Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #58

Ti mit hallgatnátok életeket legutolsó napján? Én nem hiszem, hogy egy stílussal beérném… inkább egyfajta diszharmonikus orgiát kérnék, amiben mondhatni minden benne van. Valami ilyesmit kaptok 2021-es második EP válogatásunkon is, ahol a zajos világvég kaotikus, nihilista punk / epic metal / modern felfogású noise – hardcore zaj ötvözetei között hajthatjuk le fejünket a bánat mocsarában. Áldott hétköznapok… lesz ez még így sem, m o s t é l ő emberek.

Exsul

Egy masszív, de leginkább egy egybefüggő komor blackened doom sludge folyamot nyom le a torkunkon debütáló EP-jén az arizonai Exsul duó. Négy tételes anyagukon olvadt fekete átokként árad a bánat és a világvégét sugárzó melankólia, melyeknek meg van az a szerencsées transzcendentális hatásúk, hogy rideg, zajos, néha zavaró dallamai által egy másik nem evilági dimenzióba repítsenek. AZ EP kegyetlen death / doom zúzdái az old-school hatásoktól a kortárs zaj-hangképekig szinte mindent felsorakoztatnak, melyek által egy disszonáns, de egyben forrón pulzáló, vagy éppen a lassan hömpölygő halál ölelését adják.

Night Cobra

Christian Larson (Necrofier, ex-Venomous Maximus) által vezetett texasi punk rocker heavy metalos Night Cobra debütáló In Praise of the Shadow EP-jén a ’80-as évek heavy – punk metaljának lüktetését hozza vissza. Mindezeket modern energiákkal látták el, melyektől dalaik szinte beleégnek a füleinkbe. Dalaikban épp úgy jelen vannak Judas Priest és az Iron Maiden acélos témái, mint ahogyan a Motörhead laza paraszt rock ‘n’ rollja, melyek itt a XXI. században az igazi beton metropolis metal punk klasszikusait alkotják.

Grey Wolf

A Grey Wolf egy 2012-ben alakult brazil nemzetiségű klasszikus, epikus heavy metalt játszó egyszemélyes projekt, melyet Fabio “Grey Wolf” Paulinelli üzemeltet. Legutóbbi Stygia EP-jén hasonlóan korábbi anyagaihoz (megalapítása óta négy nagylemez, két EP jelent és jó pár demót jelentetett meg) most is meglehetősen jól megfogta ennek a zenének a lényegét. Tagadhatatlan az irány, illetve az inspiráció, amely leginkább a Manowar és a Running Wild zenéjéből (nem véletlen, hogy új EP-je bónuszdala is egy Running Wild feldolgozás), hangulatvilágából merít. Sőt, Fabio hangja nem egy dalban számomra szinte megidézte Eric Adams-et. A dalok hangzása, hangszerelése nagyon jó, jól szólnak, epikus dallamok sorjáznak és nekem feldobják a szinte mindenhol előforduló instrumentális számok is mind a lemezeket, mind pedig az EP-ket. 2020-ban ez már a második EP, ami a bandától megjelent (az első még júliusban került kiadásra Funeral to a Brother of Sword címmel, ami 5 dalt tartalmaz). A dalszövegek és a kiadványborítók pedig szintén zseniálisan illeszkednek a fantasy és mitológiai témákhoz, lásd például a Conan, a barbárról, a Vörös Szonjáról, vagy éppen az Odinról írt dalt. Megmondom őszintén, hogy hallgatás közben nem egy helyen eszembe juttatott az említett két film mellett olyan régi klasszikusokat, mint a Vadak ura, a Barbár fivérek, vagy akár a He-Man-A világ ura (leginkább természetesen a hangulatvilága). Mindenképp érdemes odafigyelni a projektre és tudom ajánlani mindazoknak, akik szeretik az ilyen jellegű és témájú zenéket, illetve a fentebb említett zenekarok fanjai. Csalódást nem fog okozni.

(King Diamond)

Mornifle

A Mornifle egy meglehetősen friss instrumentális trió Franciaországból, akik zenéjükben a noise, a hardcore, a modern felfogású metal és az improvizatív progresszív hatásokat ötvözik. 28 perces anyaguk meglehetősen összetett textúrákkal bír, melyen az ötletes, technikás megoldásoktól egészen az agyament sikálásokig mindent felsorakoztatnak, ezeket néha-néha veszett üvöltésekkel színesítik. Igazából egy szokásos kaotikus hangulatvilágú EP, ami ha újat nem is, de kellemes perceket hozhat hallgatása közben, de azt is csak egyszer… bocsi.

Mother of Graves

Ha szereted a ’90-es évek bánat death/doom metalját, akkor az amerikai Mother of Graves zenéje neked való lesz. A srácok négy dalos In Somber Dreams EP-jükkel olyan bandák fénykorát varázsolják vissza, mint a Katatonia, My Dying Bride, Paradise Lost, Tiamat, Opeth, vagy az Edge of Sanity. Dalaik komor és melankolikusan depressziós atmoszférája tökéletes a ködös temető látogatásokhoz, vagy hogy szobánk sötét szegletében az elmúlás, vagy épp jelen világunk múló pillanatain elmélkedjünk. Jó bánatot… alázatot!  

Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #58: 1 komment

április 03.,
május 04.,
május 05.,