Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #21

Csodás képes ez a karantén. Olyan hírek jutnak el hozzám, amikre máskor fel sem figyelek. A minap például örömmel olvastam a hírt, hogy hosszú idő után újra esélyünk van az Eb-győzelemre, hisz “labdarúgó válogatottunk 158 napja veretlen“! Na, ezen felbuzdulva összemaszkoztuk nektek EP sorozatunk 21. részét, amiben közvetlen közelről kapjuk arcunkba az utca mocskát, a dögszagú förtelmet, a modern kor cipőbámulós nyugalmát, valamint az észak fagyos atmoszféráját.

Agressivo Pau Pôdi

A punk hardcore vonalon nyomuló brazil származású Agressivo Pau Pôdi kétévnyi kihagyás után, pár hét különbséggel ugyan, de rögtön két EP-vel tért vissza. Április elején megjelenő Cemitério de Pontas  kislemezükre négy tökös, pörgős az utca agresszív szemetével nóta került fel közel 6 percben, a maga punkos dallamosságával és raggea betéteivel.

A két hétre rá megjelenő Deus Mandou Mal Dessa Vez (e outras também) két számos, bő másfél perces úthengerükre is a fentebb ecsetelt old-school hardcore éra erőszakos gyalulások mondhatóak el, amik nagyon jó kis előzetest nyújtanak ez évben megjelenő első nagylemezükhöz.

Bones

Az old school death metalos belga Bones kétdalos Gate Of Night című EP-jén jó féle gyilkolást szállít. A banda negyedik hanghordozóján a klasszikus death metal iskolapéldáit mutatja be. Az első szerzemény közelít az öt perchez, a második dal viszont alulról súrolja a hét perces menetidőt. A hangzás kicsit kásásra sikerült, a dobok csörömpölése miatt a közepesen gyors tempóban haladó riffek nehezen kibogozhatóak ugyan, de ettől még ott van a feeling. A banda énekese valahol a Martin van Drunen és John Tardy féle hörgős vonalon mozog. Mindenesetre a srácok jól felmelegítették a ’90-es évek jól bevált receptje szerint készült halálos főzetett. A hangzást viszont kicsit jobban gatyába rázhatták volna…

(Andris)

Servant Leader

A Servant Leader mögött az az Leigh Oates nevű énekes áll, aki olyan bandákból lehet ismerős, mint a Xilla, az Order Of Voices, a Soldierfield, a Rise To Addiction és a Ninedenine. Szólóprojektjének első anyagát Raised by Wolves, Part 1 címmel a hónap elején adta ki, amin olyas fajta modern hard rock / groove metal zenét tartalmaz, amihez csak gratulálni tudok! Öt dalos EP-jének minden dala maximálisan kidolgozott refrénekkel, remek hangszereléssel, ütős hangzással, ötletes gitárszólókkal, enyhén délies blues ízekkel, valamint merengős grunge rock hatásokkal van fűszerezve. Ha a zenét hasonlítanom kellene valamihez, kapásból a Megadeth/Anthrax bőgősök Altitudes & Attitude nevű projektjének első EP-je ugrana be, friss zenekartól ott találkoztam ilyen igényesen megfogalmazott modern hard rockkal. A késői Alice in Chains, Soundgarden, vagy a John Bush korszakos Anthrax rajongói is bátran próbálkozhatnak a kislemezzel, sőt még a Nickelback hallgatóinak is érdemes belefülelniük.

(Andris)

Contra

A budapesti hardcore-punk metalos Contra zenekar két évvel ezelőtt hozta ki Unconditional Hate című debütáló anyagát, amit most Collective Unconscious EP-jükkel folytatnak… és ezt a folytatást most szó szerint értem, hisz teljes mértékben hozzál első lemezük nyers dühét. Az EP-re 6 arcba taposós nóta került fel, amit közel 10 perc alatt le is darálnak nekünk. Semmi finomkodás, csak is nyers utcai harcos riffek és anarchista dagonyák. Pofán b.ssz rendesen.

Alghol

Az Alghol demója szinte még süt, annyira friss, csak úgy, mint maga a formáció, ami mögött egy Pete Rodway arc áll. Zenéjében a black metal korai nordikus érájának puritán hagyományai elevenedik meg. Forgotten Paths anyagára négy pokolian koszos, rideg tétel került fel az északi fagyosság zord, dallamos atmoszférájába burkoltan. Kifogástalan bemutatkozó anyag, amibe még a fanatikus BM rajongók sem találnak nagyon hibát.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,