Milyen érdekesen alakult EP sorozatunk 66(6) száma. Mondhatni sátánian… Na de semmi sátánkodás, csak is tömény underground pokol füst. Hogy mit is hoz ez a rituális szám? Garantáltan belemerülünk a mocsokba és az éjsötét élvezetekbe, amit egy kis epikus vonalú galoppozással vezetünk le a sátán kutyáinak hátán.

A skót származású Hand of Kalliach projekt egy meglehetősen egyedi megszólalású és egyedi atmoszférájú, ősi titkokkal övezett zenét tár elénk Shade Beyond című bemutatkozó anyagán. Az egész mögött egy házaspár áll, Sophie Fraser – ének, basszusgitár és John Fraser – ének, gitár, dob, akik a melodikus death, valamint a modern djent / groove metal által befolyásolt zenéjüket misztikus gael, kelta folk, illetve egyéb rituálisan eklektikus dallamokkal teszik színessé. EP-jük öt dalában párhuzamosan futnak jelen világunk hatásai és a régmúlt hagyományai, ezáltal megteremtve egy olyan sokrétegű és egyben sokhatású atmoszférát, melyet nem minden nap hallhatunk. Persze, mondhatnánk rájuk, hogy ők is csak egy sima folk death metal csapat, de esetükben erről sokkal többről van szó. Dalaikba különbféle stílusok desztillálódnak eggyé, melyekben a már említett melodikus death metal elemi mellet az atmoszférikus black, a modern metal hatásai, a neo-folk, az ipar dark-wave és a drámaian teátrális dallamok, mind-mind egy egyedi koncepciót képeznek, amiknek köszönhetően, mint egy hídon úgy járhatunk át a jelen és a múlt varázslatos dallamai között.

A norvég blackened/doom metalos Lord Mortvm zenéjéről már a borítója mindent elárul. Szokták ugyan mondani, hogy ne ítélj a külső alapján, de ez mondás itt most egyáltalán nem helyt álló. Az egyszemélyes projektként működő banda Diabolical Omen Of Hell EP-je azon ősi szabbatista „szutyok” doom vonalából táplálkozik, amint az Electric Wizard, Reverend Bizarre, vagy a Uncle Acid & The Deadbeats pszichedelikus doom/stoner sötétebb árnyalatai is képviselnek. A ’70-es évek okkult proto metal zenéjétől megrészegített anyaga a klasszikus ZS kategóriás horrorfilmek hangulatát idézve áldoz a sötét nagyúrnak, aki ezt elégedettem fogadja. Íme hát a fekete doom! Imádjátok!

A lengyel black metalos Black Altar frontembereként is ismert Shadow 2003-ban hívta életre az általa csak Hateful Black Metalnak nevezett Kriegsgott projektjét. Neve németül a háború istene, és ezzel nagyjából mindent el is mond zenei eszmeiségéről. 2006-os debüt-albuma, a Legion ov Revenge megjelenése után 15 évet kellet várni újabb kiadványáig, ami február végén H8 4All címmel jelent meg 3 számos EP-je képében. Az EP egy 3 perces háborús hangulatú propaganda intróval indul, ami után éles késekként másznak az arcunkba címadó dalának agresszív, a militarista hangulatot csak fokozó thrash/death riffei. A harmadik felkerült Victory Through Intolerance Properties kissé eltér ettöl, úgyanis kalapáló ritmusaival, fagyos sikálásával és sötét istenkáromló szövegével egy vérbeli black metal himnusz szerepét tölti be. Az EP inkább a rajongóknak szól, ami összességében a szokásos sémák szerint megírt fekete lánggal ég.

Az amerikai To The Dogs egy koszos hangzású black/thrash/speed trió, akik olyan kutyák csecsén nevelkedtek, mint a Venom, Aura Noir, Hellhammer, Protector és még sorolhatnám. Itt nincs semmi finomkodás, csak hipersebességű fűrészgép riffelések és mániákus aprítások, amikből én kissé hiányolom a veszett termoló tépéseket, de ennek ellenére három számos demójuk egy elementáris poszt-apokaliptikus robbanásként zúzza le az arcunkat. Adjatok a kutyáknak csontot!

A klasszikus vonalú epikus power heavy metalban utazó görög Achelous fennállásának 10. évfordulójára adta ki Northern Winds című 5 számos EP-jét. Aki nem ismerné a csapatot annak összefoglalóul:  A bandát Chris Achelous billentyűs alapította 2011-ben és már kezdetektől a történelmi, illetve misztikus témákat megcélzó epikus metal hangzás volt a cél, amit 2014-es Al Iskandar demójukon publikáltak először. Ezt egy demót később egy nagylemez követte, valamint a most megjelent EP-jük, ami egyben készülő nagylemezük a The Icewind Chronicles előfutáraként is szolgál. A lemez központi témáját most is R.A. Salvatore könyvtrilógiájára, a The Icewind Dale (Jeges szelek völgye) alkotja. Na de az EP… Az EP címadó dala, némi himnikus bevezető után egy Cirith Ungol félé lassú doom riff sulykolást hoz, ami azért kellő poweres erővel is meg van pakolva. Második dal a The River God egyik korai demós daluknak az előzőhöz hasonló témafelépítéssel, illetve több billentyűvel. Azt ezt követi három koncertdaluk első albumuk a Macedon-ról, amik ha minőségében annyira nem is, de hangulatában meglehetősen jól visszaadják, hogy milyen tüzek is égnek a banda egy-egy koncertjén.