Agrypnie
Exit

haragSICK
2008. augusztus 5.
0
Pontszám
9

A német Agrypnie neve szerintem az edzettebb black metál fanatikusok előtt se tűnhet túl ismerősen, ennek két oka is van; az egyik hogy igazából zenéjük black metál szerű, de más aspektusok is szerepet kapnak az árnyjátékban, illetve az, hogy egy viszonylag kezdő és aprócska csapatról van szó. 2004-ben alakultak Hessenben, és ez volna Torsten Hirsch legújabb projectje – az ő neve olyan hordákban tűnt fel, frontember szerepben tetszelegve, mint a Nocte Obducta. Ez az egész csak max annyit takar, hogy itt sem valami kritikán aluli zenével állnak elő, ahogy a csodálatos fájdalmakat maga előtt görgető, elszakadt húr s áttört gát mögé zárt, penge éles farcoló mesterek – Autumnblaze volt basszusgitárosa Carsten Pinkle is itt pengeti hangszerét…

A külsőségek igényesek, sima CD-én és limitált Digi-packen jön majd ki jövőhónap 8-án, én megint csak a korongot és a belső borítót kaptam meg, így nem tudok a többiről mit írni, de ahogy a hangzás úgy a külcsín is megüti azt a szintet, amire azt mondjuk; igényes produkció. S ez a kijelentésem a zenére is áll természetesen, amely rengeteg érzést hívatott kifejezni, fényre hívni vagy éppen a sötétségbe taszítani. Azért alapvetően meglehetősen depresszív és árnyékolt a lélek, melynek bugyraiba Torsten Hirsch és csapata enged betekintést. Műfajilag a black metál (leginkább a Moonspell féle) keveredik itt a mélységekkel és némi melodikus doommal (talán az újabb My dying bride hasonlít leginkább a végeredményre, talán néhol az újabb Bethlehem-ek is megemlíthetőek), s mindez kap még valamennyi rock zenei keveréket, így hát a hibridünk érdekes. Nem egy csatahajó, nem brutális (bár akadnak egész durva részek is), néhol egy kicsit folkossá lesz a dolog, de alapvetően mély és emészthető zene egyszerre. A német nyelv egy picit zavaró, de legalább ezzel is őszinték és gondolom a saját anyanyelvükön személyesebbé lesz az egész…

Bár a képen inkább tűnek valami elbaszott emo vagy indie-pop fiúcsapatnak, azért mindenkit meg kell nyugtassak, teljesítményük maximális és sötét, a fény néha utat kap, de csak egy fogócska kerekedik ki belőle, melyben végül a kút mélyén elnyel mindent a nagy feketeség…