Kollár Ádám mesél a második S.O.O.T. lemezről

Ádám, mesélj kérlek arról, mi motivál a zeneszerzéskor!

Az alapja a dolgaimnak, inkább a morózus része bárminek. Filozófiám, hogy a zene nekem inkább egy szavakban kifejezhetetlen érzés, ami feltétlen tartalmazza a keserűt. A pozitív dolgok az életből, világból sose generálnak arra, hogy kezembe vegyem a hangszert, vagy csak nagyon ritkán. A jó dolgokat megélni szeretem, nem pedig dalt írni róla. A valahol a lélek mélyén nyugvó és innentől szubjektív, ám mégis feszítő, nyugtalan, keserű érzés, ami mint a jó szar, akkor kerül felszínre, amikor már a víz körülötte is kiveti magából. Viszont akkor a mélyből hozott dolgaival önt ki, ami sok nyűgtől megszabadít belül. A negatív dolgok emészthetetlensége és valahol a világ tökéletlensége, ami általunk gyorsítva utolér mindannyiunkat egyszer-valahol mélyen érzővé  tesz és ezek a pillanatok, amikor a gitár tölt be nálam fontos szerepet.

Hogyan kezdtél zenélni?

Fiatalon is jellemző volt rám ez a szerep. Fiatalon futball kapus szerettem volna lenni, mert a fater öröme, illetve a tény, hogy ugrálni és elkapni jobban tudtam, mint két lábbal rúgni a bőrt, rendkívül motivált. Illetve valahol hangsúlyoznom kell, az utolsó legény a gáton, de ha mögé jut a labda, vége dolog belül egy olyan lelki folyamatot indított el, hogy végül már a lövésbe is beleugrasz, hogy megakadályozd a gólszerzést. Ezek a gondolatok erősen bevonzották a zenei érzéseket. Sokszor zenével hangolódtam a sportra, illetve egy idő után már a szabadidőmben – nem volt sok – is ezt tettem. Azonban itt is óriási áldozatokat hozva és edzést letudva jutottam el megye 2-ből NBI-be. Ugyan felnőtt kapus az osztályban sose lettem, sok szép és emlékezetes pillanatot tudhatok magaménak, tetején a pillanattal, amikor Buzánszky Jenő bácsi adta át nekem egy torna legjobb kapusa díját.

Amikor szembesültem vele, hogy a futball jövőt számomra nem hordoz, szépen visszaépült a hobbi szintre, de ekkortájt jött egy lehetőség, hogy még a Békéscsaba Előrében megismert, korosztály alapján eggyel alattam, szintén kapus Váradi Gyurival -aki a Nothing B.N.-ben Gajda Mátyás mellett doboló Bajkai Ferenc unokatesója – csináljunk egy bandát. Én gitár, Ő dob. Ehhez csatlakozott az a Zahorán Csaba, aki mára az Ektomorf basszerosa lett. Majestic néven toltuk. Csináltunk egy instrumentális felvételt még az MZ/X zenekar próbatermében, de ezen anyagon kívül mást nem értünk el. Én a futballt abbahagytam, Gyuri pedig eligazolt és a zenekarnak vége lett. Én bekerültem egy tesó páros mellé, akik erősen rage funky, dob-bassz felállásban gondolkodtak. Én meg jöttem a hülye delay, bugyborékolós egyszerű dolgaimmal. Váratlan sikerként aposztrofálható, hogy a Szarvasi Zebra Klubban rendezett tehetségkutatón dobogós helyen végeztünk a ‘torna győztes’ Polly Is Dead mögött. Nyárra a fesztiválok többségére így részvételt vívtunk ki magunknak és a RnR végleg beszippantott. Ellenben az élet úgy hozta, hogy visszaköltöztem szülőfalumba, Kelebiára és ezzel annak a zenekarnak vége lett. Ez a zenekar volt a Klakk.

