Unioni fesztivál – Katatonia, Sólstafir, Swallow the Sun, Barren Earth

Előszőr rendezte meg két napos fesztiválját a Live Nation, ami észak jelenleg legnépszerűbb metalzenekaraira lett kiélezve. Unioni fesztivál fellépői az Arch Enemy, Katatonia, Insomnium, Sólstafir, Lost Society, Swallow the Sun, Barren Earth, The Man Eating Tree. A szombati napra jutottam el, aminek főzenekarai a svéd Katatonia és az izlandi Sólstafír, valamint Finnországot a Swallow the Sun és a Barren Earth képviselte.

Az estét a Barren Earth nyitotta, akikről tudni kell, hogy a finn metalzene meghatározó alakjai alapították, így több zenei hatás ötvözi stílusuokat. Megtalálhatjuk benne a Moonsorrow-os arcokat, Janne Perttilä-t gitárnál, Marko Torvonen-t doboknál; az ex-Amorphis tagokat Olli-Pekka Laine-t basszusgitárnál, Kasper Fredrik Mårtenson-t szintetizátornál. Ebben a bandában játszik Sami Yli-Sirniö gitáron, aki jelenleg a német Kreator-ban is aprít, valamint a Barren Earth új énekese Jón Aldará, aki a feröer szigeteki doom Hamferðin vokálosa. Igaz a 2013-ban kivált Swallow the Sun-os Mikko Kotamäki karizmatikus kiállását az új énekes nem múlta felül, viszont massziv hangja igencsak odatett, és kellemes csalódás volt hallgatni tiszta énekét.
A koncert alatt részesei lehettünk egy érzelmekben gazdag előadásnak, amit meghatározott a death metal, a progresszív rock és egy kis folk muzsika. A múltheti Moonsorrow koncert után jó volt újra látni Janne-t és Marko-t is, akik ugyanolyan átéléssel játszottak, mint egy héttel ezelőtt.

Következtek a doom mesterek, a Swallow the Sun, akik hazai terepen nagyon keveset koncerteznek, így kevés alkalom adódik elcsípni őket. Negyven perc nem sok egy effajta zenekarnak, úgyhogy nem pazarolták az időt. Hallhattuk The Giant c. szerzeményt, majd a legutóbbi album slágerét, a Labyrinth Of London balladát, és szerepelt a Night Will Forgive Us. Igaz, a dalválasztás szerintem nem volt a legmegfelelőbb, mivel egy Swallow-ot jó lett volna hallani, de maga a koncert odatett. Zeneileg és látványilag is kitettek magukért a srácok, hatalmas lendülettel és egy kis horroral megfűszerezve, és Juha Raivio látványos gitárjátéka már csak hab volt a tortán.

Már nagyon vártam az “Icelandic Heathen Bastards“, azaz az izlandi Sólstafir zenekart, akiket utoljára tavaly láttam, szintén Helsinkiben. A legutóbb megjelent anyaguk az Òtta számomra egy mestermű, így nagyon kiváncsi voltam, hogyan szól élőben. A Svartir Sandar lemez Þín Orð c. nótájával nyitották a bulit, aztán rögtön át is tértek az új albumra. Jött a Dagmál, Rismál, Miðdegi és a csodálatos Òtta remekmű, amit szinte már megható volt hallani. Ezután fokozta a hangulatot a Goddess of the Ages és a koncertet a szintén népszerű, fantasztikus hangulatvilágú klippnótával, a Fjara szerzeményükkel zárták.
A színpadi mozgás, a fények és a csodás zene egészen különös atmoszférát teremtett. Igaz a Sólstafir kisebb helyen sokkal jobban hat, de így is átjött az, amit adni akartak. Nem tudom mit teszi, talán az izlandi táj hatása, vagy maga a nyelv, de amit csinálnak, az eredeti és megunhatatlan.


 

A Katatonia munkásságát valamilyen okból kifolyólag nem követtem az utóbbi időben, mondhatni kicsit elfelejtődött a zenekar, ezért nagy elvárásaim nem voltak a koncerttel kapcsolatosan.
A kezdés kicsit laposra sikerült, Increase és a Buildings számok valahogy nem ütöttek akkorát. Ugyanígy volt ez a régi kedvencekkel, a Forsaker és a Day and Then the Shade dalokkal. Viszont a Ghost of the Sun nótánál beindult a koncert, és onnantól kezdve a lendület sem hagyott alább. Vendéggitárosként Tomas Åkvik-ot köszönthettük, aki lelkesen riffelgette végig a koncertet, a ritmust pedig Daniel Moilanen diktálta.

 

A show folyamán hallhattunk nagy koncertslágereket, mint például a Soil’s Song-t, és a Teargast. Hatalmas meglepetésemre eljátszották az egyik régi kedvencemet a Cold Ways-t, aminek nagyon-nagyon örültem. Nem mondhatom, hogy sok Katatonia koncerten voltam eddig, de arra emlékszem, hogy mindig ezt a dalukat szerettem volna hallani, és akkor ez sohasem valósult meg. Ìgy mikor Jonas felkonferálta a Cold Ways-t, nem hittem a füleimnek. Végigordibálós dal volt ez, sok headbanggel és átéléssel, igaz a közönség nagy része csak jegesen állt, de ez engem egy cseppet sem izgatott.
A Cold Ways után visszatapsolásra lenyomták még a szintén közkedvelt My Twin és Lethean szerzeményeket, majd a szombat estét a July-val zárták felfokozva ezzel a tetőfokára a hangulatot.


 

Nagyszerű kis buli volt ez a szombati, dicséret a Live Nation-nak a felhozatalért. Sólstafir játszik Magyarországon is november 19-én, aki teheti nézze meg őket!

Koncertfotók a galériában.

október 18.,
október 19.,