Anonim világvége hangulat-felelősök

Felettébb sűrű volt ez a hét, ugyanis egymást érték az ütősebbnél ütősebb események; nem volt gyk. nap, amire ne jutott volna legalább egy említésre méltó buli. Jött pl. a Combichrist, Sólstafir, Cannibal Corpse, G.B.H., Colosseum és a pórnépnek bizony meg kellett gondolnia, melyikre ruházzon be. Akit mindegyik érdekelt (van-e ilyen rajtam kívül?), annak bizony alaposan fel kellett kötnie a gatyát.

Péntekre a Dragged Into Sunlight jelenése tűnt a legvonzóbbnak a hétvége alapozásához. A 2006 óta működő brit kvintett egy külön jelenség az undergroundban; nagyon zárkózott emberkék, nem nagyon vállalják publikusan a kilétüket, magánéletüket. Egyetlen betű jelöli név szerint mindegyik tagot, fellépéseiken általában terroristamaszkot viselnek és a fotózkodásért se igazán rajonganak (a basszerost mondjuk sikerült valahogy rábeszélni, hogy a kamerám elé álljon 🙂 ). A CudiPurciBooking idén nagyon belehúzott koncertszervezés terén, hiszen Gazsiéknak olyan bandákat sikerült eddig hazánkba csábítaniuk, mint az M.O.D., Black Tusk, Afgrund, Trouble, Ethereal Riffian, ezek azért igencsak vonzó nevek minden jobb érzésű underground arc számára. Hasonlóan kihagyhatatlannak ígérkezett a Dragged Into Sunlight első magyarországi fellépése is, amely ugyan egybe volt szervezve a punklegenda G.B.H. koncertjével (ami a szomszédos KLVT Bp.-ben került megrendezésre), de korán vége lett, így akit érdekelt Ganxsta Zolee egyik kedvenc csapata is, az a D.I.S. után röhögve átért rájuk.

A The Hillls nyitotta meg az estét, akik még igen fiatalok, előttük az élet, kicsit kezdetleges sludge/stonerjük azonban megtette hatását. Ők újabban meglehetősen ritkán lépnek fel, e tekintetben már-már nyugodtan indulhatnának versenybe a Magyarország leglustább underground csapata címért. Ekkor még nagyon kevesen voltak a Yukban. Haveri együttesről van szó, akiket már azelőtt ismertem, mielőtt láttam volna élőben zenélni őket. A paraszt riffekre épülő borult, repetitív zúzdájukkal nem fognak ugyan sosem hatalmas tömegeket maguk mellé állítani, de ez a fajta zene nem is arra lett kitalálva, hogy kommersz tömegcikk legyen belőle. Underground tényezőként még lehet belőlük akármi. Rövidke, ám kellemes bemelegítést nyújtottak a főcsapat és a Torn From Earth előtt.

Másodikként a sorban a Torn From Earth következett. Őket is már ismerem egészen régről, a gitáros Hatalyák Viktor régi cimbi, de a többiekkel se rossz a viszony. A kezdetek óta több tagcserén is átesett a Neurosisos súlyt sludge-dzsal és doommal keverő társaság. Jelenleg trió felállásban tolják:Viktor gitározik, hörög és énekel, Sultz Ödön bőgőzik és vokalizál, Binder „GazsiGáspár pedig a dobokat püföli. Nem is akárhogy: amilyen állat módon odacsap a cájgjára, az tisztára Bánfalvi Sanyit idézi számomra! A Torn From Earth sem tolt túl hosszú programot, de az legalább velős volt és belefért régi „sláger”, új szerzemény egyaránt. Őket se figyeltük túl sokan, jobbára a keménymag volt ott rajtuk, de az viszont élvezte Viktorék minden rezdülését. Életképes brigád a TFE, viszont a koncertezést újabban nem viszik ők se túlzásba.

