A tavalyi beszámolót úgy kezdtem, remélem, idén pótolja elmaradt koncertjét a Gorguts, mely az egyik leginkább várt fellépő volt részemről, és valóban így történt, végre láthattam élőben a kanadai bandát. Akárcsak – még mindig a tavalyi beszámoló elejére reflektálva – a Morgoth-ot, úgyhogy idén egy szavam sem lehetett (főleg, hogy a Coronert is sikerült elcsípni Milánóban, de az egy másik történet). Ám mielőtt a fellépők részletesebb kivesézésébe kezdenék, pár szóban kitérnék az idei változásokra, amik a szervezéssel és a fesztiválterülettel kapcsolatosak.
Az első, kisebbfajta sokk a parkolóhely keresésénél ért minket. Nagyjából ugyanabban az időben érkeztünk, mint előző évben, a nulladik nap egészen kora délutánján, ám még így is csak a tavalyitól pár száz méterrel távolabb sikerült helyet találni a vasnak. A városban mindenhol cseh, lengyel, német és holland rendszámú autókba botlottunk. Rögtön realizálódott is, hogy sokat nem fogunk kijárkálni a kocsihoz cuccokért. Ezután következett a kemping; ahol egy árva sátorhelyet nem találtunk. Ahogy azt sejteni lehetett, a VIP helyek mostanra teljesen kiszorították a sima sátrakat; magyarán ha nem akarsz a még távolabbi szántóföldön vagy az erdőben sátorozni, fizess. Vagy foglalj szobát a város valamelyik hoteljében, hisz idén már külön buszjáratokat szerveztek a leginkább preferált szállodákhoz. Ennek ellenére sikerült egy egész jó helyet kifognunk a mezőn, ami még közel is volt a hátsó bejárathoz, ami a Metal Market területére nyílt. Így megúsztuk a domboldal napi x alkalommal történő megmászását, és a fák biztosítottak annyi árnyékot, hogy lehetett reggel egész sokáig aludni, sőt nap közben sem fülledt be teljesen a sátor. Mert bizony meleg volt, eső csak nagyon minimális mennyiségben esett, tehát itt nem volt olyan dagonyázás, mint Obscene-en. Még egy adalék, egy magyar kolléga panaszkodott, hogy csak egy későbbi napon érkeztek, és egy állítólagos számítógépes rendszerhiba miatt kiadták az előre lefoglalt VIP kempinghelyüket másnak. Állítólag többen is hasonlóan jártak, és bár a szervezők visszafizették a helyfoglalás árát, illetve ajándék kuponokat is osztottak a károsultaknak, de akkor is…
A sátorállítás után elindultunk a jegyekért, hát itt jött az igazi sokk. Hihetetlen mennyi elővételes jegyet váltottak, a bódé előtt nem túlzok, több száz méteres sor kígyózott. Én annyit tudnék tanácsolni jövő évre a kiutazóknak, hogy felejtsék el az elővételt; úgyis mindenképp biztosítanak valamennyi jegyet a helyszínen vásárlóknak. Három útitársam sem rendelkezett elővételes jeggyel, a helyszínen vették meg a belépőt, ahol kettő, azaz ismétlem, kettő ember ácsorgott előttük. Ezt össze lehet hasonlítani a több száz méteres sorral – állítólag késő éjjel még verekedés is kitört a sorban állók közt, és a kordonokat is felrugdalták. Igaz, az elővétellel megspórolsz kb 2000 Ft-ot, de lehet mérlegelni: a nulladik napos fellépőkből semmit sem látsz, egész délután szobrozol, míg a leleményesebbek (és a tolakodók) már bent isznak és nézik a bandákat. Tavaly szerveztek először a nulladik napra koncerteket, és bár az akkori fellépők mind hulladékok voltak, idén már azért volt egy Ingrowing, meg egy Anaal Nathrakh (meg Alcest, bár az nem az én zeném). Ezzel csak azt akarom mondani, ha a tendencia folytatódik, akkor lehet, hogy legközelebb már olyasmiről maradsz le a sorban állás miatt, ami érdekelne is… Szóval tessék mérlegelni, itt egy idevágó videó:
További változás, hogy idén – a tavalyi rövid Monsteres kitérő után – ismét a Red Bull volt az energiaitalos, a Gambrinus helyett pedig a Budveiser a fő sörszponzor. A szabadidős tevékenységek kielégítése céljából idén már lehetett paintballozni, volt külön céllövölde; sőt, jó pénzért befekhettél egy nyitott koporsóba, ahol csináltak rólad profi fényképeket. Ekkora idiótaságot én még nem nagyon láttam fesztiválon, és nem lepődnék meg, ha kérészéletű lenne a próbálkozás, mert már pénteken két csaj járkált körbe reklámozni ezt a kihagyhatatlan lehetőséget, annyira tolongtak az érdeklődők 🙂
A Metal Market területén rengeteg volt a karperecet, nyakláncot, gyűrűket áruló bizsus, és a pólóárusok közt is sok volt a falusi bucsus szintű, a normális cd árusok kárára. Értem én, hogy nem megy a cd, de pl. a fanatikusabbak még mindig tudtak jó boltot csinálni, pl. egy barátom a Lacerated Enemynél 6 cd után kettőt kapott ajándékba, mindezt összesen 600 koronáért.