Ekkortájt láttam neki az első saját-QvA projekt-lemezemnek, ahova általam már jól ismert vendégzenészeket hívtam el. Legelső albumunk a First /2005/ nevet viselte és rengeteg közreműködő zenésszel valósult meg, de itt először és többségében Szűcs Gergő ‘Tatám’ dobolta a számokat. Anyagunk népszerű volt szűk, helyi körökben, de ismertséget nem hozott, illetve koncertet is talán egyet, amiről szégyenemre, de hála Istennek sok emlékkel nem rendelkezem. Megtetszett ez az eljárás és köszönhetően a békéscsabai Song-song hangszerbolt és stúdiónak, ezen formációm még egy lemezre, még több meghívott vendéggel és itt már zenekarokkal is karöltve, Questions versus Answers/2007/ néven még összeállt. 

Akkor ezek szerint a QvA projektet végleg lezártad. Mi történt ezután?

Hosszas vegetálás után a testvér páros megkeresett, hogy nincs-e kedvem Angliában újra megpróbálni a zenekar dolgot. Ők segítettek munkát találnom és egy hónapra befogadtak magukhoz. Szépen elkezdtem élni az elvándorolt munkavállaló külföldi életét. A munka mellett aktívan írtunk új dalokat egy angol énekessel, illetve az életben én sok barátot szereztem a foci iránti megmaradt képességem és imádatom végett. 3 év így elketyegett, azonban egy szombat reggel, a kávémmal a ház elé lebattyogva, cigit elszívva,  a legvégén nyújtózva egy kellemest, hirtelen elég rosszul lettem. Annyi erőm maradt, hogy felmenjek a lakásba, ahol szobát béreltem. A főbérlőm Londonban volt tűzoltó, így totál egyedül a házban vesztettem el az eszméletem nem kevés szenvedés után. Egy nap kiesett és vasárnap se múltak el az erősen negatív tünetek, így felhívtam az egyik cimborám, aki rám hívta a mentőket. Pár nap után a kórházban kiderült, stroke-om volt. Eltelt egy hét, mire visszaállt a rend és járni tudtam, onnantól viszont rohamost javultam, azonban éreztem, valahol már sose leszek ugyanaz. Ezek a gondolatok és egy cseppnyi halál szele elég volt, hogy rádöbbenjek, nekem itthon a helyem. Szép hely a világ és szép a külföld és a más kultúra és minden más, de az otthon csak egy lehet és az nekem kis hazánk, minden bájával.

Hazaköltöztem és így 2013-ban és végleg kiléptem abból a bandából. Sokáig nem is foglalkoztam a zenével, gitárral. Akadt épp elég munkám, de a témák egyszer csak elkezdtek gyűlni és egy szerencsés véletlen kapcsán lehetőség jött, hogy különösebb nehézségek nélkül, de valamit rögzítsünk. Ekkor láttunk neki az első S.O.O.T. anyagnak, amivel 2016-ban készültünk el és a Stay Out Of This nevet viselte. A zenei alapokat dobon Szűcs Gergő ‘Tatám’, a basszusokat Szűcs András – volt főiskolás évfolyamtársam – biztosította. Az énekesek többsége már a QvA projekt idején is énekelt a dalaimban /Gubis Dávid, Mihály Gergely, Hegyesi András, Kollár Mátyás, Zahorán Csaba/. Itt Ritzel Anita /Dharma/  jelentette az egyetlen személyt a fedélzeten, akit nem ismertem a felvételek előtt. Az ő dalának esetében már tudtam előre, hogy egy női hangot szeretnék visszahallani. Anit úgy ajánlották nekem, aki hatalmas munkát fektetve a dalba, énekli a Stroke című dalunk. Ennek a lemeznek a felvételeit tekintve a dobokat Orosházán vettük fel, míg a pengetősöket és az énekek zömét Baján. 

