Nem tudom kiben mennyire hagyott mély benyomást a svéd Guillotine 97-es Under the Guillotine korongja, de én anno megvásárlása után elég hamar túl adtam rajta. Középszintű thrash metál volt, hihetetlenül rossz borítóval és nem túl erőteljes hangzással. Aztán eltelt 10-11 év, s ahogy rengeteg egykori nagy thrash és death horda most hirtelen meglovagolva a metalcore mellett kialakult old school retro trend predikálta kapitalista vonalat, így ők is visszatértek… A discográfiai adatok korrektsége végett meg kell, hogy jegyezzem, hogy volt egy 95-ös három nótás demójuk is, ami a debüt korong címét kapta, s természetesen az említett három dalocska azon is helyet kapott.
Nem régiben kaptam egy promó packot, rengeteg kiadó, rengeteg termékével, köztük a legnagyobb meglepetésemre a Guillotine új lemezével is, melyről csak abban a pillanatban értesültem – hogy újjáalakultak, album is van, méghozzá a Pulverised Records hozta ki (ami azért minőséget jelent) illetve az öreg Repka készítette el a borítót, aki rengeteg remek fedőértket hozott össze, s nem írnék listát, de hatalmas csapatok, kultikus külsőségeiért felelős. Kicsit szkeptikus voltam, jó kiadó, neves művészi munka, mit rejthet hát a jelentéktelen svéd thrasherek próbálkozása?
A szövegek egy része és a borító provokatívvitása egyaránt a jelenleg tetőző globális gazdasági válságot invitálja meg, s olyan közismert pénzzel és hatalommal kapcsolatos karakterek jelennek meg a lerombolt város előtt, koccintásra kész boros (vagy véres) poharaikat emelgetve, másik kezükben a korrupció és a megvásárlás matériáját szorongatva, mint az olajmágnás Dallasból ismert negatív jelenség; Dszoki Juing, vagy a bukott amerikai elnök; Bush és még sokan mások. A rengeteg vér és dollár miatt, illetve a szövegek végett is a Ministry polgárpukkasztó demagógiája evidensen jutott eszembe, ám a svéd srácoknak vajmi kevés közük van az indusztriális dolgokhoz.
Zenéjük nem más, mint egy viszonylag jól sikerült interpretációja olyan nagy neveknek és kultikus korongoknak, mint Slayer – Reign in Blood, Seasons in the Abyss, South of Heaven illetve a Kreator – Terrible Certainty, Coma of Souls, Extreme Aggression a szólókban van, ahol visszakacsint a Metallica – Master-je és Justice-sza, aztán néhol érezni a későbbi Testament és Overkill mozzanatait. A hangzás nagyon izmos, de azért kellően old school és a dalok felépítése is egész ügyesre sikeredett, azonban a legnagyobb baj, hogy a kezdeti erő, ahogy haladunk előre egyre unalmasabbá válik, hiszen alapvetően középtempót kapunk rengeteg erős dzsi-dzsivel… a végére bár akad pár gyorsabb és pattogósabb dolog, mégis valahogy az arányokat nem találták el az umeäi srácok. A napokban küldöm el a kérdéseket nekik, de megjegyzem nem leszek túl alapos, elsősorban az érdekel, hogy mit csináltak 10 évig (minden tagnak van más projectje is, így tehát a válasz valószínűleg az lesz, hogy azokon dolgoztak – engem meg a mentalitás érdekelne, amit a retro hozott létre és a kritikám elején már utaltam rá), hogy találtak rá és született megállapodás a Pulverised Records-szal és hogyan sikerült Repka művészurat rávenni az alkotásra…
Természetesen, ha azt nézem hogy milyen thrash anyagok jönnek ki manapság, ez egy kellemes old school faszkodás, ám semmi több vagy mélyebb tabletta, szérum, vagy világmegváltó oldat… eszenciáról tehát nem beszélünk, csak egy átlagnál jobb thraherkedésről, aminek kíváncsi leszek lesz-e folytatása, s ha igen, az milyen irányba megy már el…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
