Napimádat sugárzik az ukrán Khors zenekarból, de ezen egyáltalán nem szabad meglepődnünk. Egyfelől nevük alapvetően a fény szláv istenségére utal, másfelől tagjai évtizedek óta hoznak áldozatot zenéjükkel a pogányság oltárán. A csapat jelenlegi felállásából ez leginkább Khorusra (basszusgitár)és Khaothra (dobok) mondható, akik a 90-es években már megalapozták hírnevüket az underground vonalban. Számtalan projektjük közül talán az Astrofaes a legjelentősebb, ahol hagyományos black metal kereteken belül kívántak megnyilatkozni.
Kísérletezősebb oldaluk megmutatására alakult 2004-ben a Khors, mely azonban kevésbé volt stabilnak mondható történetét tekintve. Jelenleg a két alapító mellett Jurgist hallhatjuk erőteljesen károgni és pengetni (Sanatana, Nokturnal Mortum), valamint Andres csatlakozott hozzájuk a tavalyi év folyamán szintén gitáron. A tagcserék alaposan átrendezték több alkalommal a zenekart irányvonal tekintetében is, bár az alap sötétségtől sosem vettek búcsút. Ennek a sok változásnak köszönhető talán hullámzó teljesítményük, amely az eddigi hat nagylemezen tetten érhető. Gondolok itt arra, hogy míg a 2010-es Return To Abandoned osztatlan sikert ért el akkoriban a hangpróbán, valamint második, Cold című lemezüket is nagy becsben tartom, addig más kiadványokkal képesek voltak belesüllyedni a teljes érdektelenségbe, átlagba. Szerencsére a most hozzám eljutott friss Where The Word Acquires Eternity egy újabb nyerő szériát sejtet velük kapcsolatban, mivel kifejezetten élveztem az albumot elejétől a végéig.
Az Astrofaes világához képest rögtön érződik a különbség: modernebb hangzás, melodikusabb megközelítés. Az aprítás közt dallamok, melódiák bújnak meg, miközben jelentősen nem csorbítanak a sötét alaptónuson sem. A kezdeti robbanások után, tördelt megoldások után szinte fokozatosan folyik át a lemez az atmoszférateremtés, hangulatkeltés világába, teret engedve annak, amiben régen is nagyon jó volt a banda. Az oroszul megszólaló dalok címét szerencsére most is angolul adták meg, megkönnyítve a dolgomat. A nyitó Starvation már-már slágeresebb megközelítése után jóval depresszívebb mederben zajlanak a dolgok: a Blissforsaken már teljes egészében meggyőzött.
Furcsa, hogy az egyik legjelentősebb hangszer úgy jelenik meg a produkció során, hogy pusztán vendégzenészhez kötik (Mihaylo Kujba), ez pedig a billentyű, ami igazán a harmadik tételben kap először komolyabb szerepet. A régi anyagokat sokszor felemelő dallamok mellett ugyanis a zongorabetétek, finoman adagol szimfonikus lebegések mutatják meg a projektet teljes pompájában. Tökéletes példa erre a The Sea Of My Soul, ami már rettenetes messze áll a jóval sablonosabb nyitó tételtől. Ha nem lenne a fokozatos átalakulás, akár egy más zenekarnak is tulajdoníthatnánk. Ahol a robbanások és a hangulat találkozik egymással, ott kell keresnünk az …And Life Shall Harvest One’s Past című dalt. Itt jelent meg lelki szemeim előtt a borítót uraló hatalmas fekete holló, ami szárnyaival takar el minden élőt és létezőt. Jól sikerült az Up The Ladder To A Lance is, de gyorsan elhalványul az emléke a lemez csúcspontját jelentő The Mist (Let This Fog Devour A Snow) mellett, ami egyértelmű kedvenccé vált első hallgatás után. Egy kicsit a slágeresség irányába is visszakacsintunk vele, de a kidolgozottságból sem veszítünk semmit. Az albumot végül a meglehetősen könnyedre vett, mégis jóleső Beneath The Keen Edge Of Time zárja pozitív hangvételben. Elvileg koncepció is húzódik a lemez mögött, de annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, hogy nekiugorjak a cirill betűs szöveg megfejtésének. Annyit azonban tudok, hogy a zenekar egyik kedvenc témájához nyúlt ismét, saját hazájának, népének mondavilágához és történelméhez.
Jó dolog látni, hogy egy ilyen több lemezes, több korszakot megélt bandában még mindig van fantázia és igény a fejlődés irányába még akkor is, ha nem minden ötletük telitalálat. Ettől függetlenül a közel 50 perces zenei utazás nagyon gördülékenyen zakatol át rajtunk és ezt cseppet sem fogjuk megterhetlőnek érezni. A zenekar régi rajongói biztosan elégedettek lesznek, sőt, ez az album új hallgatóságot is hozhat nekik. A teljes anyag meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán. A kiadó háza táján is érdemes nézelődni, mivel bőven megérne egy cikket az új Raventale és Goatreich anyag is…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