De még ennél is fontosabb, hogy idén 3 színpadosra bővült a fesztivál. A Metal Market legtávolabbi sarkában, egy hangárban lett berendezve a klubszínpad. Két dupla ajtón lehetett bejutni, ez egy minimális szellőzést ugyan biztosított, de így is hamar befülledt, és ha tele volt, akkor nem sokat láttál a fellépőkből, viszont ez a színpad is nagyon jól szólt. Én személy szerint túl sokat nem tartózkodtam itt, mert kevés banda érdekelt a felhozatalból, de pl. így is akadt egy komolyabb programütközés pénteken (ld. később). Ha jövőre még komolyabb fellépőket kezdenek el ide is szervezni, el lehet kezdeni vakarózni, mit nézzen meg az ember. A két ikerszínpadban pont az a jó, hogy míg az egyiken játszanak, a másikon zavartalanul mehetett az átszerelés és a beállás, és semmiről nem maradtam le, amit meg akartam nézni. Szóval bővül, terjeszkedik és fejlődik a Brutal Assault, minden értelemben és tekintetben.
De még mielőtt azt hinnétek, csak panaszkodok (amúgy nem, ezek puszta tények), említenék egy óriási pozitívumot is; idén sokkal, de sokkal jobb volt a hangzás, mint tavaly. Vagy egy nagyon komoly összeget fordítottak a hangcuccra, vagy a tavalyi és tavalyelőtti fakezű hangmérnök bagázst cserélték le, mindenesetre nagyságrendekkel jobban és hangosabban (!) szóltak a zenekarok. Továbbá az sem semmi teljesítmény, hogy ennyi fellépő mellett csak egészen minimális programváltozás volt, a Sodom az utolsó napon késő délutánról átkerült hajnali fél háromra, illetve a Heathen helyett a Suicidal Angels játszott, és a Dodheimsgard, valamint a hc-ban utazó Skarhead is elmaradt.
1. nap
Számomra az is pozitív, hogy az első tényleges napon nem kellett délután kettőig várni az első koncertekre. Előző éjjel, egy pörgős Ingrowing és a brutális Anaal Nathrakh után még ittunk pár sört, rövid alvás után pedig már dübörgött is újra a zene. A Brutally Deceasedbe még csak távolról hallgattam bele (érdemes ismerkedni velük), de a Toxic Holocaustot már végignéztem. A nevükkel már sokszor összefutottam a neten, kritikákat is olvastam az épp aktuális anyagaikról, de mindezidáig nem hallottam őket, ez volt az első tényleges találkozásom a zenéjükkel. A ’99 óta aktív banda – vagyis igazából Joel Grind és mindenkori kísérőzenészei – mindeddig 4 nagylemezt préselt ki magából, a legutóbbit Conjure And Command címmel 2011-ben, emellett rengeteg egyéb kiadvánnyal is büszkélkedhet. Számcímeket nem tudok mondani, de kellően vastag és szőrös hangzással megturbózva darálták el néhol kifejezetten punkos ízekkel vegyített retro-thrash metaljukat, ami így kora délután, sörrel a kézben kifejezetten jó hangulatba hozott mindenkit. Akárcsak a stockholmi patológusok, a General Surgery. Tavaly jött ki a Relapse-nél a mára kultikussá vált Necrology újrakiadása, mely az egyik legjobb korai Carcass stílusú lemez ezen a vonalon. A tagok a már megszokott művérrel leöntött fehér műtősruhákban léptek a színpadra, és az ismert reszelős hangzással megtámogatva brutális koncertet adtak a kihagyhatatlan Restrained Remains, Maggots, Necrocriticism, Fulguration, If These Walls Could Talk slágerekkel, többek közt.
