A lengyel Naumachia-t csupán egyetlen év választja el attól, hogy tízévesnek nevezhesse magát, eddigi munkásságuk pedig kettő nagylemezben anyagiasodott (2004, 2007). A formáció névválasztása (Naumachia) mögött különben egy megrendezett tengeri csata áll, amit afféle látványosság céljából mutattak be a népnek a római császárok korában. A recenzió aktualitását az utóbbi Callous Kaghatos névre keresztelt album adja.
A Wyszków-ban tevékenykedő trió muzsikáját dallamos death/black metalként azonosítják sok helyütt, ám véleményem szerint ez csak töredékét fedi a valóságnak. A polákok zenéje meglehetősen komplex alapokon nyugvó death metalban honos némi futurisztikus, progresszív beütéssel. Az említett más idősíki hangulatot billentyű bevonásával éri el a zenekar. A dalok nem túl megfogóak, senki ne számítson fülbemászó harmóniákra, vagy slágergyanús szerzeményekre. Az viszont annál jobban megmutatkozik, hogy a Naumachia egy semmiféle kompromisszumot nem ismerő zenei labirintus komponálására képes, hiszen a muzikális skálát abszolút bő lére eresztik, vagy másképpen szólva felrúgják azt. A gitárokon érződik, hogy nem kezdők tevékenykednek a bandában, azonban érdekes módon némely helyütt meglehetősen lebutított riffeket hallani, de az összképet tekintve igyekeznek meghalni a szépségben a srácok. Nagyjából kétfelé lehet elkülöníteni a lemezen hallható dalokat, egyik halmazt a futurisztikus hatásokkal övezett death metal dalok jelentik, a másik csoportot pedig a szintivel színezett gótikus szerzemények képezik. Ez utóbbihoz kapcsolódik, hogy időnként olyan nosztalgikus érzés fogott el, mintha a Christian Epidemic angol nyelvű számait hallgatnám.
Ugye nehéz elképzelni egy olyan mozifilmet, amelyben megpróbálják ötvözni a Robotzsarut valamiféle gótikus, érzelgős részekkel tarkított vámpír horrorral? Nos, nagyjából pedig így kell elképzelni a lengyel Naumachia zenei világát. Aki megnézné az említett filmet, az nyugodtan szerezze be a Callous Kagathos-t!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
