Venom egyik örökbecsűje – én ennek örültem a leginkább. A másik cover, az Iron Maiden féle The Trooper már nem volt ennyire telitalálat szerintem. OK, tudjuk, hogy Eric nagy Maiden mániás, meg jómagam is alapzenekarnak tartom Steve Harriséket (jó is lenne eljutni az idei koncertjükre, csak már telt házas), de a The Trooper szerintem túlságosan kilógott a sorból, ráadásul Forrest ordibálós hangja sem megy hozzá. A koncert élvezeti értékét azonban még ez sem tudta rontani, egy családias, forró hangulatú bulinak lehetett tanúja, aki ezen a péntek estén az E-Force jelenését válaszotta proginak.