A Jagermeister színpadon Kirk Windstein készült földbe döngölni a nagyérdeműt a jellegzetes mázsás riffjeivel. A Crowbar hírnevéhez méltón ultrasúlyos volt; a félreismerhetetlen szakállal rendelkező Kirk, valamint a Kingdom of Sorrowból is ismert Matt Brunson gitárja irgalmatlanul vastagon szólalt meg, így minden egyes daluk igazi monolitként hasított, legyen szó mondjuk a High Rate Extinctionről, a Planets Collide-ról, vagy az All I Had (I Gave)-ről. Nem szeretnék minden egyes klisét elsütni, amit a bandával kapcsolatban a kritikákban, beszámolókban olvasni lehet, de bizony helytállóak, szőrös, vastag, brutális és szikár muzsika a Crowbaré, a nap egyik legjobbjai ők voltak.
Nem vagyok véresszájú Corrosion of Conformity rajongó, persze ismerem őket, de már nem követem töviről hegyire a dolgaikat és a velük kapcsolatos történéseket. Így nem is voltak igazából semmiféle elvárásaim velük szemben. Talán ez lehet a jó bulik titka, ugyanis a C.O.C is beütött. Mike Dean és Woody nagyon feelingesen, szenvedélyesen játszott, hamar át is ragasztották a hangulatot a közönségre, Reed Mullin pedig állat mód dobolt. Igaz, nem volt Pepper (trióban léptek fel), meg Mike hangja annyira nem tigris, de a Mad World (ezt még az All Out War nevű hc banda is feldolgozta tőlük), Deliverance, Rat City, Psychic Vampire, Technocracy dalok így is ütöttek. Jövőre nem csodálkoznék, ha a Downt is elhoznák a szervezők, nekik is, és a Crowbarnak is kirobbanó sikerük volt.
A grindcore supergroup Lock Upot az újbóli aktivizálódásuk óta most látom már harmadszor, és azt kell mondjam, továbbra is nagyon erősek élőben. Nick Barker dobolását élmény hallani, valamint látni a hatalmas kivetítőn, ahogy a hipergyors blastbeateket nyomja. Anton Reisenegger gitárja most egy kicsit koszosabban szólt, mint az általam látott két korább koncertjükön, viszont Tompa a szokásos módon fröcsögte a durva énektémákat, Shane Embury pedig magabiztosan alapozott. A program nagy meglepetéseket nem tartalmazott, továbbra is értelemszerűen a három nagylemez legjavából szemezgettek, tehát idén is volt például Accelerated Mutation, Breathen of the Pentagram, Violent Reprisal, Necropolis Transparent, Feeding on the Opiate, Castrate the Wreckage, Slaughterous Ways és most már állandó része a Lock Up koncerteknek a két Terrorizer klasszikus, a Storm of Stress és a Fear of Napalm felbukkanása is, Jesse Pintado emlékének ajánlva. Nemes gesztus részükről. A zárást pedig az első lemezről az After Life In Purgatory jelentette. Pörgős, energikus bulit adtak, dacára a nem tökéletes hangzásnak, úgyhogy elégedetten távoztam. A finn doom /death metal Swallow the Sunnak az elejébe néztem csak bele, nem voltak rosszak, úgyhogy utánuk fogok nézni, viszont ott motoszkált a fejemben, mekkora királyság lenne a Cult of Lunát látni helyettük, csak az első két lemezről összeválogatott dalokkal…, de hagyjuk az álmodozást, haladjunk tovább.
A brazil death metal veterán Krisiun kénytelen volt lemondani az idei Obscene Extreme-es fellépést, így most pótolhattam. Főleg, hogy utoljára 2007-ben láttam őket a Kék Yukban az Incantation és a Depths of Depravity társaságában, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy újra megtapasztalhassam élő erejüket. A nyolcadik nagylemezénél tartó hármas szikár, kompromisszum-mentes death metalban utazik, a tavalyi The Great Executionön ebbe belefért már egy kis latinos színesítés is, de alapjain nem sokat változott a trió zenéje a kezdetek óta. Előkerült az új lemezről a The Will To Potency, aztán a Combustion Inferno, a Hatred Inherit, a Vicious Wrath, a Descending Abomination és például a Bloodcraft is. A világmegváltó újdonságokat nem náluk kell keresni, de megbízhatóan tudnak hentelni még ennyi év után is a brazil testvérek.
A Ministry és a Dimmu Borgir műsorába csak belepillantottam, alapvetően egyik sem érdekelt, bár azon azért meglepődtem, hogy a Dimmu egész jól játszott. Korábban sokat olvastam beszámolókban, hogy mennyire pocsékak élőben, de én ezt itt nem éreztem annyira helytállónak, szóval fejlődhettek. A Spellbound és a Mourning Palace elhangzott az Enthrone Darkness Triumphantról, ezeket még én is felismertem.
