EP cikksorozatunkat folytatva öt újabb figyelemre méltó zenekart anyagát vesszük górcső alá. Lesz itt halálhörgés (síralom), társadalomkritikus valóság, repülés varázsszőnyegen. Egyszóval igazi csemegék a hazai underground zenei életből.

A nagyatádi Ghoul Temple a katakombák mélyéről szívta vénáiban az áporodott, rothadás szagú death doom zenéjét. A Fekete Terror Productions kiadásában megjelent Catacomb Ritual EP-jük dalait igaz 6 éve rögzítették, de ez mit sem változtat lassú riffelésű halálmeneteléseiken, melyeknek puritán kaszabolásai minden sötétség hívőknek erősen ajánlottak.

A black groove metal kifejezés mondhatni még eléggé szokatlan nálunk, de a The Raven’s Night projekt első EP-jén meg mutatta, hogy milyen is a súlyos fűrészgép zakatolásba fojtott halálhörgés. 5 öt dalos Land Of The Dead EP-jük szövegvilága az emberi gyűlöletet köré koncentrálódik, ami manapság szinte már megszokott, de nem úgy, hogy az EP dalaiban más-más vendégénekes hallható. A bemutatkozó EP vendégénekesei: Chucky Hewitt (Selfless Abuse, Mag), Benke Szabolcs (Frust.HATE, ex-Malediction), Gábor Gergő (ex-Rottin’ Paradise), és Rikter Ákos (Csak egy senki).

Társadalmi élősködők, kispolgári megmondóemberek, lelketlen közalkalmazottak, a sima hétköznapi gecizők…, a lista szinte végtelen. Nekik köszönhetően született meg a crust kaotikus ABORTUSZ meglehetősen, vagy inkább erősen „posztmetálművészmetál” társadalomkritikus, valós hétköznapi anyaga. A bajt valóban csak akkor vesszük észre, ha már a sz.r a szánkig ér?

A tavalyi év első felében adta ki Notes Of Apathy EP-sorozatának első darabját a győri thrasher Inhalator. A klasszikus vonalú (Kreator, Slayer, Megadeath, hazai viszonylatban Moby Dick, Remorse) thrash metalt játszó fiatal dinamikus csapat EP-jének első részen 2 vadonatúj dal és egy feldolgozás található, amin forró acélként izzanak a riffek és fogós dallamok. Nekem már 2016-os Álmok temetője albumukkal azt súgalták, hogy ők a hazai thrash utánpótlás egyik sugara, ami sajnos röviddel EP-jük megjelenése után szerte foszlott, mert bejelentették, hogy működésüket bizonytalan idei szüneteltetik. Így tehát  a három részesre tervezett EP sorozat további részei is bizonytalanok… Azért dörgessétek meg rendesen.

A stoner/blues rockot játszó Woodstock Barbie egyfajta terápiás zenekarként jött létre 2015-ben a szőr metálos Grizzly egyes tagjai által. Never Gonna Fall In Line EP-jük dalai valahogy kiszakít a jelenből. Mély, mocsaras, valahol a ’70-es években gyökerező zenéjük retro, vintage, proto hullámai perzselve égetik fel hallójárataimat, ahogyan a nehéz, dinamikus, kozmás blues riffeik becsapódnak, mindezekhez pedig énekesnőjük, Püré kisasszony tüzes, sámánikus dallamai adnak egyedi katarzist. Számomra ő a magyar Janis Joplin, és az kell, hogy mondjam: Egy ilyen zenekar már nagyon kellett idehaza.