Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #46

EP sorozatunk 46. számában kicsit megalapozunk a Halloween-nak. A nyitó horrorisztikus hangulat mellé rakunk egy kis ősi mítoszt, amik ha félelmet nem is, de remélhetőleg izgalmat hoz a szívetekbe. Ha pedig azt sem akkor kaptok egy adagnyi belezős melódiát, egy az iPhoe-ján like-ot nyomó társadalmilag és politikailag frusztrált eszmeiséget, valamint beszippanthatjátok a klasszikus gótikus doom metal andalítóan varázslatos mámorát.

Worship Him

A brazil horror black metalos Worship Him bemutatkozó EP-je igazán ideális hangulatot tud majd teremteni bármely közelgő halloween partyhoz. A duó felállású zenekar 2018 óta működik Occultus (ének, gitár, basszus) és Azaghlevy (billentyűk, dobprogramok) formációjaként. Zenéjük leginkább a Cradle Of The Filth és társai féle atmoszférikus, romantikusan horrorisztikus hangulatú gótikus black metalhoz húz, amit enyhén szentségtagadó hat dalos The Curse of the Damned Souls EP-jükön tárnak elénk.

Athrahasis

Az Athrahasis bátran nevezhető az underground death metal nemzetközi olvasztótégelyének. Hisz a zenekar soraiban Dél-Amerikától, a Közel-Keleten át egészen Amerikáig találunk zenészeket. Gyökereik az ősi múlt, az ezoterikus tudás és a halálkultusz tiszteletéig nyúlik vissza. Antediluvian Prophecies kislemezük dalainak tematikája a mezoamerikaiak kígyó istenségéről szólnak, aki egyébként az ősi sumér mitológiában is jelen van. Ő az, aki bölcsességet és a földművelés tudását adta az embereknek a nagy özönvíz után és ezzel új civilizációkat is teremtett. Zenéjük pedig a Morbid Angel, Nile, Deicide, Benediction, valamint az Entombed vonalán mozog,

Septage

A dán grinding death metalos Septage első EP-jét hallgatva… Nos, első hallásra nekem olyan volt mint mikor lehoznak egy WC-t, de aztán szépen előjöttek azok az édesded belezős melódiák, amiket egykoron a Carcass első albumain is hallhattunk. Higgyétek el nem nagy túlzás a koppenhágai srácok közel 12 perces Septic Decadence anyagát a goregrind úttörőinek első anyagihoz hasonlítani, hiszen a négy dalos EP-jükön nem kapunk mást, mint finom középtempós aprítást, jóízű melo-death dallamokat és veszett jó termolo nyújtásokkal jócskáén megtekert élvezetes szólókat. Vagyis egy csodás gyilkolást! Puszi…

Tortür

Az amerikai raw-punk Tortür azt a fajta zenét hozza, illetve nyomja, amit a mai társadalmilag és politikailag frusztrált iPhoe-ját nyomkodó eszmeiség képvisel. Vagyis a “csak nekem van igaza, a csak úgy legyen jó, ahogy nekem jó generáció” dühös punk, d-beat bánatát. Never Ending Grief EP-jükön 2 dalcsokorban szedve ezt tolják az arcunkba, amik egyenként 5-5 dal tartalmaznak közel 5 és fél perces játékidőkkel. Hogy mi ez? A gyönyör mocskának megvetése, minden tisztelet nélkül.

Flame, Dear Flame

A német Flame, Dear Flame azt a fajta gótikus doom metalt képviseli, amint a The Gathering is játszott fénykorában. De ezt nem csak a zeneiségére, hangulatára értem. A csapat énekesnőjének Marem Lemke énekhangja nagyon-nagyon hasonlít Anneke van Giersbergen énekhangjára, illetve dallamaira. Talán ennek is köszönheti három tételes The Millennial Heartbeat EP-jük varázslatos hatását… na persze meg az epikus heavy doom alapoknak, és a kissé egyéni hangzásvilágnak.

január 09.,
február 06.,