Isten Háta Mögött
A Kényelmetlen Lemez (2008)

Őszintén szólva nehéz elfogulatanul írnom erről az új albumról még így is, hogy két hétet adtam a kényelmetlenségnek leülepedni. Anno amikor még a Rosenkreutz kémiai menyegzője 2004-ben első lemezként napvilágot látott nem anyira mélyedtem bele, de a Mária dala és a Közelítő-távolító, amik azóta kult számokká nőttek, már akkor megtetszettek. A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás (továbbiakban SZHKRO) 2005-ben nálam akkorát ütött, hogy amikor hírét hallottam a Kényelmetlen lemez készületének azt mondtam az előzőt képtelenség felülmúlni.

Mondjuk a booklettel már sikerült is, szép tokba van bújtatva a dupla korong, csak az artworkre hittem azt, hogy hungarista lemezzel van dolgom (bár nem piros-fehér-zöld). A házi áldáshoz egyebet nem fűznék hozzá.
A Kényelmetlen lemez végletek közt mozog, akik eddig sem szerették az Isten Háta Mögött elvont szövegeit, Palika énektémáit, a zenéjük komplexségét azok ezután sem fogják, holott mindhárom téren csak erősödtek. Szövegeikben elrugaszkodtak a SZHKRO szerelmi vívódásós témáitól, és nyitottak a világi problémák felé. Az IHM igazi ereje és egyedisége a dalszövegekben rejlik, s most anélkül hogy kategorizálnék, a Tool-lal tudnék párhuzamot vonni összetettségben. Sokmindent lehetne belemagyarázni, de az biztos, hogy nem elég felületesen megnézni a mondatokat, leginkább szóról szóra építkezve nyer értelmet minden, feltételezem hogy így is születtek meg végül ezek a szerkezetek. (a borítón is csak ömlesztve vannak) Összességében jól fúzionál a zenével. (A hangpróbát elnézve többeket inkább idegesít)

Hangásában (Bakery Studio) letisztultabb lett, főként a dobon és az aláfestő hangokon vettem észre, amik eléggé kiszámoltan lettek beillesztgetve. Tempó és témaváltások terén is színesebbek lettek, újabb stíluselemmekkel gazdagodva (funky, math-rock, stoner/pszichedelic, grunge, szinti témák) az eddig is meglévő art-rockos/altern/metal vonal mellé, ami szerintem a külföldön szerzett tapasztalatoknak is köszönhető.

Gyakorlatilag az összes számot felsorolhatnám, mint az album legjobbja (talán a Berepülés-sel nem vagyok kibékülve annyira), a Tipikus árvajelleg art-rockossága, Megbántani egy szabót lüktető metal ritmusa, az Eszem éjjel és baglyot borultsága, a Három könnyedsége (bár a tetragonoszom szótól és a gurgulázós énektől már-már feláll a szőr a hátamon). Ami a legnagyobb kedvenc: ÉS, amiben számomra a legtöbb csillan Palika énektudásából valamint az utolsó verzéje iszonyat nagy felszabadító hatással bír, a Jósolni bélből-ben egy szám erejéig önálló életre kel a lemez, pop/indie motívumokkal tűzdelt kakukktojás, de a végére csak beérik.
A Közelítő-Távolító kettő viszont nagy szivatás volt azoknak, akik esetleg a szám folytatását várták (bár pl a Godsmack is besült már a Voodoo 2-vel).
Ellenben a VHK feldolgozással ki vagyok békülve, korrektül át lett formálva.
A záró Itt valami megült képletébe pedig a metalcoreos gitártépés, ál/laza tapsikálás és befejező disco betét is belefér.

Ami igazán nagyszerű, az hogy a második cd-n régi demo számok újra rögzített változatait hallhatjuk. A Változzunk késekké, Páros lábbal fejre, Istenszabású, és az Orionaranyadért gitárdúsabb változata megállják a helyüket, de pl az Élettér-elmélet hip-hop-rap stílusával nem tudom mit kezdjek.

Egy biztos a Kényelmetlen lemez-zel nem fogtak mellé a srácok, akik már a SZHKRO-nál lemorzsolódtak a rajongói táborból azoknak szerintem ez méginkább nem fog tetszeni, ha meg az is bejött, akkor ebben sem fogtok csalódni.

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.