Nyári frissítőként itt van öt újabb underground gyöngyszem. Kezdésnek progresszív elemekkel tűzdelt blackened/death metal, némi disszonáns őrülettel, hűs filmzenei atmoszféráját post-rock. Hozzájuk csaptunk valamennyi barbár sludge/doom morált és egy áhítatnyi temetői hangulatot. Cheers!

A progresszív elemekkel tűzdelt blackened/death metalt játszó Wisconsin-i Eglath egy meglehetősen friss formáció, amit öt, kb. 17-25 év közötti fiatal srác alkot. Idén februári megalakulásuk óta egy single-dallal és a remekül sikerült négy tételes Kingdom of Bones címet viselő debüt Ep-jükkel büszkélkedhetnek. Bemutatkozó kislemezük re három saját nóta és egy feldolgozás került. Zenéjük valahol a Rogga Johansson vezetett Paganizer nyers brutalitása, az At the Gates melo-death vonalai, valamint a Children of Bodom dallamosságának keretein belül mozognak. Ez a keret egy meglehetősen masszív vázat ad dalaiknak, annak ellenére is, hogy a hatásaik erősen kiérezhetőek belőlük. De ezzel nincs is baj, példaképek mindig is kellenek, fejlődni mindig is lehet, és ők még fognak is. Ez az EP bemutatkozásnak tökéletes… sok nagyobb banda örülne, ha elsőre, vagy új anyagaink ilyet hozna össze.

Erech Leleth egyike azon újkori multihangszeres, 10 percenként projektet indító zenészáradatnak, akik az utóbbi időben feltűntek a palettán. Néhány éves tevékenysége alatt számtalan nagy reményű, saját maga által indított szörnyeteget hozott létre, de néhány underground arc társaságában duókban és néhány csapatban is megmutatta már, mit tud. A nagyreményűt nem csak képletesen értem vele kapcsolatban, mivel a Catharsis, Der Toten Lebend Scheid, Golden Blood, Grandeur, Narcissus és egyéb nevek bizony a demók és EP-k szintjén elég sok pozitív visszajelzést kaptak. A legtöbbjük fekete fém, de akadnak itt kísérletek death/thrash irányokba is. Ezektől nagyon jól elkülönül az Ancient Mastery, ami már azzal is kitűnt, hogy nem demózással, hanem egy teljes értékű lemezzel vette kezdetét 2021-ben Chapter One: Across The Mountains Of The Drämmarskol címmel. Az epikus hangvételű black metal anyag elég szépen szerepelt a műfaj rajongói körében, így nem volt kétséges a folytatás, ami a jelen tárgyalt EP formájában érkezett meg. A The Chosen One, ami a nagylemezen megkezdett fantasy történetet nem folytatni, inkább kiegészíteni hivatott néhány kitekintéssel. Hosszában is csak a címadó dal ér fel az elődökhöz, a jóval rövidebb Shadow Of The Past és a To Bear The Sword sokkal inkább tekinthető a következő kiadvány előfutárának. Ha kedvelitek a sárkányos, sötét fantáziavilágba, elborult próféciákba burkolódzó történeteket és egyben szeretnétek majd letudni Erech munkásságát, akkor érdemes megfülelni ezt az EP-t is.

(boymester)

Az Todaynovember egy egyszemélyes ukrán post-rock projekt, amit a multi-instrumentalista Aleksandr Ivanov működtet. Instrumentális alapokra helyezett Spirit EP-je lényégében a post-rock rezgéseit, az art-rock finomságát és az elektronikus ambient kristálytiszta filmzenei atmoszféráját húzzák füleinkbe. Optimalizáltan egy kellemes, de inkább átlagosnak mondható közel 20 percnyi álomszerű lebegés, ami alatt gondolatainkban, vagy elkalandozunk, vagy épp azok elszaladnak mellette….

A The Cimmerian egy barbár sludge/doom/thrash horda Los Angeles-ből. Az előbb említett stílus jegyek mellett zenéjüknek van egy jó adagnyi koszos punk, illetve death metalos fenn hangja is, amitől csak még kegyetlenebbek és egyben még izgalmasabbak lettek Thrice Majestic debüt EP-jük dalai. Conan XXI. századi ivadékai a Motörhead energiájával, a Down mély iszapos riffeivel, a Sleep vontatott ólomsúlyival és a thrash / speed korai éveinek szemetével, valamint agressziójával vértezte fel az EP-n szereplő négy dalát, amik bizony úgy duzzadnak az energiától és az erőtől, mint a híres barbár karja.

Már a borítója is érdekes megoldásokat sejtetett az alapvetően egyszerűséget ígérő, egyszemélyes Desolate Grave nevű funeral/death doom projektnek. Nem is okozott különösebb csalódást, még akkor sem, ha apró meglepetéseihez igazán sok időre volt szüksége. David “Pos” Mauritzon (Belarus Beaver, Öldöds, Sign Of Cain) ugyanis több, mint 10 éve dédelgeti ennek a projektnek az álmát, amiből most végre egy EP formájában sikerült a világot is értesítenie. A műfaj tehát kötött, de így is sikerült a kiadványt kellően érdekessé tenni: ez leginkább a végtelenül mély gitárokkal kontrasztba állított, sokszor éles hangot képviselő szimfonikus elemeknek köszönhető. Furcsának hatnak elsőre egymás mellett, de kifejezetten működőképes a recept és sajátos horrorisztikus hangulatot szül. A sötétség nagy részét még így is tipikusan mély hörgés adja, ami mellé nem lett volna rossz egy hasonló kontrasztelem. Abban is kitűnik a próbálkozás a hasonló anyagoktól, hogy nem találkozunk monumentális méretű dalokkal. A rövid, de végtelenül baljóslatú Prelydiya után már a Nezariy vonszolására bólogathatunk, majd a riffekben erős Trakhym követi öt perccel. Ismét zajos átvezető érkezik az Intermediya címen belül, ami előkészíti a lemez legjobbját, a 6 és fél perces Lariysa-t, ami valóban komoly elképzeléseket, érett hozzáállást sejtet. Ha ebből a dalból indul ki David a következő anyaghoz, akkor biztosan vevő leszek rá.

(boymester)