A bemelegítő banda szerepét a Yellow Spots kapta meg, akiknek nem is kell ecsetelni különösebben, hogy ez mekkora megtiszteltetés, hisz bevallottan óriási hatással volt rájuk a Toy Dolls (még a Yellow Spots név is Olgáéktól eredeztethető). Ennek megfelelően Schlekiék ki is tettek magukért. Jobb híján belezős rockabilly-ként aposztrofált, swinges elemeket is jócskán tartalmazó muzsikájuk igazi partyhangulatot képes varázsolni bárhová. Sorra dübörögtek a beteges témákkal foglalkozó, de ugyanakkor humorgazdag YS „slágerek”, mint pl. a Feri, a szadista, Hova lett a toalett?, vagy a kihagyhatatlan Oké Májkül… Érdemes megjegyezni, hogy új szaxis van a csapatban Pultfőnök személyében, továbbá Pap Péter egykori gitárost is színpadra invitálták egy dal erejéig. A Worse Things Happen At Sea c. Toy Dolls örökbecsűt pedig a maguk képére formálva vezették elő, magának Olga mesternek ajánlva.
Aki volt már Toy Dollson, az tudja, hogy ez a három veterán punkfickó mindig ad a feltűnően látványos megjelenítésre. A dilinyós napszemüvegek, a tarkabarka fellépőruhák mind hozzátartoznak imidzsükhöz. Olga rajzfilmfigurákra emlékeztetően bohókás énekhangja szintén összetéveszthetetlen stílusjegy. Az eddig olvasottakból tehát hamar kiderülhet, hogy a TD sosem súrolt Swallow The Sun-i mélységeket, ellenben számítani lehet rájuk, ha a punk-rockot nem a világfájdalommal teli negatív oldaláról közelítjük meg. Ha a Muppet Show-nak punkos aláfestést képzelne el valaki, mindenképp a Toy Dolls lennének a legjobb megfejtés erre!
Eddigi majdnem 40 évükből szinte megállás nélkül dübörögtek az olyan happy punk himnuszok, mint az Idle Gossip, Harry Cross, Cloughy Is A Bootboy, Lambrusco Kid, Dig That Groove Baby, Glenda And The Test Tube Baby, stb. A játékbabák zenéje igen sokat merít a kelta folkból is, tehát a vidámkodó kalipunk bagázsok (korai Green Day, No Use For A Name, Offspring, Lagwagon, NOFX, stb.) mellett az újabban divatos kelta folk-punk legjelesebb képviselői (Dropkick Murphys, Flogging Molly, stb.) is felettébb sokat köszönhetnek Olga társulatának.
A The Surfaristól átvett, a Ventures, Beach Boys és Fat Boys által is feldolgozott surf rock klasszikus Wipe Out is kihagyhatatlan kelléke már a TD buliknak; én mindig örülök, ha felcsendül. Nem maradhattak ki a virgázósabb komolyzenei szösszenetek sem (mint amilyen a Toccata In Dm), ezeknél megbizonyosodhatott bárki a tagok zenei képességeiről – akik tehát a punkot a hangszeres tudás hiánya miatt szólják le, azoknak érdemes lenne ezen dolgaikat megfülelni. Egyedül mindössze azt sajnálom, hogy a One More Megabyte lemez hanyagolva volt. A hajót agyig töltő közönség a legelső pillanattól fogva együtt lélegzett a trióval, az első sorokban – ahogy az várható volt – bizony beindultak rendesen a pogómanók. 😀
Jókedélyűen, a tőlük megszokott színvonalon zenélték végig a kb. másfél órás koncertet, különösebb meglepetések nélkül. Ám így szeretjük őket immár évtizedek óta. Közel 40 év után sem fogynak ki a vidámságból és rock ‘n’ rollból.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.