A Dragged Into Sunlight színre lépése konkrétan arra emlékeztetett, hogy mi most egy rituális szeánszba csöppentünk bele. A színpad elejére felhelyezett gyertyák, a teljes sötétség, az extra lehangoló intro és az öt ember, ‘kinek kilétét titok fedi, mindenképp erre engedett utalni. Ahogy belecsaptak a húrok közé a Boiled Angellel (ezt a számot akár a mi Nadirunk is megírhatta volna), ott és akkor kegyetlenül elszabadult a pokol és a teljes apokalipszis költözött a Yuk sokat megélt falai közé. Voltam már ott több tizes keménységű külföldi együttes (Immolation, Marduk, Vader, Melechesh, Inquisition, stb.) buliján, viszont ennyire masszív, ilyen tömény világvége hangulatot egyik sem árasztott magából, leszámítva talán az Inquisitiont. A D.I.S. zenéjében minden megtalálható, ami súlyos és kíméletlen: a sludge féktelen agressziója, death metalos „hat láb mély érzés”, thrash közeli gyalulás, black metalos szélvészpusztulat, Swanses zajongások, doomos villámlások, crustos karmolás. A megkínzott üvöltések, a földöntúli hörgések, a sodró ritmusképletek, a villámként cikázó gitárriffek és a kiegészítő zajok így együttesen egy olyan hangulati többletet nyújtottak, amit nehéz így írásban visszaadni, ezt biza meg kell tapasztalni ahhoz, hogy igazán megértse az ember. Leginkább olyan zenekarokkal rokonlélek ez a horda, mint a Lord Mantis, Bongripper, Coffinworm, Deathspell Omega, Eibon. Bárkinek, akinek a felsorolt bandák mondanak valamit, azonnal meg kéne ismerkednie közelebbről a Dragged Into Sunlighttal!

Szinte végig háttal zenéltek a közönségnek, így az arcukat nem nagyon lehetett szemügyre venni. Egyedül a basszeros A – aki néhol kisegítette vokalizálásban a Botch felsőben feszítő énekest, Thomast – fordult meg párszor, majd a vége felé a maga nemében szuggesztív előadásmódot nyújtó Thomas is feloldódott annyira hogy a publikumnak meg merte mutatni a képét. Érdekes, a terroristamaszkot ezúttal otthon hagyták.

Elmondásuk szerint ők olyan muzsikát akarnak játszani, ami hat az agyra, szívre, lélekre egyaránt, van benne valami ezoterikus, ugyanakkor roppant pusztító és sötét hangvételű. Ezzel a meglehetősen elborult, szélsőséges hangulattal egyben arra reflektálnak, ami a világban körülöttünk zajlik, valamint a megváltoztatott felfogóképességre. Élő fellépéseikkel pedig egyszerre rituális, áldozati és személyes szintekre szeretnék helyezni az egészet. Meg is fordult a fejemben, hogy a tagoknak nem lehet(ett) könnyű életük, rengeteg szart kaphattak, ha annyira magukba fordulóak és érzéseik kifejezésére, indulataik levezetésére egy rendkívül súlyos, apokaliptikus zenét használnak fel csatornaként. A két éve megjelent utolsó Widowmaker c. konceptalbumukkal sem tértek le az addigi útról, a együttes folytatja egyszerre extrém és experimentális küldetését. A merchük ugyancsak nem egy átlagos merchkészlet, mivel egészen spéci, exkluzív cuccokat is árultak, pl. Dragged Into Sunlightos vízipipát! Arra mindannyian egy emberként csodálkoztunk rá a haverokkal. 🙂

Nem egy habkönnyű, könnyen emészthető muzsika az extrém metal legsúlyosabb válfajaihoz ezer szállal kötődő Dragged Into Sunlighté, garantáltan őket sem fogjuk hallani nap mint nap a Class FM-en, viszont aki egyszer a bűvkörébe kerül, tuti, hogy onnan többé nem szabadul!