Krater

Venenare (2019)

Kint esik az eső és szüntelen fúj a szél. Még csak kora délután van, de már egyre sötétebbé válik minden, a házak közt pedig mérgező füst hordozza a halál leheletét. Gondolom egy fázós polgártárs nem éppen a legmegfelelőbb anyaggal kíván tenni a helységekbe bekúszó hideg ellen… A szeretteim távol, az életkedvem pedig egy másik földrészen épp nyaralását tölti az itteni állapotok helyett, így nem maradt más lehetőségem, minthogy megéljem a szédítő magány minden percét. Ehhez természetesen szükségem lesz a megfelelő zenei kíséretre is, amit kellő ízlelgetés után gondosan készítettem elő egy ilyen alkalomra. Választásom ezúttal a Krater friss anyagára, a Venenare című lemezre esett.

Jó pár éve ismerem a bandát, bár nem a jelen mutatott sötét arculatuk alapján találtam rájuk. A 2003 óta létező black metal horda zenészeivel először a Coldun nevű doom metal projekt alkalmával találkoztam, aminek meggyőző zeneisége inspirált arra, hogy a zenészek múltjában, egyéb zenekaraiban vájkáljak kicsit. Így futottam bele a Krater szurokkal, kátránnyal átitatott mocskába, akik nemrég negyedik nagylemezükkel ajándékozták meg rajongótáborukat. A Venenare már a borítója alapján is a fa alá kívánkozik, előző lemezeik színvonalát figyelembe véve pedig ezúttal kizártnak tartottam a csalódást. A zenekar legrégebbi tagja, voltaképp alapítója Abortio (Horns Of Domination, Aether), akinek depresszív károgása, kántálása és tiszta éneke (ha lehet annak hívni ezt a meggyötört mormogást) ezúttal is a magját adja a produkciónak. Szintén nem újdonság a német és az angol nyelv váltogatása, ami szerintem nem zavaró, sőt ad egy groteszk, bizarr hangulatot az amúgy sem finomkodó zenei aláfestésnek. Hangszeres fronton Shardik (Aether, Pentdragon, Coldun) a következő rangidős a bandában, aki a dobok mögött ülve vezet körben minket a pokolban 2004 óta. Őt követi nem kevesebb, mint három gitáros: Ibbur, Z.K. és 3E.3, csak, hogy a művészneveknél maradjunk. A trió játéka erőteljesen rányomja a bélyegét a végeredményre: a gitárhangzás súlyos, nyomasztó és fullasztó. Még a finomabb, dallamosabb szólók közben is van, aki tovább fojtogasson. Összképet tekintve a hangulatra sem lehet panaszunk, mivel a Krater valahol a Burzum féle örökséget kívánja ápolni, ugyanakkor a folyamatos mélység ellenére nem riadnak vissza a dallamoktól sem.

Az anyag minden brutalitása ellenére már-már szórakoztatóan indul a rövid Eruptionnal és a Prayer For Demise kettőssel, amit aztán a Zwischen Den Worten hagyományosabb vonalakra terelődése visz el sötétebb irányba. A kórusokban áramló életellenesség leginkább a nidrosian black metal vonalra emlékeztet (Vemod, Mare, Kaosritual, One Tail One Head, Black Majesty), akik híresek a hagyománykövetésről. A Krater hozzájuk képest megengedőbb a tiszta éneket és a dallamosságot illetően, de itt egyetlen kellemesen csengő hang sem a slágerességet szolgálja, csupán átélhetőbbé, kézzel foghatóbbá teszik a fájdalmat és kilátástalanságot, amit az egész projekt képvisel. Ez a kettősség mindig is jellemző volt a csapatra, még akkor is, ha az előző anyag hangvétele tradicionálisabb volt. Nem is fogok mentegetőzni a dallamok miatt, mert ez így is, úgy is az év egyik legbizarrabb, legsötétebb anyaga lesz. Bizonyítékként lehetséges, hogy elég lett volna a stúdióban segítségükre lévő Greg Chandler (Esoteric), aki a keverés mellett néhányat hozzátett a kevés billentyűhanghoz is, ami az albumon megjelenik.

Ahogy haladunk előre a Venenare világában, az úgy lesz egyre sivárabb, kegyetlenebb. Több monotóniába hajló téma, végtelenbe nyúló merengés veszi át a helyet a tiszta gondolatoktól, míg el nem érünk a leghosszabb szerzeményig, amit Darvaza Breeds címmel találunk a tracklisten. A depresszió itt már az őrülettel kíván házasságra lépni, amit sikeresen véghez is visz.

Vannak hullámzó részek az anyagban, de ettől függetlenül érezhető a végeredmény jól átgondolt íve, ütnek a robbanások, a kórusok pedig kézen fogva, fagyos mosollyal az arcukon vezetnek minket egyre beljebb és beljebb önmagunk eddig felfedezetlen erdejébe. A súly és lélektelenség a három gitárnak köszönhetően minden eddiginél erőteljesebb, amit viszont nem mindenki fog túlélni 50 percen keresztül. Ha hasonló helyzetben vagytok, mint én, tegyetek vele egy próbát. A lemez meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán.

február 23.,
február 26.,