KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #110

Pontosan 2 éve, 2020. januárjában debütált EP sorozatunk első száma. Repül az idő… Mai epizódunkban öt igazán egyedi, mi több merész formáció anyagait mutatjuk be nektek. Lesz itt klasszikus death, puritán disszonancia, egy kissé újvonalasnak is mondható stoner/doom/sludge konstelláció és egyéb borongós atmoszférák.

Exhaustion

Az Exhaustion egy igazi underground horda, amit az olasz epic black metalos Nero or The Fall of Rome és hasonszőrű honfitársa a Riul Doamnei egyes tagjai alkotják. A trióban működő banda a ’80-as évek koszos thrash/speed/punk zenéjét a korai black metal hatásaival ötvözi, melynek eredményeként született meg Cold Death Embrace EP-jük. Az ötszámos anyagról csípőből köszönnek vissza a Venom, a Darkthrone, a Celtic Frost, a korai Bathory, na és a germán thrash metalos Sodom szélvész, gyors riffeléseinek megszállottsága és puritán dühe. Amennyire egyszerűek a dalaik, annyira fogósak… és az egyszerűséget itt nem rosszértelemében értem. Igen, a dalaikban 1000x játszott témákat hoznak, amiket a műfaj fanjai sosem tudnak megunni.

ꙂꙨѮŮӜŮѮꙨꙂ

Az érdekes nevű ꙂꙨѮŮӜŮѮꙨꙂ-ről csak annyit tudni, hogy egy izlandi banda, ott meg tudjuk, hogy az egy főre eső metal zenekarok száma legalább 10. Igazából nem is vagyok annyira meglepve, hogy az utóbbi idők extrém vonalának beteg zenekarait ez a kis szigetország termeli ki. Az anonim banda ŶᾦϚӾѺᾦѺӾϚᾦŶ EP-jén leginkább a horrorisztikus hangulaté a főbb szerep, ami leginkább zajos, disszonáns, fullasztó atmoszférákból és néhol korom sötét black metalba hajló energiákból áll össze. Az inkább vészjósló suttogásokból, monológokból és némi hörgésből manifesztálódik zord és fenyegető szólamokká, amik inkább egy almatlan éjszaka rémképeit testesítik meg.  

Symbtomy

A cseh old-school death metalos Symbtomy korábban már szerepelt EP sorozatunkban. DEMO#2 című új anyaguk dalaiba, csak úgy, mint az első demójukon, most is a műfaj prominens személyiségeit hívták meg vendégül. Név szerint: Rick Rozz (ex-Massacre, ex-Death), John Walker (Cancer) és Max Otero (Mercyless). E három úriember már együtt is egy nagyonszerű projektet csinálna, itt viszont egy-egy dalban tekernek pár dögös szólót és elnyomnak néhány stílusosan hörgős énektémát. Igen, a zene irányvonala maradt a klasszikus HM-2 death kaszabolás, ami 18 percen át zúzza le az agyatokat. Egyébként az anyag hivatalos megjelenése  február közepén lesz, úgyhogy ti ezt a finomságot premierként csemegézhetitek.

Whoremaster

A Whoremaster egy új hazai instrumentális stoner/doom/death/sludge/hardcore valami…  Amikor elkezdtem a hat tételes demót hallgatni ismerős témák ütötték meg a füleim és nyomban beugrottak a Whoredisel és az Urania jellegzetes riffelései, szaggatásai, visszatérő dallamai. Mondhatni ráhibáztam, mert a Whoremaster mögött a fent említett két (és számos más) projekt alkotója áll, aki  a már jól ismeret, mondhatni egyedi dallam és témavezetéséhez hozzá csapot némi hardcore crust-punk flegmaságot és egy jó adagnyi agresszív vonalú sludge energiát. Gitárjai kicsit az Eyehategod és az Entombed lehangolt, agyon torzított hatásait hozzák, amik kaptak egy csipetnyi klasszikusnak mondott sivatagi rock egy nagyobb csipetnyi régisulis death metalos vérátömlesztést. Elárulhatom a Whoremaster név a Bolt Thrower Warmaster dala, valamint a füstösen benzin szagú acid/stoner világú Whoredisel projektjeinek neveinek kereszteséből született. Szóval összehozott két nem is annyira távol álló világot, aminek az eredménye egy remek is party (zöld) teadélutános muzsika lett.

Mizmor

A multi-instrumentalista A.L.N. által működtetett funeral doom/black metalos Mizmor projekt, mindig is egyfajta különc (háttérzenei) atmoszférával jelentette meg anyagait. Nincs ez másként a napokban kiadott két dalos Wit’s End EP-je esetében sem. 14 perces anyagán elsősorban az egyszerűségre törekedett. Jellegzetesnek mondható stílusjegyei, a funeral doom/black masszív, mély riffelések és melankolikus gitár dallamainak selymessége mellett erősen támaszkodik az ambient és drone vonalaira. Az elsöprő orgonaszerű hangzás mindezek mellé egy éteri, egyben hátborzongató atmoszférát ad, amik által még a zordabb témáit is lágyabb mederbe tereli. Az egész EP-nek van egyféle analóg alapzaja, ami ha nem is annyira steril, de meglehetősen kísérteties. De ez nem is csoda, hiszen elmondása szerint dallamaira erősen rányomta a bélyegét az elszigeteltség, és a szellemi erő és a kozmosz rezdülései.

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #110 (2 komment)

  • boymester boymester szerint:

    Az első két Mizmor lemez nálam alap, itt valahogy nem fogott meg. 🙁 Remélem azért a következő komplett lemez nem ilyen rövid tételekkel dolgozik majd:) Egyébként remek összeállítás, mint mindig!

    • Armand Armand szerint:

      Igen, itt egy kicsit elment „kísérletezőbb” irányba, ha lehet így mondani. Az atmoszféra azért meg van.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.