Nem igazán tudtam, mennyi időre számítsak a kezdéssel kapcsolatban, de hogy biztosra menjek, jó korán odamentem. Már az impozánsra vett színpadkép sejtetni engedte, hogy ez nem egy hétköznapi esemény lesz! Még kellett tehát várni valamennyit, de pontban 20h-kor leoltották a lámpákat és kezdetét vehette a show! Először a kísérők muzsikálták el a bevezetőt, majd maga Edvin is a színpadra pattant és 7 milliót érő Stradivari hegedűjével belecsapott a közepibe. A hangzástól nem robbant le a fejünk; nem egy A38, ahogy belőtték, de legalább Marton hegedűjét végig tökéletesen, kristálytisztán hallani lehetett, még a felső páholyból is (ahová a jegyem szólt).
Ha jól emlékszem, az Art On Ice-szal vette kezdetét az utazás. Sztorizásból nála sem volt hiány: mesélt arról, hogy két évet Los Angelesben élt a családjával és az ottani naplementék insirálták arra, hogy megírja a Malibu Sunset című szerzeményt. Ezt hallhattuk is azon mód; a háttérvetítésben láthattuk is, ahogyan Edvin a tengerparton megkomponálja eme tételt. A Fanatico címre hallgató számához is készült egy videoklip, ezt a Kínai Nagyfalnál forgatták. Ennek élményeiről is beszélt természetesen a művész úr. Szó esett továbbá a gyermekkoráról, hogy mennyire nem akart gyakorolni és a szüleinek (akik szigorúan fogták) köszönhetően jutott el arra a szintre, ahol van most és valószínűleg nem nyerhette volna meg Kanadában a hegedű-világversenyt. Édesapja helyet is foglalt a közönség soraiban.
Eredményekben gazdag pályafutását jól bizonyítja még, hogy az Eurovízión is kirobbanó sikerrel szerepelt, valamint felléphetett olyan világsztárok társaságában, mint Seal, vagy a Supertramp. Komolyzenei átdolgozásai közül engem megvett Vivaldi Négy Évszakjából a Vihar adaptációja. A Négy Évszakot amúgy is sokat hallgattam gyerekfejjel, kellmes emlékeim fűződnek hozzá. Emellett Paganinit is hallhattunk, valamint a Monti Csárdást és Liszt Ferencről is megemlékezett a maga módján. Kis hazánk egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjétől a Magyar Rapszódiát tartja állandó műsoron. Egyik-másik tételhez a színpadra hívta Kozmér Alexandrát, aki a Magyar Nemzeti Balett társulatának vezető balerinája. A leányzó hozta a formát, csodálatosan megkoreografált mozdulatainak köszönhetően nem csupán a zenészekre meredtek a szempárok.
Kíváncsian vártam, hogy a művész mit kezd a rockosabb tételekkel. Persze nyilván nem volt egy Pantera, ahogy előadták ezeket, nem is mondanám annyira keménynek, de a szenvedély ott volt bennük, az kétségtelen. A Coldplay Clocks-a volt az első, amit megmutatott nekünk. Elsőre kissé fura volt ének nélkül hallani ezt a nótát, az énekszólamokat azonban kiválóan átültette hegedűre hősünk. Kattogtak az órák rendesen a háttérben. 🙂 A Queentől az örökzöld Bohemian Rhapsody került átdolgozásra, ezt kicsit leegyszerűsítve adták elő véleményem szerint az eredeti verzióhoz képest. Be is villant pont, hogy milyen érdekes, hogy nem olyan rég még Brian May zenélt ezeken a deszkákon!
Legjobban egyértelműen az izgatott, hogy a Metallicát mennyire tudja majd saját képére formálni és hogy mennyire üt a végeredmény az előadásában. Mivel nem a legkeményebb ‘talicska számot választotta (Nothing Else Matters), így az tkp. szépen belesimult a róla kialakult romantikus-szimfonikus képbe. Meghallgatnám azért egyszer, hogy egy durvább nótából,mint amilyen a Disposable Heroes, Whiplash, vagy a Frayed Ends Of Sanity mit tudna kihozni a hegedű hercege.
A ráadásblokkhoz a Csicsó együttes is segítségére volt Edvinnek. Így a romantikus komolyzenei dallamok és a rock mellé színesítésként kaptunk még némi magyar népzenét. Bár a Csicsóékat sem követtem eddig figyelemmel, megbízhatóan tették az alapozást a főszereplő hegedülése alá.
Amikor egy híres jégkorcsolyázót, Evgeni Plushenko-t kísért az olimpián zenéjével, akkor milliókhoz juthatott el a muzsikája, rengeteg háztartásban megismerték egyszerre az Edvin Marton nevet. Elő is adta azt a számot, amit az ominózus olimpián eljátszott.
Koncert után Edvinnel.
A pompás hangversenyt követően volt dedikálás is, aminek a magamfajta rajongó csak örülni tud. Így Edvin Martonnal is meglett a közös fotó. Mégiscsak egy világszerte ismert hírességről van szó, akire büszkék lehetünk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.