Újabb két év eltelte után/2018/ felvettük a Laku Noc Ep-t, ami három dalból és egy hidden track-ből állt össze. Az énekeket Gubis Dávid, Kollár Mátyás, jómagam mellett először a történetünk során Horváth István ‘Pityesz’ is képviselte. A dobok itt is Orosházán lettek rögzítve, de a pengetősöket és az énekek többségét Budapesten a TrashHill stúdióban vettük fel Csobánczi Péter vezetésével, aki végül az utómunkákat is végezte a lemezen. A dobokat Szűcs Gergő ‘Tatám’, a basszerokat a szintén érsekcsanádi Maros Rudi képviselte, mivel Szűcs Bandi barátom családi létszámának és apai teendőinek bővülése miatt nem tudta tovább vállalni a szerepet. Én, mint eddig is, a gitárt pengetem. Ugyan a számok tükrében itt se beszélhetünk kiugróról, de azért többen ismerték meg vele kis formációnk.

És akkor elértünk a jelenleg aktuális anyaghoz. Mit kell tudni a friss lemezről?

Jelen pillanatban a legújabb lemezünk/Second Opportunity Or Trouble/ debütált a Youtube csatornánkon tíz nótával és hét énekessel. 

A zenei alapokat Szűcs Gergő ‘Tatám’ mellett Gillián Péter és jómagam hoztuk. A lemez dobjait Budapesten vettük fel és Orosházán lettek editálva. A pengetősök Érsekcsanádon, az énekek pedig Pesten, Kecskeméten és Érsekcsanádon lettek rögzítve. A lemez utómunkálatai Cserny Kálmán gondozásában készültek el az Origo Stúdióban. 

A témák 2017-19 közt íródtak. Általában, mint zeneszerző, törekszem arra, hogy egész dalokat építsek szerkezetileg, így egy nóta általában az elejétől a végéig összeáll bennem. Ezeket már az általam választott tempóra felgitározom és ha összeér egy csokor, akkor Tatámnak átdobom és hamarost rá is nézhetünk. A kettőnk fogata egészében már 15 évre néz vissza, így tagadhatatlanul érezzük egymást és kiválóan megfejti a kis dolgaim. Szeretek vele dolgozni, mert mindamellett, hogy már régebbről ismerem és tudom a képességeit, amik hatványzott tényezői magának a S.O.O.T.-nak, de emberileg is barátom, akivel azért minden évben párszor – hozzáteszem, Ő Orosháza, én Érsekcsanád – pár napot eltöltünk közöst. Beszélgetünk, kajálunk, megiszunk egy pár sört és néha kézbe is vesszük a hangszert, hogy ránézzünk a kialakulókra. Maros Rudi, aki az előbbi lemez basszusa volt már nem tudta vállalni a zenekart, miután Pestre költözött. Gilián Péter, aki a helyi hangszerbolt eladója volt, nem mellesleg számtalan zenekar basszusgitárosa, mint például a szegedi Dreamgrave-é is, elvállalta a szerepkört.

Hogyan jönnek képbe az énekesek?

És hát akkor az énekesek… felkérések… megélések.

A nóták magamban kerekre faragása után egyidejűleg elkezdek gondolkodni, hogy kivel tudnám ezt megvalósítani énekileg. Volt nóta, amelyik már íródás közben is szólt a fejben énekkel és volt amihez keresgéltem az embereket. Horváth Pista “Pityesz” barátommal a Laku Noc után bizton tudtam, hogy egynél többet is szívesen elvállal az új anyagon. Gubis Dávid már a legelső anyagtól, még a QvA projekt idejéből is mindig énekelt az aktuális hanganyagon. Öcsém, Kollár Mátyás nem különb. A meglepi tényleg az lett, hogy egy BánaToska, vagy egy Rubicon olyan személyekkel készült el, akik a koronát teszik fel a zenére és nem mellesleg ismertebb énekesek aktuálisan. Besnyő Gabriella vagy Budai Petur nevei esetében számomra már a megvalósulás ténye is egy hatalmas öröm, pláne a tudat, hogy érdemesnek találtak a közös munkára. Köszönet Nekik! 

Nem lehetett egyszerű úgy megírni a számokat, hogy csak egy félig stabil csapat állt rendelkezésre. Valahogy mégis egységesnek érzem a lemezt. Mesélnél a dalokról kicsit bővebben is?

És hát akkor a hosszúra nyúlt bevezető után nézzük nótánként!