Annál jobban mozgatta a fantáziámat a Sick Of It All, a hardcore színtér egyik legszimpatikusabb zenekara. Lou Kollerék pályafutását is csak a viszonylag korai időszakban követtem, az újabb lemezeiket csak felületesen, de ennek ellenére maradéktalanul tudtam élvezni a koncertet, s befogadni azt a mérhetetlen adag pozitív energiát, ami a new yorki négyesből árad. Volt Us vs. Them, Built To Last, Schratch the Surface, Injustice System, Step Down, Take The Night Off, stb.szóval igazi slágerparádé, amitől be is indult az ugrálás és a tánc. Egy kicsit talán szólhattak volna hangosabban, de nem akarok kötekedni, mert így is nagyon jók voltak.
A Nile idei lemezét egy kicsit nehezebben sikerült megemésztenem, mint a korábbiakat, de végül beérett az At the Gate of Sethu, úgyhogy reményekkel telve szobroztam a Metal Shop színpad előtt. Rövid várakozás után bele is vágtak a közepébe. A szokásos fesztiválszettet vették elő, a kiszámítható Kafir, Sacrifice Unto Sebek, Ithyphallic, Sarcophagous, Black Seeds of Vengeance dalokkal. Egyetlen meglepetés a Defiling the Gates of Isthar volt a második albumról, amit nem nagyon szoktak előkapni, illetve az új albumról mindössze egy tétel került elő; a Supreme Humanism of Megalomania. A koncert elején kicsit kásás volt a hangzás, illetve néhol egész „érdekesen” játszották el a lemezre vett témákat, sőt a program felénél le is álltak, mert George-nak problémái akadtak a lábdobbal. A hiba elhárítása alatt Dallas úgy próbálta elütni az időt, hogy a közönséggel ordíttatta, hogy „George, ne verd szét a dobjaidat”. Láthatóan nehezen tudták lekezelni a helyzetet, ami részemről be is tett a hangulatnak. Sajnos azt kell mondanom, nem volt hibátlan ez a koncert, bár természetesen ezek a dalok akárhol, akármilyen körülmények közt magas minőséget képviselnek, mégis, az A38-as koncertjüket sokkal jobban élveztem. Rövid időre benéztem még az Arcturus-ra, de a borzalmas „ének” nagyon hamar messzire üldözött. Most már végképp egyértelművé vált számomra, hogy ezt a fajta avantgárdot nem nekem találták ki, úgyhogy mentem aludni, ugyanis rá kellett pihenni a brutális pénteki napra.
(folyt.köv.)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nekem az 1 napbol Lock Up meg Krisiun a nyero! m/ Nilebol kicsivel tobbet vartam… m/
Hát igen, sejtettem, hogy lesz belőle gond, de engem meg ezek érdekeltek 🙂
Arkonát, Samaelt nem néztem meg, Black Dahliát négyszer láttam, semmi késztetést nem éreztem rá, meg valamikor nekem is ki kellett mennem sörért 🙂
Azt hiszem, a péntek-szombati nap beszámolója sem fog tetszeni!
Lengyel barátságot mi is ápoltuk, mi pálinkával, ők sörrel vissza 🙂
Arcturus-nál nálam annyira erős volt a kontraszt, hogy a jó zenei alapra összevissza lalalázik meg áriázik valaki, hogy az már fájt. Minden tiszteletem, de az avantgárdot most már tuti hogy nem nekem találták ki, inkább a Gorguts!
Zoli
[quote=Carrast69:i9854ww3]
érdekes h te pont azokat a zenekarokat nézted meg amiket mi pont nem, mi az összes gore/grind/hc/x core/ugribugri metál zenekar helyett épp sörért mentünk/hugyoztunk/lengyelmagyar barátságot ápoltunk stb stb 😀
Arkona?
Black Dahlia Murder?
Samaelt nem néztétek meg? ütött az is!
Arcturus pedig zseniális volt, kevesen értik s kevesen is nézték meg, nekem életem egyik legjobb koncertje volt. Vortex az egyik legjobb férfi énekes a világon.
[/quote:i9854ww3]
érdekes h te pont azokat a zenekarokat nézted meg amiket mi pont nem, mi az összes gore/grind/hc/x core/ugribugri metál zenekar helyett épp sörért mentünk/hugyoztunk/lengyelmagyar barátságot ápoltunk stb stb 😀
Arkona?
Black Dahlia Murder?
Samaelt nem néztétek meg? ütött az is!
Arcturus pedig zseniális volt, kevesen értik s kevesen is nézték meg, nekem életem egyik legjobb koncertje volt. Vortex az egyik legjobb férfi énekes a világon.