Voivod
Katorz

haragSICK
2008. július 31.
0
Pontszám
9.7
Be kell-e bárkinek is mutatnom a kanadai thrash legendát, a világégés előtti zenekart, a gépiesség testiségét, avagy a testiség gépiességét monstrumok közé, alá, fölé – zárva, vágva, préselve és kifacsarva?
Igaz, hogy nem? Hát nem is fogom… ez az a formáció, mely iszonyatos mennyiségű csapatra voltak hatással, nagy nevektől egészen a picikig. Éppen a minap hallgattam a 95-ös Negatron korongjukat, s egymást érték a Prong, Neurosis és felmerülő Marilyn Manson hatáselméletek, avagy a Voivod idióta neve ellenére egy csoda, melyet kísérleti mértékeiben én személy szerint a Primus mellé társítanám – holott vajmi kevés közük van egymáshoz. Lássuk, mit is hallhatunk a legutolsó anyagán az amúgy 1982-ben alakult quebeci brigádnak!


Hát mit? A thrash fertőzte jelenüket sem a múltban, sem a jövőben nem tudták levetkőzni, igaz a kísérletező kedv itt is – ott is más és más hatásokkal lepte meg szociális és sci-fi fertőzte lázálomgyárékat, így most az új szösszeneten se tagadhatják le egykori önmagukat. S talán nem is akarják, csak a korai gyilkos riffhalmazokból majd később ipari vegetációkból egészen a 70’-es évek rock és heavy metáljaihoz kanyarodtak vissza úgy, hogy közben megtartották a betegségüket és a súlyukat. A mélységek a dallamok ellenére is erősen érzékelhetőek, a Katorz pedig csak pereg és hömpölyög, nyers és intenzív, dallamos és húzós, felinges és technikás megspékelve egy kis hallucináció mozgatta pszichedelikus lebegéssel, amely jammelős és komplex, avagy a paradoxonok hadát megint csak ránk zúdítják. A bűn egyszerű témákból a múlt toposzaival feltámad egy rég elhamvadt ős mamut, volán mögé ülve, végig tépi a városi mezők táplálta aszfalt tereket…

http://www.youtube.com/watch?v=3OgLL00tT4Y&

Talán sokan vállukat rántják majd, megemelt szemöldökkel olvasva, de számomra a Melvins féle koszos stoner és post-punk diskurzusai ugranak be, keveredve egészen Doors féle érzés és hatásvilággal, miközben természetesen a Voivod az bizony Voivod marad, és betegséget vet, halált arat… házuk táján sem alakult ez másképpen, mikor elvesztették 2005-ben Denis „Piggy” D’Amour-t, aki gitár poszton félelmetes témákkal préselte tele ereit egészen a kezdetek óta, őt most fesztiválokon vendégzenészek helyettesítik, pl. Daniel Mongrain, akit a mára erősen elkurvult Cryptopsy-ból és a mára megszűnt – de egykoron remek death metálban „nyakig-mozgó” Gorguts-ból. S hogy még nagy nevekkel dobálózzunk, gondolom Jason Newsted neve sok Metallica rajongó szívét megdobogtatta, nos ő is 2003 óta a Voivod nehézipari rock’n’roll rúgójának egy erős komponensét képzi, s hogy milyen is ez a dinamika és világ? Erre az egyik legjobb példa talán a klipnóta:

http://www.youtube.com/watch?v=Axk9HoMpcjk&

A Polaroids sok mindent bemutat a világégés előtti nehézipari vasbeton tömeg délceg álmaiból, gyermeteg betegségeiből és társadalmi post-urbánus vízió hadából, avagy a nehézgépágyú rozsdás ravasza nem adja egykönnyen magát, s ha az őrtoronyból a reflektor fénye rád vetül, s társaid pásztázza, hallani véled a szirénát, akkor biztos lehetsz, a Viovod rád talált! Ebben a koncepcióban az absztrakt tézisek keverednek a 70’-es évek biológiai kísérlet kánonjaival, és a horror egyre erősödő lélektani eszenciájával, ugyanúgy benne fogant a Katorz-ban a thrash metal, mint a gépzsír és olaj préselte blues illetve a Motörhead féle koszos lázadás, avagy… A ’80-as évek adaptálta nukleáris ideológia és hidegháború gazdasági versengéssé lett, az ember pedig az évszázadok alatt sokat változott, de még sem eleget, hogy felismerje hitének, önmagának és a jelenvalólétének gyengeségét, ábrándjai ezer sebből vérző lidokainnal tompított végösszeomlását, a történelem újraírható bele nem törődését, és azt, melytől annyira szánalmasak vagyunk, hiszen a nagy kérdés, amit az emberek feltesznek, nem az, hogy mi a lét értelme, hanem az hogy mi haszna az egésznek…

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.