A BánaToska, mint nyitó darab a lemezen, az elsők közt íródott meg. A fejemben folyamat egy női éneket hallottam és rögtön tudtam, Besnyő Gabriellával közösen lenne a dal a legerősebb formában. Gabót már régebbről ismerem, elsősorban mert Kiss József gitáros és dalszerző (Nova Prospect) csapatának az énekese. Másrészt élőben meghallgatva őket is azt a benyomást keltette Gabó, hogy a jó énekeken felül a színpadiassága és dinamikája a hangjában is 100%-osan visszajön. Gabó felkérésemre igent adva jelezte, hogy náluk a szövegek és dallamok a csapat ötödik tagjától származnak, így vagy ki kellene  találnom, hogy is legyenek az énekek, vagy igénybe vesszük az említett ötödik elem segítségét. Egy rendesen túlalapozott estém fejébe megírtam a szöveget, dallamot, amire Gabó is elsőre igent mondott, így tavaly húsvét hétfőjén – egy vasárnapi, orosházi dob editálás után – Kecskeméten vettük fel az énekeket.

Gabó rendkívül felkészült volt és a felvételekkel meg is voltunk 2-3 óra leforgása alatt. Közben még volt idő Józsival beszélgetni gitáros dolgokról és még meg is kávéztattak a srácok, ami még egy pár szó erejéig időt adott a baráti beszélgetésnek. Hazafelé pedig büszkültem az akkori legelsők közt rögzített dalt hallgatva az autóban.

A Bátogrságpróba témája is elég régre néz vissza. Emlékszem, amikor a nóták fele már megvolt a lemezhez, azokat játszogatva Dávid ezt a témát választotta megvalósításra. Akkortájt a dal maga még amolyan 70%-os volt. Kerekre faragtam, átküldtem neki, Ő pedig megírta rá a szöveget, dallamot. Az énekek rögzítésére viszont legutoljára került sor a lemez kapcsán. Dávidom mostanság nincs túl jól. A lába műtétre vár, ami végett mankózik és fájdalomcsillapítókon él már egy jó ideje. A szöveg őrzi ennek morózusát, így elég sötét hangulata lett, de az ő szájából nekem mindig arany, akármi is jön. Az énekfelvételekre Pesten került sor a  próbatermükben. Kis csapatunk és közös munkák emlékének is hódolva kívánok Neki mielőbbi felépülést, ugyanis nagyon visszavárjuk már és mindig.

A Szelidíts meg mindent egy visszautasítást követően került Horváth István ‘Pityesz’ barátom tányérjára és mivel nem kellett sok hallgatás hozzá, hirtelen igent is mondott az albumról második általa megénekelt dalra. A megvalósítás viszont fergetegesre sikerült… Pista tavaly augusztusában látogatott meg először. Célírányosan, hogy énekeket rögzítsünk. Felkészült volt, de akkortájt még csak ismerkedtem jómagam is a felvétel készítés fogalmával, akárcsak Pista a megénekléssel kapcsolatban. Most már el merem árulni, rádásképp egy aktuális szerelme volt a rugója a szöveg-dallamvilág kialakulásának és Pista barátom látogatásainak számának tükrében változott jóformán mindig a szöveg és előadásmód. Viharosak ezek a mai fiatalok :), imádlak Pista. Egy a lényeg, a harmadik látogatása után már a véglegest tudtuk az elkészültek közt. Hozzáteszem, mint eddig bármikor, Pista közreműködése az anyagaimon nagy lendületet ad a dolgaink megismerésében. Már a Hattyúdal óta azt érzem, azért elég erősen kapcsolódunk a zenében, ami azt jelenti, hogy Ádi gitározza a saját ‘idiótaságát’, Pista meg hatalmasat kerekít alá, fölé.

