20 éves a Sognametal

 
1994-ben, azaz kerek 20 évvel ezelőtt Terje „Valfar” Bakken-nek köszönhetően megalakult a Windir és ezzel egy új zenei irányzat is kialakult, amelyet Valfar Sognametalnak nevezett el. Tulajdonképpen ez a stílus egy olyanfajta black metal, amely folk elemeket is tartalmaz, témájában pedig történelmi eseményekre hivatkozik. Pontosabban a Fimreite csatára (1184) és ami körülötte volt.
1994-ben még egyszemélyes projektként indult. Később Sorgn és Steingrim is segített Valfar munkájában. (Sóknardalr – 1997, Arntor – 1999). 2001-ben csatlakozott a teljes Ulcus zenekar legénysége (Hváll, Strom, Sture és Righ) – Innentől kezdve teljes létszámmal működött a zenekar, és az 1184 albumot már ebben a felállásban rögzítették, Sorgn kivételével.
2003-ban a Likferd album következett. 2004 januárjában egy tragikus esemény történt, Terje „Valfar” Bakken elhunyt. És ezzel a Windir feloszlott. 2004. szeptember 3-án (Valfar születésnapján) egy búcsúkoncertet adtak az osloi Rockefellerben, amely felvételre került és 2005-ben DVD formában ki is adtak Sognametal néven. Ezen a koncerten Vegard Bakken is közreműködött.
2014-ben, 10 évvel később a zenekar tagjai és Vegard Bakken tiszteletük jeléül koncertet adtak a norvég Karmøygeddon fesztiválon, ahol Windir, Vreid és Ulcus dalokat játszottak, majd ezt követte a francia Hellfest és a német Wacken is.
Október 11-én egy 11 állomásból álló európai turnéval kedveskedtek a rajongóknak a Posthum társaságában, amely október 13-án, hétfőn a bécsi Viper Room-ot is érintette.
Erről az európai turnéról júniusban hallottam először, már akkor tudtam, hogy ezt az eseményt nem szabad kihagynom! Néhány napra rá láttam a Catapult Promotion facebook oldala létrehozta az október 13-i eseményt, és a jegyek eladása is megkezdődött. Több se kellett nekem rögtön lecsaptam az első eladásra kínált jegyek valamelyikére. Onnantól kezdve számoltam vissza a napokat. Majd október 13-án arra keltem, hogy végre elérkezett a nagy nap!

A helyszínre 17:45 környékén érkeztem, ahol egy turnébusz és a Viper Room melletti pizzéria teraszán söröző Sture, Righ és Vegard Bakken fogadott. Ez is azt bizonyította, hogy jó helyen járok!
A kapunyitás előtt összefutottam néhány emberrel, akik szintén Magyarországról jöttek kizárólag erre az eseményre. Illetve a kapunyitás után még két fővel, akik szintén hazánkból érkeztek. Jó volt látni, hogy nem csak én utaztam ennyit egy esemény miatt.
A kapunyitás 19:00 órára volt meghirdetve, amely negyed órás csúszással meg is történt, igaz egy papírra ki is írtak, amelyet az ajtón el is helyeztek. Ebből adódóan a kezdések is ennyivel csúsztak.
 
 
A szintén norvég Posthum triója kezdett, akik egy black metal banda és egy kicsit a Gorgoroth-ra hajaznak. Eddig nem sokat hallottam róluk, pedig három nagylemezt már kiadtak (a harmadiknak a megjelenési dátuma egybeesett október 13-ával) Ezt a műsoruk alatt is megjegyezték: „Ma jelent meg a harmadik nagylemezünk a The Black Northern Ritual
A koncertjük meglepően jóra sikerült, a nézőtér (igaz szellősen) de megtelt. A hangosítástól egy kicsit tartottam a hely kialakítása miatt, ugyanis a koncertteremnek alagút formája van – ami ahhoz vezet, hogy visszhangzik. Egy kicsit visszhangzott is mind két koncert, de nem volt vészes.
Összességében élvezetes műsorral szolgáltak, megadták az alaphangot a 40 perces játékidejükkel, de mindenkin látszott, hogy a Vreid/Windir/Ulcus-ra jött.

(Akit érdekel a Posthum élőben elcsípheti őket 2015. január 21-én a Dürer Kertben).


Amint vége tért a koncert rögtön elfoglaltam a helyem az első sorban, és vártam a nagy eseményt. A 15-20 perces átszerelés alatt folyamatosan gyűltek oda az emberek, majd felcsendült az Arntor albumról a Byrjing. Amit hatalmas ovációval fogadtak az emberek. Ezt az Arntor, ein Windir követett. Majd jött az On the Mountain of Goats, Dance of Mortal Lust és a The Spiritlord. Szóval egy nagy Windir adaggal indítottak. A The Spiritlord után elsötétült a színpad és kezdetét vette a pokol (Helvete). Innentől egy kisebb Vreid csomaggal szolgáltak a srácok. Hallható volt a The Reap, Speak Goddamnit, Under Isen majd ezt követően egy Ulcus feldolgozás a The Profound Power. Ezután a Sogneriket demón hallható Krigaren si Gravferd-del kedveskedtek. De a műsorból nem marathatott ki a Svartesmeden og Lundamyrstrollet végül ráadásként a Pitch Black sem hiányozhatott. Amikor a dal végére értek úgy tűnt, hogy ez lesz az utolsó, de nem így történt!  A Journey to the End-el zárták műsorukat.

Setlist:

Byrjing (Windir)
Arntor, ein Windir (Windir)
On the Mountain of Goats (Windir)
Dance of Mortal Lust (Windir)
The Spiritlord (Windir)
Helvete (Vreid)
The Reap (Vreid)
Speak Goddamnit (Vreid)
Under Isen (Vreid)
The Profound Power + (Vegard Bakken) (Ulcus)
Krigaren si Gravferd (Windir)
Svartesmeden og Lundamyrstrollet (Windir)
Pitch Black + (Vegard Bakken) (Vreid)
Journey to the End (Windir)


A kb. 1,5 órás koncert alatt nem volt megállás a nézőtéren. Elég rendesen leizzadtam, és ahogy elnéztem nem csak én. A zenészeken látszott, hogy ott sem volt hűvös a levegő. A koncert alatt még sörrel is leöntöttek hátulról. Szóval el lehet képzelni mennyire ki voltak éhezve az emberek egy nagyrészt Windir dalokból álló show-ra. Akiket kérdeztem, mindenki maximálisan elégedett volt ezzel az estével!

Hatalmas köszönet a Catapult Promotion-nek, hogy megszervezte és lebonyolította ezt az estét! Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam!