A hosszú és sötét tél után végre Finnországba is beköszöntött a tavasz, úgyhogy itt volt az ideje egy pörgős tavasznyitó bulinak, ami felébreszti a népet a téli álomból. Az Omnium Gatherum koncert így pont időszerűnek bizonyult, mivel az ő esetükben nem kétség, hogy kellőképpen felrázzák az embert a téli depresszióból.

Előzenekarnak a fiatal srácokból álló finn Inthraced zenekart hívták meg, akik 2012-ben alakultak Joensuuban melodikus extrem metal stílust képviselve. Kicsit késve érkeztem a Virgin Oil-ba, úgyhogy a srácok már javában benne voltak a darálásban. Bár a buli elején még csak pár ember lézengett, mégis iszonyat jó hangulatot alapoztak meg az alig huszat taposó joensuu-i fiatalok. Még nem volt szerencsém a zenekarhoz, így hatalmas meglepettséggel figyeltem a produkciót, ami hihetetlen mennyiségű energiát és magabiztosságot sugárzott magából. A körülbelül 45 perces show-t gyors tempójú, mesés melódiák és tökös riffek képezték. Hatásként észlelhető a Keep of Kalessin, valamint a Wintersun munkássága.

   

A profi kiállás mellett látszott az is, hogy a srácokból áradt a lelkesedés a zene és a zenélés iránt. Igaz stílusban kicsit eltér az Omnium Gatherum-tól, mégis tökéletesen passzolt ehhez a bulihoz, és kellően megalapozta a hangulatot. Ajánlom minden metalkedvelőnek az Inthraced muzsikáját. Eddig két EP-vel rendelkeznek, a 2012-es The New Awakening, és a múlt évben kijött The Rising Chaos.

A élménydús koncert után irány a pult, amíg az Omnium Gatherum csapata készülődött. A Virgin Oil Helsinki szívében elhelyezkedő két szintes koncertklub, ami az egyik kedvenc helyem, már csak azért is, mivel ellentétben más klubbokkal, itt magaddal viheted a sörödet a színpadhoz. (Ez egy fontos tényező 🙂 ) A korsó sör után az Omnium Gatherum kezdett is, elsötétültek a fények, majd felcsengett a New World Shadows nyitódala. Érződött az éterben, hogy hatalmas szeretettel fogadta a közönség őket, és ugyanígy a banda minket. Tapsvihar, pacsik, villázások, na meg jött a finnek gitárhőse, Markus Vanhala a gitárszólóival, meg a vicces grimaszaival, úgyhogy nem kellett sokat várni arra, hogy felforrósodjon a hangulat. Meg kell mondjam, imádom az Omnium Gatherum-ot, és nem is tudok róluk elfoglulatlanul írni. Aki egyszer megtapasztalja azt a szimpátiát, nyitottságot és kedvességet, amit a zenekar ad egy ”sima” koncerten, az újra és újra el fog járni a bulikra, és a szívébe zárja őket.

Visszatérve a koncertre, az este első felét a New World Shadows dalai képezték, amelyeket jó volt hallani, viszont számomra kis csalódás volt, hogy nem a Luoto és New Dynamic párossal kezdték az estét. Szerencsére nem kellett sokáig várni, a buli második felében felcsengtek azok is. A New World Shadows dalai közül talán a tempós Nova Flame volt a favorit, aminél a nyakcsigolyák már tényleg nem maradtak edzetlenül (nem mintha a többi dalnál vigyázban állva játszottak volna), de ennél a számnál száguldott a lendület. Hasonlóan a címadó dal és Soul Journeys szerzeményeknél, az energia csak úgy áradt mindenhonnan, a dalokból, a rajongókból, és a lelkes Omnium Gatherum legénységből.

Aztán a New World Shadows album után kis szünet, majd visszataps, és megszólalt a várva várt Luoto, nálam ekkor hágott tetőfokára a hangulat. A Luoto azaz ”Zátony” című alkotás hallatán mindig a helsinkii tenger aranyzöld hullámait látom magam előtt, úgyhogy élőben hallani ezt a dalt kuriózum, és libabőrrel jár. A Luoto után következett az előbb említett New Dynamic, s a koncert dupla olyan intezívre váltott Markus szólóival az élen. A többiek teljesítményét is ki kell emeljem, Erkki technikás basszusjátékát, Joonas szintén kielemelkedő gitárprodukcióját, valamint a dobos Jarmo és szintis Aapo is hibátlanul játszottak, és a felfűtöttség belőlük sem hiányzott.
 

  

A majdhogynem két órás koncertben nem volt hiány, halhattuk az Omnium Gatherum legjobb szerzeményeit az utóbbi két albumról. Felcsendült a szintén kedvenc, a lélekbemászó The Unknowing klippnóta, ami engem például sok problémán átsegített, és nem lehetek elég hálás ennek a dalnak. Mégis, ami számomra az estén a legszebb pillanatot nyújtotta, az a harmadik visszataps utáni zárónóta, a White Palace. Nem hittem a füleimnek, hogy tényleg ez jön, mivel sosem gondoltam volna, hogy ezt a hosszú, epikus, és érzelemgazdag dalt valaha hallom élőben. Jukka a nóta felkonferálásánál elmondta, hogy ezt a számot, nekünk, rajongóknak írták, amin igencsak meghatódtam. A White Palace melódiája és szövege szavakkal leírhatatlan. Meseszép volt élőben hallani, látni, és érezni a dal erejét, mélységét. Ahogy sodor magával, bevisz a mélyébe, majd a végén eléri a csúcspontot, és kiteljesedik.