Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #51

Az meg van, hogy a Szentjánosbogár volt az első állat, akit a Pápa szenté avatott. Van jelentősége? Nem igazán… Annál inkább annak, hogy itt van EP válogatásunk 51. része, amiben ismét válogatott csemegéket hoztunk el nektek. (Igaz némelyik már ki-kilóg az EP kategóriából, de…) A hosszú melós hét után egy kis felfrissülésként belevetjük magunkat a zenékbe, azon belül is a ’80-évek sci-fi ihletésű sythwave/syntrock hullámaiban, ami után nyakig merülünk a pokol torz, kifordított világába, a doom folk tradíciókba, a sötétség ősi mocskába, valamint az egyház és a társadalom romlott erkölcseiben. Igazán élvezetes lesz.

Meteor

Májusban jelent meg a Jorge Reyes nevével fémjelzett sythwave, syntrock, retrowave Meteor project legutóbbi nagylemeze, aminek folytatása ként jelent meg Chaos Theory EP-je. Az új anyag hét új szerzeményt rejt mindössze 27 és fél percben. A synthwave vonal egyik -bármilyen abszurdnak is hangzik- leggitárcentrikusabb előadója ezúttal is instrumentális anyaggal jelentkezett, a hangsúly ezúttal (is) tehát a dallamokon van. Ez az a fajta muzsika, amiről nekem mindig egy soha el nem készült ’80-as évekbeli sci-fi stáblistájának aláfestő zenéje ugrik be. A Meteor maga Jorge, minden, amit hallunk egy személyben az ő munkája. A hallgatnivaló mellett a látványvilágért is hagyományosan ő felel, így a borító szintén az ő műve. A képen látható gitár-szintetizátor hibrid az, ami a lemezt elindítva a hangfalakból szembe jön velünk. Ebben a zenei világban nehéz egyénit alkotni, Meteor azért a maga módján igyekszik, ezúttal is leginkább olyan hangulatú muzsikát állított elő, mint Joe Satriani az utóbbi tíz-tizenöt évben, csak Jorge más irányból közelít, a szintetizátorok világából halad a gitárzene felé. Lehet azzal jönni, hogy ez nem metal, hanem sima gépzene. El is tudom fogadni ezt az álláspontot, de azok a nyitottabb hallgatók, akik kedvelik az instrumentális muzsikákat, hozzám hasonlóan akár új kedvencet is avathatnak, ha adnak egy esélyt Meteornak. Ismerkedésként a Chaos Theory is jó választás lehet, aztán ha működik, jöhet a 2016-os Parallel Lives, ami talán a legjobb anyag, ami Meteor név alatt megjelent.

(Andris)

OS

Legutóbb márciusban riogatott minket a rohadás szagú doom/black/death metalt játszó hazai OS formáció, akik a napokban Stationes Viae Mortis című új négy számos anyagával indított támadást hallójáratink ellen. Hogy ezt most EP-nek, vagy első albumnak szánták nézőpont kérdées, mindesetre dalaik által, hogyan írják: “Az emberiség kollektívája négy állomáson ereszkedik le az alvilág kapujához.” És ez bizony így igaz. Kaotikus gitár-sikálásaik a pokolban szenvedő lelkek torz sikolyait adják vissza, akik felett a banda énekese hörgi el kaparós, rákos bagós hangon ítéleteit. A négy dalból süt a fékevesztett őrület, a klasszikus death metal vonalai, a fullasztóan kátrányos a death/doom mizantróp barárias erői, amik leginkább a korai Death, valamint a Protector nyers kifejező rettenetét jutatják az eszembe.

Tomorr

Az albán Tomorr zenekart valami olyasmit csinál, mint a hazai Aebsence. Származásuk és zenéjük ősi népi rigmusait merészen keverik a tradicionális szabbatista doom, a sludge és a pszichedelikus rock behatású elszállós atmoszférákhoz. Egyfajta tér idős multi-univerzum, amiben a régi világ rítusai találkoznak a modern világ repedezett beton síkjain. Az egzotikus hangulatú trió Albánia Berat nevű várósából származik, ami az UNESCO világörökség része, amely köznyelven az 1001 ablakos város néven ismert. Városuknak egy hosszadalmas és meglehetősen sokrétegű, improvizatív bő negyed órás dalt is szenteltek lemezükön – EP-jükön, melynek lassú riffeléseiben olyan bandák hatásai elevenednek meg, mint a Sleep, Conan, vagy a Kyuss.

Lamp Of Murmuur

Ha szerettek elmerülni a sötétség igazi káoszába, az amerikai lo-fi black metalos Lamp Of Murmuur minden ez irányú igényeiteket kielégíti. Az anonim szólóprojekt a tavalyi év közepén bukkant fel első demójával, amit futószalagszerűen még három demó egy split és egy EP követett, egészen a nemrég megjelent első teljesnek mondott Heir of Ecliptical Romanticism anyagáig. Erre összesen 7+1 feldolgozás került fel, ez utóbbi a Dead Can DanceIn The Wake Of Adversity” dalának egyedi adaptációja, ami meglehetősen jól sikerült. A jól ismert ambient folk dallamok zümmögős (fapados) black metal atmoszférával elegyítve egy meglehetősen egyedi légkört alkotnak, amik egyébként az egész anyag éjfekete auráját uralják. Egy igazi underground csemege azoknak, aki szeretik a korai pince black metal fagyos, hűvös leheletét.

Corrupt Moral Altar

A Napalm Death és az Anaal Nathrakh koncert gitárosa, valamit a Venomus Concept, Out For Blood és a Vicious Bastard gitárosaként is ismert John Cooke által működtetett girndcore / sludge Corrupt Moral Altar új EP-jével egy igazi profán arculcsapás az egyház, a társadalom romlott erkölcse és az emberi konokságnak. Patiently Waiting For Wonderful Things kislemezükre 4 veszett, zajos, nyers, kakofónikus epilepsziás rohamokat adó szerzemény került fel, amik leginkább kifejezetten erősidegzetűeknek ajánlottak.

február 06.,
február 24.,
március 11.,