Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #29

Lassan itt a nyár és a kényszer bezártság után az élet is lassan visszaáll a megszokott kerékvágásába. Igaz, ezzel a hülyék száma is megsokszorozódott az utcákon, de ez kit érdekel… itt a nyár, csöcsök és az újabbnál újabb zenék. EP sorozatunk 29, epizódjában öt olyan bandát hoztunk el nektek, kik az elmúlt időszakban kapálták össze demóikat, bemutatkozó EP-jüket. Sajnos hazai most sincs benne, vagyis csak érintőlegesen… de remélem a következőre már be esik pár újdonság hazánkból is. Lesz itt fojtó hullámokkal érkező mocsári dagonya, kalandos atmoszféra, komor depressziós fekete őrlemény, mantrajellegű zajmassza és szabbatista iskolában tanult feszes riff vezetés.

Stonewielders

A német sludge/doom/death metalos Stonewielders egy meglehetősen markáns kis EP-vel tért vissza. Igaz Old Earth Gone címre keresztelt anyaguk három dala a Covid-19 időszaka alatt készült, vagyis a “kényszertől” motivált, ennek ellenére nem egy összetákolt valamit kapunk tőlük. Dalaik riff-hullámai fojtogató erővel csapnak le és kiérződik belőlük egy mély, nyomasztó befordult atmoszféra is, amit talán a világjárvány, vagy az épp felgyűlt energia, harag, illetve más hatásoknak az eredményeként tör elő. A bő 22 perces anyag egy kellemes kakatón őrlő malom.

Deathnoisefrequency

A Deathnoisefrequency egy  Szaúd-Arábiából származó noise / death metalos duó, akik két tételes Horrid Dirge bemutatkozó anyagukkal egy meglehetősen kalandos atmoszférikus utazásra visznek el minket. 12 perces EP-jükön egyfajta ösztönös hullámokként hömpölyögnek végig zenéjük kellemes nyugtalanságot adó elfolyós hangzavaraik, amiknek van egy fajta sötét, rituális ambient rezonanciája. Érdekes megfigyelni a dalaiknak a címeit: Chapter III; Chapter IIII. Ugyan a duó is teljes anyagát az év végére teszik közzé. (Egyenlőre most még csak egy videót láthattok tőlük, a teljes EP július 17-én jön ki.)

Lethargie

Bár igazából demónak van kikiáltva, azonban közel 52 perces terjedelme miatt simán lehetne ez az anyag a német Lethargie első albuma is. Az egyszemélyes lo-fi DSBM formáció 7 tételében erős hatással jönnek elő a ’90-es évek korai black metal jegyei. Lassú, komor, depressziós vánszorgású, amolyan minimalista dallamok, amik hordoznak egy nyers monotóniát, amik az anyag végére inkább zavaróak, sem mint élvezetesek. Természetesen azért meg van a mag puritán szépsége, csak még kicsit jobban egységbe kell ezt fogni… igaz ez egykoron a mai nagy blacker bandáinknak sem ment túl jól.

Rato Triste

A cseh Rato Triste egy nagyon finom kis két tételes sludge / noise dagonyát tol az orrunk alá áprilisban megjelent EP-jén. A két dal egyfajta kaotikus, mantra jellegű zajmasszára van ráültetve, ami alól lidérces hangulatú, önpusztító, fojtogató iszap mászik a füleinkbe. Az egész kaotikus, de mégis összetette, rendezett, és élvezetes. A magyar nyelvű dalszöveg betét senkit ne zavarjon meg, a zenekarban ugyanis a hazai crust punk / d-beat Mass // Reaction énekese nyomja.

Pit Hag

A Pit Hag erősen a szabbatista / Trouble / Candlemass vonalú érából táplálkozik, némi epikus doom hatással, ami első dalukban domborodik ki a legjobban. A Kansas-i srácok nem bonyolítanak túl semmit. Nem is kell! Komótosan, de annál élvezetesebben hozzák nekünk a klasszikus riffekkel megpakolt talpalávalóikat bemutatkozó EP-jük négy dalában, aminek hangzása kicsit koszos, de az csak még izgalmassá teszi ezt a még csiszolatlan drágakövet, ami remélem egyszer egy nagylemez fényével is ragyogni fog.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,