A Kira egy relatíve friss név a palettán. A 2015-ben indult zenekart azonban az underground kipróbált, előzőleg több helyi csapatban bizonyított muzsikusai alkotják, így a demos korszak esetükben kimaradt, 2017-ben jelentkeztek első korongjukkal. Az Ancient Lies névre keresztelt -bár esetükben ez utóbbi kifejezés abszurdnak hathat- CD egy kisebb lengyel kiadónál jelent meg. Az akkori trió, azaz Groshek dobos, Nameless gitáros és az énekes Mysth egysége az első lemez után meg is bomlott, a két hangszeres mellé az énekes távozását követően három új figura csatlakozott. Második nagylemezüket már ezzel a megújult felállással készítették. A Peccatum et Blasphemia a lengyel Ossuary Records kiadásában október elején vált elérhetővé. Elég egy kósza pillantást vetni a borítóra, majd a számcímekre, és az ideológia háttér nyomban a pokol tüzénél is világosabbá válik. A muzsika pedig a képi és szövegi világnak megfelelően szennyes, de lehetőségeihez mérten széles zenei horizontot átfogó black/death metal.
Egy rövid introt követően – melyben Héphaisztosz kovácsműhelyének hangjait idézik meg – robban is az első gránát a Lucifer’s Herald fékevesztett csörömpölésével. A négy percnyi vágta után viszont leültetik a tempót a lemez leghosszabb nótájával, az One Gram of Your Soul-lal. Ez a többnyire vontatott szerzemény az előző tétel után elsőre idegennek hatott, azonban ebbe a nótába is sikerült váratlan begyorsulásokat integrálniuk. A lengyelek helyében ezt a számot az anyag első harmada helyett a korong végére illesztettem volna. A Necrosciene csapkodós kezdésével viszont helyre áll a világ rendje, itt csak a középrész lett visszafogottabb, a nóta alapvetően egy black/death tombolás, melybe szaggatósabb, thrashes riffek is befértek. A zenekarra jellemző változatos tempókra épül a Temple of Suffering is, mely kapott egy vontatott levezetést is. Hasonló szellemben folytatódik a Lord of Hallucinations, ez a korong másik nagyobb lélegzetű darabja. Ez a terebélyes, hömpölygő szerzemény doomos gitár dallamokat is tartalmaz, a vége pedig Destruction-ös riffekkel, vijjogó szólókkal megpakolt száguldás. A nóta utolsó harmada alapvetően thrash-sel kevert black metal. Az egyenesebb vonalú alkotások az album második felén kaptak helyet, itt már kevésbé jellemző a kísérletező kedv, a szélsőségesebb sebességingadozások után ez a rész már a középtempós és a gyors dalok terepe, elvétve egy-egy hangulatosabb kiállással.
A záró szerzemény pedig Angelripperék Silence is Consent-jének átdolgozása. Jó döntés volt, hogy a lengyelek nem egy nyilvánvaló korai Sodom klasszikust tettek magukévá, hanem a kevésbé magasztalt Get What You Deserve lemezhez nyúltak ihlet forrásaként. Az eredetileg két és fél perces dalt sikerült a maguk képére formálni, melynek eredményeként a szerzemény egy több, mint három perces Kira nótává transzformálódott át.
A lemez megszólalása nyers és élettel teli, nincs fényesre polírozva a felvétel, és stílusidegen elemeket sem csempésztek a nótákba. A hangszeresek mindent bemutatnak, amit a műfaj megkövetel, az énekhang pedig többnyire azonos hangon előadott fröcsögés, olyan érzetet kelt, mintha Hellishdust a suttogás és a károgás határán balanszírozna; a jövőben érdemes lenne a torokkínzások palettáját tovább szélesíteni. A Kira tehát kreatívan állt a black/death műfajhoz, második lemezükön mindent felvonultattak, ami ebbe a zord muzsikába belefér. Akit érint ez a műfaj, tudja, mi a dolga!
Az ajánlót írta. Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