A Rubicon a legutolsók közt készült el teljes vázlatként. Ekkortájt rengeteg Aebsence dalt hallgattam és a Toska iránti imádatom mellett felütötte fejét, de inkább megkongatták nálam a harangot muzsikájukkal,ami egy páratlan ízt hagy maga után. Feltettem magamnak a kérdést, akad-e olyan dallam elképzelés, harmónia, amivel kivívhatnám a közös munka tényét? A nyitó elmélet már megvolt és elkezdtem kicsit ritmikában jobban Hozzájuk igazodni. Mire összeállt a szám 2/3-a meg mertem keresni Peturt a felkéréssel. Meglepetésemre bólogatós volt a jelleg, így gyorsan adtam neki még egy frappáns lezárást és összeállt a dal. A teljes zenei váz készhezvételétől számítva három-négy hónap múlva, a Subway stúdióban – Gajda Mátyás segítségével – rögzítettük Petur énekeit. Mivel nagy kihívás volt számomra a co-produkció, így nem meglepő, hogy a kevés idő, amit a felvételekre kellett szánnunk, jószerivel hamarabb telt el, sem mint a lámpalázam és enyhe fan jellegem az Aebsence zenekar munkásága iránt elmúlt volna. Megálltunk egy sör erejéig és beszélgettünk a zenéről, zenekarról… ismerkedtünk, de ahogy jött, úgy távozott dolga végeztével. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy elmondhatom, sikerült egy olyan dalt írnom, amit tán jó szájízzel valósított meg. A szövegeit és dallamait pedig magasan kiemelkedő munkának tartom. Köszi Petur!! Hajrá Aebsence!!! 

Az Omni-light már elég régen összeállt a fejemben. Ezen dal esetében és sokszor máskor is, néha egy korábbi dallam, harmónia indít el egy újabb állomás felé. Ha némiképp ismerkedtél már a muzsikánkkal, bizonyára észreveszed a hasonlóságot a HazE elnevezésű és az említett esetében. EZt úgy emlegetném, mint tovább gondolása egy alap gondolatnak. Öcsém megírta rá a szöveget, dallamot nemsokra rá, hogy megkapta a 90%-os zenei alapot, de a felvételek a legutolsó pillanatban lettek rögzítve. MAgam, mivel öcsém képességeit elismerem, illetve piszkosul hajtok a ‘legyen büszke a bratyóra’ dolog végett, a legpopulárisabb metál dalom testáltam rá. BÍztam benne, hogy a zenei alap, illetve az egyvér fogalma méltó helyére röpíti újabb co-produkciónk. Számomra Ő is felnőtt az album többi ismertebb énekeseinek nevei  közé, hisz kiváló szöveggel és dallammal látta el az Omni-light-ot.

A Beleremeg az éj zenei alapja volt a legelső, ami elkészült az új dalok közül. Bevallom, magamban – és elsősorban a szám dallamos vége miatt – ezt a track-et éreztem a legerősebbnek akkortájt, illetve mert nem vagyok tanult zenész, ebben éreztem kisebb áttörést egy újabb irányba a tört ütemes témáim után. Alapjában véve ezt a dalt szántam alapból Pityesznek, aki elsőre elfogadta az ajánlatot. Az énekeket ebben az esetben nálam vettük fel két találkozó alkalmával. 

A Luminous morning című dal időrendi sorrendben valahol középre esik a megírása terén. Akkortájt csináltattam az egyik tetkóm Pesten a Swastika tattoo szalonban, ahol Komáromi Gergely is dolgozik. A vicc az egészben, hogy míg Károlyi József ‘Roxy’ rajtam dolgozott, Geri a másik széken varrt egy másik srácot. Be is ugrott, hogy Ő az Omega Diatribe zenekar frontembere volt korábban. Mivel a nóta csak a végén rendelkezik némi dallamokat engedő témákkal, így tudtam, valami igencsak hörgős srác lenne a legjobb választás a dalhoz, így felkértem azon nyomban. Igent mondott, miután átküldtem neki a szám instrument alapját. A dal érdekessége továbbá, hogy a lemez egyetlen vendég zenésze, Michelle A. Julyan is ebben a dalban szólózik egy brilliantét. MJ-t a FB-ról ismertem már korábban. Görgetve a story-kat a kedvenc gitármárkám csoportjában, figyeltem fel Rá, hisz azon felül, hogy kiváló tone jött a hangszeréből, nem mellesleg piszok szép dolgokat játszott páratlan technikával. Felkérésemre Ő is igent mondott. Mindkettejükkel kapcsolatban elmondható, hogy a felvételek kivitelezései esetükben volt számomra a legkényelmesebb, mivel mindketten maguk vették fel saját részeiket a dalhoz és szinte azonnal, miután kézhez kapták a zenei alapot. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hisz Gerit abszolút nem ismertem korábban, illetve MJ, lévén amerikai hölgy, a megvalósulás ténye örök mosolyt csal fanyarú szívembe. Hála Nekik!

