KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #82

EP sorozatunk újabb részében továbbra is az underground széles spektrumából válogatunk. Öt újabb banda, öt újabb zenei kaland a post- industrial futurista hangképek, a klasszikus heavy metal és doom és a bizarrabb monotónia korántsem egysíkú labirintusában. Jó felfedezést!

Spiralist

Gondoltatok már arra, hogy átformáljátok a valóságot és egy magatok által kreált világban éljetek? Biztosan sokan vagyunk és voltunk már így ezzel. De, hogy ez a vágyunk még jobban sikerüljön ahhoz egyfajta bizarr zenei aláfestést ad a portugál post- industrial futurista Spiralist. A csapat The Future EP-jén a gépies ipari metal zakatolásától az ambinet, a progresszív és az extrémebb black metal hatásaiig szinte minden zenei formációt felsorakoztat. Nyitó Deus Ex Machina daluk egy erős, széles spektrumon mozgó kaotikus darab melyben olyan mintha a Front Line Assembly, a Fear Factory és mintha az Aborym korai ipari feketeségét gyúrták volna össze. Hasonló poszt-apokaliptikus hangulatot áraszt a filmzenei betétekkel tűzdelt gépiesen pumpáló The Armed  feldolgozásuk az Apocalypse Song, ami simán beillene egy új Terminátor film zenéjének is. Akik kedvelik az ipari metalt, azoknak biztosan bejön a banda futurisztikus világképe, aki pedig csak egyszerűen újra, vagy valami bizarrabbra vágyik, bátran hallgassa.

Desert Druid And The Acid Caravan

A horrorfilmek, az okkultizmus, a boszorkányság a vér és a klasszikus doom hagyományok tisztelete jelenik meg a brazil származású stoner/doomer trió, a Desert Druid And The Acid Caravan bemutatkozó kislemezén. Az EP, ami a The VVitch címet viseli négy dalt tartalmaz és a fenti esszenciák mellet olyan doom legendák iskolapéldáit követi, mint a Black Sabbath,  a Cathedral, a St. Vitus és az Electric Wizard. Egyszóval DOOM! A négy dal hangzásában úgy szól, mintha valóban ’70-es éveben rögzítették volna. Akik szeretik a proto-metal ízeit, azoknak abszolút élvezetes lesz (még ha ezerszer játszott témák is vannak rajta… ezeket nem lehet megunni). Doomereknek kötelező!

XificurK

Az érdekes nevű, igen fiatal lengyel black metal horda a XificurK második EP-je is egy templom leégésének dátumára utal, így azt hiszem nem lehet kérdéses, milyen indíttatással alkotják meg zenei világukat. A klasszikusnak mondható logó, a fekete-fehér borító megléte ellenére Sitre De Sitirin és Temira De Temirin produkciója mégsem olyan puritán és unalmas, mint azt ez alapján gondolnánk, az összesen 4 dalt tartalmazó, mégis fél órát meghaladó kiadványt 2020 legbizalomgerjesztőbb anyagai között tartom számon. Nagyszerű érzékkel összerántott, atmoszférikus és progresszív elemekkel bővelkedő dalaikban éppúgy megtalálható a hipnotizáló erejű mágikus monotonitás, mint a kísérletező kedv. Időnként az jutott eszembe hallgatás közben, hogy a duóra talán a Thy Catafalque korai munkássága is hatással lehetett… A változatos vokál, az erős hangulat és az egészen korrekt hangzás mellett a bátorság és az egyediség is jellemző tehát a dalcsokorra, ami azért nem nevezhető minden kezdő sajátosságának, főleg ha a választott irány fekete fém jócskán túltermeléssel jellemezhető közege.

(boymester)

Ceres

Az amerikai power/heavy metalos Ceres duó a műfaj ’70-es, ’80-as éveinek kedvelőinek kedvez. Négy tételes Tyrants Rise EP-jükön szó szerint a heavy metal ősi gyökereiig (Manilla Road, Warlock, Manowar) nyúlnak vissza, mind hangulatilag, mind pedig dalaik nyers, csiszolatlan hangzásában egyaránt. Történetük egy nagyratörő ember – zsarnok kegyetlen hódításait, sötét vívódásait meséli el epikus szárnyalású riffek és vokálok (ami egy gyengébb Eric Adams utánzat) kíséretében. Bár zeneileg egy közepes minőségű anyag, mégis kellemes hallgatni való.

Μνήμα

Igen, a zenéről merőben más elképzelése van minden embernek, hiszen más belső hanggal rendelkezünk (egyeseknél még ez is hiánycikk), másképp látjuk a színeket és egyedi módon reagálunk a minket ért minden létező ingerre. Még ez sem teljesen mentség arra, hogy kifejezetten élveztem a noise/raw black metalos Μνήμα (fogalmam sincs, hogy kell ejteni) pár hónapja Gathering Sorcery to the Eternal Portals of the Past PT II címmel megjelent kiadványát, ahol különböző zörejekből és sikolyokból, mindenféle torz hangból szűrődik át valami zeneszerűség. A hangzásról konkrétan az jutott eszembe, hogy ilyen lenne, ha a zombivá vált Hitler a Holdra menekülése után a 40-es évek technikájával közvetítene a bolygónk felé valami misztikus náci szertartást és azt egyedül egy babafigyelőn keresztül hallhatnánk. A misztikum itt igazi kulcsszó, mert a bizarr hangok bizony tényleg egy bizarr, túlvilági rituálé központjába repítenek, amiből mondjuk bőségesen elég a kiadvány összesen két, 6-7 perces szerzeménye. Ha nem vagy finnyás és szereted tágítani a határaidat, vagy próbára tenni az idegrendszered, akkor mindenképp tégy egy próbát ezzel az húzós EP-vel. Ugyan mindkét tétel magában hordozza a varázslatos monotóniát és beteg misztikát, kifejezetten a második vált kedvenccé semmihez sem hasonlító vokáljával.

(boymester)

július 16.,
július 31.,