KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #95

E heti EP válogatásunk olyan lesz, mint a Mikulás zsákja „van benne minden jó”. Megint csak a világ underground színterének széles spektrumáról válogattunk. Hoztunk egy kis kortárs post-hardcore-t alter-prog hatásokkal vegyítve, egy  iszapos, groove-centrikus dagonyát, a goth rock új lángjait, szónikus death/grindt és egy igazán minimalista, necro-sound hangzású, de annál nagyobb démoni erővel teli raw black metalt.

Sleemo

A Sleemo a brit post-hardcore, alter-metal , prog-rock vonal egyik legígéretesebb kortárs zenekara. Elsőre nekem is furcsa volt a fent említett három stílust egyben elképzelni, de norwichi trió Degradation EP-je meggyőzött arról, hogy náluk e téren minden nagyon is egyben van. Metalos zúzdáik, valamint post-hardcore / punk düh kirohanásaik mellet nagyon jól megfér a grunge-os melankolia, valamint a fúziós alternatív és progresszív rock agyas dallamai. A négy dalt hallgatva néha az az érzésem támad, mintha a Gojira, a Mastodon, a Black Flag, a Placebo és a Soundgarden jellegzetes ritmusait kiemelték volta és a műfajt megreformálva a sajátjukként gyúrták egybe.

TOOM

A brit TOOM olyasféle lehangolt szutyok heavy / sludge / doom zenét játszik, mellyel oly elődök nyomdokaiban halad, mint a  High On Fire, Black Sabbath, Sleep, vagy az Iron Monkey. Ez nem is csoda, hiszen  a bandában a műfaj olyan öregdiákjai játszanak, mint Teddy-James Driscoll (Telepathy, Cobra Lucha), Jus Smith (Purson, Uncle Acid And The Deadbeats) és Jack Newnham (Old Man Lizard, Slabdragger). Ők hárman 2010-ben, amikor megalapították a TOOM-ot, mondhatni csak hétköznapi hosszú hajú tinik voltak, akik rajongással falták stoner / doom zenéket. A kezdeti formáció rövid létű volt, hiszen jöttek a komolyabb zenekaraik és csak a tavalyi karantén időszakában nyílt újra alkalmuk, hogy régi dalaikat elővegyék. A lassú riff orgiákat nyújtó Behold The Basilisk EP-jükre négy, nyers, lo-fi hangzású tétel került fel, amelyeknek nehéz ólmozott fuzz vontatmányai szó szerint felperzselik a hallójáratainkat. Az egész egy tömény, 21 percen át tartó iszapos, groove-centrikus fullasztó folyam, amiben a pszichedélia varázsa is jelen van.

Rival Cults

A kaliforniai Rival Cults a kortárs goth rock, post-punk fáklyáját emeli magasba. A Cole Barrington (Ealdath,  Druden) vezetésével működő formáció csak úgy mint honfitársa az Unto Others a ’80-as évek dark / goth vonalán mozog. Négy tételes bemutatkozó kislemezük a rég múlt áporodottságának laza feelingjét és atmoszféráját adja vissza. A dalaikban folytonosan szólnak a légiesen rezgő jellegzetes gótikus hangulatú gitárok, a sötét, nehéz és misztikus dallamok. Mindezek mellett Cole énekben és a zenében is egyaránt tudatosan, vagy rejtetten sejlenek fel a Sisters of Mercy, illetve a Fields of the Nephilim nosztalgikus slágerességei. A goth zene tehát még mindig él, és létjogosultságát a XXI. században is követeli.

Pharmacist

A stúdióprojektklnt működő japán death/grind Pharmacist valahol a Carcass Symphonies of Sickness albuma vonalán mozog. A Pharmacist (gitár, ének, basszusgitár) és Therapeutist (dob) duója közel egy éve létezik, de páros már most számtalan anyagot tudhat maga mögött. A recept egyszerű, egy csipetnyi undorítóan bűzös goregrind egy nagy adagnyi régi sulis death metal és készít a csodaszer, amint most Carnal Pollution EP-jükön prezentáltak elénk. EP-jükre négy beteges, durva, gyors tétel került fel, melyben a pokolis sebesség, vagy inkább rombolás mellett az old-school thrash (Death, Kreator) hatásai is megvillannak. Mindezek összeségükben kellemes dallamosságot kölcsönöznek belezős darabjaiknak, amitől az egész egy szónikus robbanás képét adja, ami egy ipari húsdaráló belsejében történik.

Overskuma

Az Overskuma egy gyűlölettel és démoni erővel teli raw black metal formáció Oroszországból. Nem sokat tudni róluk, de ez most teljesen mellékes is, hiszen demójuk mindennél többet mond. Három tételes anyaguk zsigerien hozza vissza a fekete zenék hullasminkes korai érájának diszharmóniáját. Szélsebes fagyos tempók, penge éles tremolónyújtások, vészjóslóan károgó ének, amit megfejelnek azzal, hogy orosz nyelven adnak elő. Sötét, nyers, agresszív, minimalista necro-sound hangzásuk, ami mára sok BM bandánál kissé klisé, itt viszont nagyon is kifejező hatása.

Angertea, Mudi, Nís
október 22.