Kicsi a bors, de erős – EP válogatás # 42

E heti EP válogatásunkon kicsit átruccanunk Dél-Amerikába, ugyanis három brutális Argentin underground bandát mutatunk be nektek. De, hogy ne legyen annyira egysíkú a dolog lesz egy kis éjsötét lo-fi ridegség és egy izgalmas tér-idős megoldásoknak teli sci-fi massza.

Burgûli

Az egyszemélyes spanyol black metalos Burgûli új EP-jén, amit Runes címmel július végén adott ki, tovább követi debütáló anyaga, az Ombres sivár, kietlen útját. Lord Gothaur ezúttal is saját házi stúdiójában készítette el kislemezének négy dalát, melyeket éjsötét ambient lo-fi atmoszféra járja át. Hallgatásuk közben olyan érzésem támad, mintha csak egy elhagyatott ház, vagy kripta üszkös falai között vakon tapogatózva keresném a kiutat, egy olyan sötét veremből, ahol kísérteties, fagyos riffei és az angol, valamint a katalán nyelven elkárogott zord dallamai adnak igazi hidegrázós érzést.

Bonehammer

A bevezetőben említett argentin hármas fogatot az egyfajta baráti örömzenélős projektként működő Bonehammer kezdi. A black crust punk formációt 2018-ban hozták össze a Vulcanor, Velocidad 22, Orgullo Fisura, Metalepsia és a Feel The Knife egyes tagjai a “New Wave Of Stateless Metal Punk” mozgalom zászlaja alatt , abból a célból, hogy jókat muzsikáljanak, sörözzenek és szabadjára engedjék erősen okkultista, sátánista belső szörnyeiket egy olyan zene keretében, ami saját csapataiknál nem igazán tehettek meg. Ezt első ízben a tavaly megjelent Black Crust Invasion debüt-albumukkal tették meg, amit most a két dalos Vómito Negro sötét, középkorias, de a ’80-as évek rideg heavy metaljának szellemében fogant rémtörténeteikkel folytatnak. A két dal erősen hozza a klasszikus Venom, Hellhammer és a Sarcófago jegyeit, amik a stílusnak mai is alapkövei. Rideg, puritán, és nosztalgikusan izgalmas.

Deepviod

Az egyszemélyes zenekarként működő szintén argentin Deepvoid előző térsáshoz képest valamivel komorabb death/doom metalt szólaltat meg. Az armageddont és a pusztítást dicsőítő 2+1 feldolgozást tartalmazó Ecstacy Of Golgotha demóján inkább a korai finn, svéd halál vonalait követi… közép tempósan darálós részek, gégemetszett hörgések, és igazi dögszag, ahogy azt a demójára felkerült Beherit feldolgozás is mutatja. A három számos, meglehetősen kásás, hanyag hangzású demó hamarosan érkező Holy Grail Of Damnation című első lemezének a promójaként szolgál.

Morte

Harmadik argentin csapatunk a korai death/doom metal vonalán tevékenykedő Morte, akiknek már egy kissé ismertebb a nevűk a stílus kedvelői között. A banda márciusban megjelent két dalos, közel 10 perces Entes Ominosos demója leginkább a korai Paradise Lost, Autopsy, és a Disma védjegyeit viseli magán. A két dall egy-egy kiforrott, csendes és egyben eszelős gyilkolás, ami úgy maga alá gyűr, hogy szinte észre sem veszed.

Formed Worlds

Meglehetősen nehéz hullámokat zúdít a nyakunkba az amerikai Former Worlds. Az apokaliptikus hangulatú sludge/ doom post-metalos banda a Earthrise és Changeling tagjaiból verbuválódott össze és a világvég harangjait kongató Iterations of Time EP-jük olyan sci-fi írók műveitől inspirálódott, mint Ursula K. Le Guin és Kim Stanley Robinson. Nem, nem ők az egyet len banda, akik összehozták a sci-fi és a doom metal témáját, de ők talán az egyetlen olyan banda, akik az átlagos témák mellé bőven teret engednek a kísérletező hangok, neurotikus atmoszférák és egyéb tér-idős megoldásoknak is. Az EP vészjósló rezonanciái mellet megfelelően dinamikus, határozott és nem utolsó sorban lényegretörő.