EP sorozatunkban ismét öt remek csapat agyagát hoztuk el nektek. A paletta most is széles és művészien egyedi. Lesz itt erőtől duzzadó progresszív thrash a Bay Area-i korszak érájából, egyedi textúrájú dallamos post-black és noir jazz, sörrel és a sátán vizeletével meglocsolt klasszikus NWOBHM és még klasszikusabb bánat doom/death. Fogjátok, a tiétek!
A nálunk kevésbé ismert Houston-i progresszív thrash metalos The Virulent 2019-es Sentenced to Death című debütáló albuma után három évvel hozta ki Imperium EP-jét. A zenekar terveit és az EP munkálatait, csak úgy, mint más zenekaroknál jócskán lelassította az azóta is fennálló járványhelyzet, de ez mint sem akadályozta őket abban, hogy egy remek kislemezt tegyenek az asztalra. Egy rövidke madrigálos hangvételű akusztikus intro után rögtön a ’90-es megreformált thrash robbanásának közepén találjuk magukat. Erősen hozzák a Bay Area-i korszak érájának (Forbbiden, Exodus, Defiance) hatásait. Ebből kifolyólag dalaikra a dinamika, az erőtől duzzadó riffek és ügyes technikai megoldások mellett a speed metal és a dallamosabb death vonalainak a behatásai a lejellemzőek. csalódás nincs, egy jól összerakott, közel 22 perces „tech-thrash” anyag, amit kapunk tőlük.
A 2014 óta létező, sötét, dallamos post-black atmoszférákkal dolgozó szlovák Hyenism projekt nem aprózta el egy dalos Extractión EP-jének játékidejét. A közel 34 perces anyag azonban csalóka, hiszen ez az egy monumentális hosszúságú dal a valóságban 9 résztételből tevődik össze, amiket zseniális mulit-instrumentalistánk, Orthrus nyugtalanító légköri – drone zajokkal, epikus hangzású, fagyos, de nagyon is dallam-centrikus nordikus témákkal, sikolyokkal, üvöltésekkel, károgásokkal, hörgésekkel tett lecsupaszított és egyben nyers hangulatúvá. Azonban zenéjének nyers hangulata mellet ott van az a bizonyos lebegés, átszellemülés, amikkel fejet hajt a sötét műfaj (Bathory, Immortal) nagyságai előtt.
A Dirty Vicar a ’80-as évek klasszikus NWOBHM vonalát hozza, némi sörrel és a sátán vizeletével meglocsolva. A korai gótika misztikuma és egyéb okkultista témáktól ihletett Cursed Illumination EP-jükön az egy évvel ez előtt megjelent Higher Roads Less Traveled kislemezük történetét folytatják. Bár dalaik most szigorúbban riffelnek, most is remekül hozzák a Venom, a Cirith Ungol és a Raven modernebb, fémesebb jegyeit, amik tüskés korbácsként csapkodják hallójáratainkat. Az egész anyag duzzad a dühös energiáktól és a nagyszerű gitárszólóktól.
A melankólia és a depresszió buja textúráinak felfedezése invitál minket a noir jazz / post rock vonalán mozgó Lotus Thrones projekt. Három tételes Solaris EP-jük 2021-es Autumn kislemezükkel megkezdett négy részes EP sorozatuk befejező része, melyet nem titkoltan Andrej Tarkovszkij azonos című filmje ihletet. Ebből kifolyólag zenéjük gyászos hangulata a könnyed ambient atmoszféra és a poszt-robbanások súlytalanságában lebeg. Hangszintjeiket a dobok, a torzított gitárok, különböző zajkeltő kütyük és a szaxofon zavarodottsága,, de inkább érzelmes, minimalista downbeat hangulata foglalja egységes képpé, amik néha fásultnak és katartikusnak is tűnhet az avatatlan fülek számára.
A török doom/death metalos Sermon készülő debüt-albuma előzeteseként adta ki három dalos digitális kislemezét. Stílusilag leginkább a ’90-es évek klasszikus és mára már ikonikus brit doom/death bandáinak, a My Dying Bride, az Anathema és a Paradise Lost korai albumai által kitaposott nyomvonalán járnak. Szentimentális, főleg az emberi érzelmek sötét oldaláról szól témáikat jellemzően morgós énekkel és lassú, fekete felhőkként kavargó komótos riffekkel tolmácsolják, amiknek színestéséül a cselló, hegedű és a szintetizátorok lebegéseit hívják segítségül. Amolyan megszokott klasszikus…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.