A Törés című dal az egyetlen a lemezen, amit a 7 húros gitáromra írtam. Kellően lehangolt témát sikerült találni ehhez a számomra is új hangzáshoz. Viszont amikor énekesek után nézelődtem már eléggé kifogytam az ötletekből, kit is kérhetnék fel a közreműködésre. Félix Alex, aki akkortájt a bajai Armstrong klubban volt csapos, mindig énekelgetve szervírozta a nedűt, ami végülis elérte célját és ugyan nem igazán bízva abban, hogy kerek lesz a történet, rábíztam a dalt, amit örömmel vállalt. A dolog pikantériája, hogy Alex kiváló dallammal és szöveggel látta el a zenei alapot, ami rendkívül meglepett. Az énekeket kis otthonom dolgozószobájában rögzítettük két alkalommal vett találkozásunkkor. Személye kilóg a sorból az eddig felkért személyek közül, hisz a Többiek mind így-úgy ismertebb torock a szakmában, de a jelenlegi meglátásom és tények alapján az album egyik kiválósága lett megtekintések szempontjából és a hátterét ismerve zenei pályafutásának.

A Hello Goodbye! az egyetlen dal, amit már 12 éve őrizgetek az agyamban és néhány papírfoszlányon. Alapból én énekeltem fel, de Horváth István ‘Pityesz’ hallva a borzadály hangom, illetve a lehetőséget a nótában, felajánlotta segítségét, de inkább hangját a végleges megvalósításban. Amikor először átküldte, mit is raktak össze belőle, leesett az állam. Magamban éreztem, ez a dal se egy utolsó az eddigi dalaim közül, de általa már tényleg a BánaToska dalomhoz hasonló popularitást éreztem benne.  Ha Isten is úgy akarja, erre a dalra készül következő klipünk várhatóan decemberben.

Az Outree amolyan keretet adva a lemeznek, lett az utolsó és instrumentális darab. Amikor a BánaToska dalt írtam, tudtam, kellene valami felvezető a dalhoz. Ez annyira jól sikerült, hogy az onnan már ismert dallamot továbbfűztem és született meg Ő maga, amivel a szigetországi Toska zenekar munkássága előtt szeretnék tisztelegni.
Muzsikájuk hatalmas erőt adott a felvételekkel kapcsolatban és már rég kerestem azt a zenét, ami inspirálna a sajátommal kapcsolatban. Igaz, szerintem konkrét átfedés a zenéjükkel nem lett, ám amikor dolgoztam a dalokon a falamon lévő közös képekre tekintgettem és mindig újabb lépés következett a véglegesítés irányába. Barátságuk és zenéjük nélkül ez a lemez talán el sem készül, így hálám rebegem, hogy ismerhetem őket és energiával töltenek fel, akármikor meghallom Őket!
Köszönet Bea, Ben és Dave! Hajrá Toska!

Ádám, köszönöm a beszélgetést!

A lemez a YouTube mellett az ismert stream szolgáltatóknál elérhető, ám nemrég materializálódott is. Ha tehetitek, kérlek támogassátok a csapatot és szerezzétek be! A jacket tokos lemezt 1 100 Ft +pkg ellenében az adam.kollar23@gmail.com címen rendelhetitek meg. A banda egyébként keresi állandó énekesét, akinek jelentkezését szintén a fenti címen várják.