Behemoth
At the Arena ov Aion - Live Apostasy

(Regain Records • 2008)
haragSICK
2008. november 15.
0
Pontszám
9.8

A lengyel Behemoth immáron 17 éve részesei a súlyos zenék scenéjének, a kezdeti black metál később death metálba váltott át, megtartva utalásokat a múltjukból. Sokaknak kedvenceivé lettek, a fekete fém szerelmesei számára pedig gerinctelen eltorzulás volt ez a halmaz átfolyás. Én szeretem a régi dolgaikat és az újakat egyaránt, bár kétségtelen hogy a kezdeteik mélyebb értelemmel éltek bennem is, míg a közelmúlt és a jelen egyértelműen a technikás és komplex jegyében lélegzik, ami természetesen élőben is iszonyatosan intenzív és professzionális zenét takar, talán éppen ezen felbuzdulva dobta piacra a Regain Records az idei koncert korongot, mely a Behemoth múltját tekintve az első ilyen koncepciójú anyag (leszámítva a 2000-res Live Eschaton-önt, amely a Satanica élő megmozdulásait foglalja magába és csak videokazettán és dvd-n jelent meg).

Az At the Arena ov Aion – Live Apostasy igazából azoknak a daloknak a repertoárjába a legrégebbi dal is a váltás utáni időkből való; Decade of Therion a 99-es Satanica-ról, ami amúgy a lemez egyetlen nótája, mely intenzivitása és hangulata terén nem közelíti meg a stúdió „verziót”, aztán a 2000-res Thelema.6-ről, a 2002-es Zos Kia Cultus (Here and Beyond) és a két évvel későbbi Demigod-ról is kapunk élő lenyomatokat, ennek ellenére a műsor valós gerincét a tavalyi The Apostasy adja. A koncert teljesítménye maximális (leszámítva a már említett Decade of Therion-t), a dalok feszesek, a korong iszonyatosan jól szól mégsem steril! – s érezni a koncert hangulatát, minden pontos és tökéletes, simán kijelenthető, hogy a Behemoth méltó vetélytársa a szintén lengyel Vader-nek (volt is átfedés Marcin „Novy” Nowak basszusa által)! A külsőségek viszont sok anyagjukkal ellentétben szerintem borzalmasak, ezt a sas dolgot már a magyar történelemben is ellőtték a kuruc-labonc harcokkal, de hogy ne menjünk ilyen messzire, és zenénél maradjunk, csak vessünk egy pillantást a Marduk és a Satyricon dolgaira…

Nem csak, mint koncert lemez állja meg a helyét, hanem valamiféle best of-nak is könnyedén titulálhatjuk, hiszen Nergal-ék remekül ráéreztek mik azok a nóták amik faszásak is és élőben is ütnek. Néhol érezni egy kis thrash filinget is, de alapvetően a Behemoth zenéje egy komplex és ultra technikás death-black fejszét takar, mellyel könnyedén hasítják ketté a hallgatók fejét. Aki eddig is szerette a gdañski hordát, az ezt sem fogja kihagyni, aki viszont a kezdeteket részesíti előnyben, az erre is köpködni fog, – bár ők azt hiszem már rég lemondtak róluk (s nekem is nem egy ilyen ismerősöm van)…