Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #75

Szevasztok! Ez itt EP sorozatunk 75 száma… és akkor mi van? Vagy inkább mi lesz?… bestiális mocsok, gyilkos death sikálások és őserejű thrash robbanások. Tökéletes egy kellemes hétvégi agonizáláshoz (“micsoda látvány, ahogy a disznó agonizál“).

Throät Cütter

A Throät Cütter egy lengyel black/thrash/speed metalos duó, amit Dave Devastator (gitáros-basszusgitáros) és Nikki Speed (énekes-dobprogramok) vezet. Koszos, mocskos zenéjük leginkább a Sodom, a Sarcófago és a Venom régisulis crossover thrasher vonalát követi, amiket a korai black metal punkos (Hellhammer, Impaled Nazarene) alapjaival rugdostak seggbe. Ezeket pakolták fel a tavaly megjelent Speed Demön From Hell című bemutatkozó EP-jükre is.  5 piszok gyors, pokoli tempójú, koszos hangzású nóta, amiket Nikki Speed torokvágott sikolyai tesznek igazán förtelmesen élvezetessé. Egy igazán puritán, bestiális orgia, amit kínálnak… ne maradjatok ki belőle.

The Vulture

Érdekes párosítást nevezett meg fő inspirációnak az amerikai The Vulture zenekar. Imádják a Motörhead munkásságát, miközben éjjel-nappal pörgetik a Cannibal Corpse és Deicide lemezeit. A csapat bemutatkozását illetően mindenképp az utóbbiakat hallhatjuk nyilvánvalónak, hiszen a digitálisan 2020-ban, fizikai formában a közelmúltban megjelent, a zenekar nevét viselő EP-jük közel 20 percen át adagolja a kíméletlen halálfémet. Szerencsére azért a manapság tucatszám megjelenő, hagyományőrző csapatok sorát sem kívánják tovább szélesíteni, mivel modern megszólalással rendelkeznek és nem restellnek olyan megoldásokat használni, melyeket a deathcore és a brutal death brigádoknál már megszokhattunk. Tördelt ritmusok, végig gyomorból érkező kegyetlen hörgés és számtalan remek téma lesz a jutalma annak, aki bizalmat szavaz ennek a kiadványnak. A dalcsokor tehát nem teljesen friss, de ütött akkorát, hogy a limitált számú kazetta megjelenés után a zenekar stúdióba vonulhasson, ahol jelenleg is zajlanak a debütáló nagylemez felvételei. Az emlegetett amerikai legendák rajongóinak mindenképp ajánlott az ismerkedés.

(boymester)

Ireful

Az old-school thrash metalt játszó olasz Ireful 2020 őrületében készítette el debütáló EP-jét. Ennek fényében egy kaotikus, zűrzavaros, a harag, a félelem és a kétségbeesés szülte anyagra kell számolnunk. Zenéjük gyökerei olyan bandák számláira írhatóak, mint az Anthrax, Exodus, Kreator, Vio-Lence, Metallica, vagy szülőföldjük thrasher ikonja, a Bulldozer. Vagyis The Walls of Madness c. EP-jükön a ’80-as, ’90-as évek gyöngyszemeinek feszes, agresszív, koszos riffelései köszönnek vissza, némi olaszos ízekkel. Azt is mondhatnánk rájuk, hogy Spaghetti Thrash és ez a kifejezés 100%-osan meg is állja a helyét. Bő 23 perces produkciójuk folyamatosan önti magából a jobbnál jobb témákat, az ismerős, jól bejáratott ős régi dallamokat, amire minden igaz tharsher szíve nagyokat dobbant.

Sol de Sangre

A kolumbiai Sol de Sangre megpróbál talpon maradni, ehhez pedig egy jó combos EP-re van szükségük. A zenekar konkrétan 2015 óta létezik, ráadásul olyan sokat próbált zenészek hozták össze, mint Chalo Rpo (Metal Against Coronavirus, Cromlech, Deadsoul, Writhin) dobos, Kike Valderrama énekes (Headcrusher) és Jeronimo Álvarez Burgos gitáros-basszusgitáros. Termékenységük igazán 2017-ben indult meg, amikor számtalan demót, single kiadványt pakoltak le az asztalra, azonban a 2018-as Sol de Sangre című bemutakozó anyaguk is a felejthető kategória. A friss Ep-jük, a Despair Distiller sem épp a “változatosság” nagymestere. Rettentő sok kiszámítható – alap death metal -megoldással találkozhatunk kislemezük hallgatás során, de azért bőven akadnak különlegesebb pillanatok, mint például a rövid, de erőteljes gitárszólók. A Sol de Sangre egy tipikusan energiadús EP-t szedett össze tehát, aminek nem lőfegyverei, sokkal inkább a fém és húr rövid találkozása keletkezett.      

(boymester)

Morbid Breath

A ’80-as évek koszos garázs thrash metaljának hangzását élesztette újjá bemutatkozó EP-jén a svéd Morbid Breath. In the Hand of the Reaper címet viselő EP-jükön simán visszaköszönnek a német Sodom és Destruction korai bányász metal hatásai, valamint a Metallica (Kill em ‘All) és a Slayer (Show No Mercy) albumainak nyers, arc lezúzó témái. Mindezeket kellő technikás szólók és némi extrém metalos hatásvadász környezetbe kínálják nekünk. Egy igazi XXI. századi ős mocsok, amihez borítójuk is tökéletesen passzol.

június 19.,
június 30.,