Khar Darna

Iron Wings (2017)

A Khar Darna egy igen titokzatos orosz zenekar. Nagyon kevés helyen érhető el róluk még kevesebb infó, ami ráadásul cirill betűs, mint ahogy a (valószínűleg) debütáló albumuk címe is. Azért annyit kiderítettem a bandcamp oldaluk alapján, hogy angolul Iron Wings címmel illethető ez a korong. Az említett oldalon ugyanaz a kiadvány szerepel kétszer. Annyi különbséggel, hogy a 2018-ban megjelent albumnak kicsit más színezetű a borítója, illetve ott szerepel az angol cím, ami alapján arra gondoltam, hogy a 2017-es, anyanyelven megszólaló CD-t adták ki egy évvel később angolosítva. De nem! A 2018-as lemez is orosz szövegekkel operál… Ki érti ezt?

Szóval nem tudok szinte semmit a bandáról, csupán a zenéjük stílusát, és azt, hogy öten vannak, a mikrofon mögött egy hölggyel. És hát nem állnak hozzám túl közel sem a “frontasszonyos” csapatok, sem a power metal. Továbbá az orosz nyelvet sem tartom túlságosan szépnek. Azért megpróbálom függetleníteni magamat ezektől és előítéletek nélkül közelíteni a Железные Крылья című albumhoz.

Az első dal alapján nyilvánvalóvá válik, hogy képzett zenészek alkotják a bandát, illetve az énekes hölgynek is szép, kifejező hangja van. Szerencsére nem az az áriázós típus, inkább rockosan énekel. A Khar Darna a standard heavy/power metalját több stílussal is színesíti, hisz akadnak szimfonikus, sőt enyhén progos megoldások is muzsikájukban. A második nóta kezdő riffjét, vagy ahhoz nagyon hasonlót korábban már jó pár zenekar ellőtte, köztük a Metallica is… Ettől függetlenül a ruszkiknál is működik ez a téma, és alapvetően a komplett nóta rendben van. A gitárosok a lemez egészét tekintetbe véve jó kis melódiákkal operálnak, díszítéseik, szólóik sem rosszak, a szintetizátort pont olyan mértékben használják, hogy nem válik dominánssá. A zongora szintén nincs túltolva. Tehát ízlésesen adagolják a dolgokat az urak és a hölgy is. A harmadik tételben hallani először némi férfi hangot, egy kis “hejjjegetés” képében. Ez így, ebben a formában teljesen autentikus egy orosz hordától!

Bár semmit sem értek a szövegekből, de a muzsikának a stílustól szinte már elvárható heroikus, pozitív hangulata van. Hál’ istennek annyira azért nem vidám, hogy átcsapjon lakodalmasba! Tempók tekintetében változatosnak mondható a lemez, bár többségben vannak a gyors szerzemények, akad egy-két lassabb, power lírai darab is. Az ötödik nóta speciel pont ilyen, még így oroszul előadva is benne van a slágerpotenciál! Angolul talán még fogósabb lenne, így viszont egyedibb, az tény. Az énekesnő kimondottan nagyot alakít benne! Kiváló orgánummal és dallamérzékkel van megáldva! Az ezt követő számban egy kis narrációt is beiktat a dallamok közé, zeneileg pedig enyhén progos vizekre eveznek. El kell ismernem, tehetséges brigád a Khar Darna! Kár, hogy egy olyan stílusban alkotnak, ami nem tartozik a kedvenceim közé. A hetedik dalban kacérkodnak leginkább a szimfós dolgokkal. Természetesen nem igazi, akusztikus hangszerek szólalnak meg a dalban, hanem szinti állítja elő a vonós hangszíneket, de egyáltalán nem vészes a dolog! Ugyanis mértékkel adagolják a műszimfonikus mázat.

Az utolsó két szerzemény feldolgozás, de lövésem nincs, hogy mely előadó mely dalait értelmezték át. Amúgy egész korrektek a “khardarnásított” számok, kíváncsi vagyok milyenek lehetnek az eredetik!

Bár nem én vagyok a zenekar célközönsége, de el kell ismernem, hogy teljesen rendben van ez a lemez. Zeneileg, énekileg, hangulatilag is erős alkotás.

Ezért kapnak is tőlem egy korrekt pontszámot!

október 27.,