KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #130

130. Ünnepeljünk! Ugyan már, lesz ez több is… és ennyiben maradtunk!  A lényeg, hogy dörögjenek a villámszerű  NWOBHM riffek, a zsigeri horror punk, deathrock nosztalgia. Mindezt megtekerjük egy kis  tech-death, prog-death metalos őrülettel,  amit egy fincsi „pisi-kaki” BDSM black cuccal zárunk. Ennyit az ünneplésről!

Blazing Rust

Ha szereted a ’80-as évek NWOBHM vonalát akkor a szentpétervári Blazing Rust zenéje nyerő lesz nálad. A banda bő 24 órája adta ki Red Triangle című EP-jét, amire egy igazán tüzes heavy/speed témákra komponált saját dal, az orosz metal legenda, a Kruiz 1986-os Dalniy Svet (Distant Light) dalának a feldolgozása, továbbá egy Bathory feldolgozás (One Eyed Old Man) és egy korábbi daluk szinti-popos “retrowave” változata került fel. Az egész egy kellemes kis buli anyag, amire jót lehet sörözni, tombolni és egyben remekül hozza a korszak feelingjét.

Final Gasp

A bostoni Final Gasp egy, amolyan modern felfogású horror punk, hardcore, deathrock banda, akik zajos disszonanciájukon túl a Misfits, Danzig, illetve a Samhain korai vonalát éltetik tovább. Ezt jól példázzák két tételes Homebound EP-jükkel, amelyen zsigerien hozzák azt az ősi, koszos utcai dühöt, amit a fenti zenekarok ránk hagyományoztak. Címadó daluk poszt-zajos nyitánya után, az énekdallamból máris előbukkannak az Elvis / Danzig-féle búgó galamb orgánumok, amit egy post-punk-os hangvételű dalocska követ. Minden esetre ezzel a két dallal remekül újjá élesztették ezt a kihalófélben lévő műfajt. Köszönet nekik érte!

Continuum Of Xul

Falling Into Damnation címmel második EP-jét hozta ki az olasz tech-death metalos Continuum Of Xul projekt, amit a talján extrém metal színtér (Ad Nauseam, Antropofagus, Hideous Divinity, stb) jól bejáratott zenészei alkotnak. EP-jükre 4 + 1 feldolgozásba öltött régisulis (Morbid Angel, Hate Eternal) dal került fel, melyekben a magas fokú technikás részei mellett a brutálisabb death/grind ízei is megtalálhatóak. Az intónak szánt rövidke tételük (Hellmouth) után már az I Shall Be Thy Lord első megdörrenő hangjai biztosítanak arról, hogy itt semmiféle riff-szegény diétára nem leszünk fogra. Sőt… két pofára falhatjuk a jobbnál, jobb „zsíros” témáikat, amikben a kettős gitáros támadásaiknak, valamint a dobok ágyúzásának köszönhetően egy pernyi pihenőt nem kapunk. Bitang jó cucc. Hallgassátok!

Ekoa

Az Ekoa egy progresszív/death metal vonalas, erősen modern metalcore-groove centrikus csapat Lengyelországból. A banda 2020-ban alakult és idén márciusban adtál ki első EP-jüket Chrysalis címmel. Dalaik leginkább az OpethBlackwater Park albumának kísérletezős, progresszív szálakra fűzött dallamaival vonhatóak párhuzamba, de érezhetően jelen vannak a melodic metalcore (At The Grave, As I Lay Dying) és a modern groove (Trivium) hatásai is. A négy dalban éppúgy zseniálisan vannak ötvözve a svéd melo-death ízei, acsarkodásai, mint ahogyan a progresszív dallamok varázslatos atmoszférái. A banda a tervek szerint idén első nagylemezével is ki jön.

Pink Mass

Ha szereted a BDSM black metalt, az extrémitást, akkor a Pink Mass EP-je egy igazi perverz orgia lesz a számodra. Mintha csak olajjal kenegetnék korcs lelkedet és minden kimeneti nyílásaidat. A New Jersey-beli szado-mazo ördögök Nympho Commando kislemezén minden van, amit egy jóféle pornó filmen láthatsz… teljes keresztmetszetben hátulról kapod a beteges grindcore-t, aminek örömteli siklását nehéz sludge / black / crust dagonyák seg(g)ítik, mit sem törődve a vizelettel és az ürülékkel a lábaid alatt. Mintha csak egy degenerált, bizarr peep show-ban lennél. Csak élvezz, dőlj hátra és agonizálj!