Paganizer
Scandinavian warmachine

(Cyclone Empire • 2009)
haragSICK
2009. április 28.
0
Pontszám
9.2

Biztos sokaknak feltűnt, hogy igencsak aktív vagyok, ez annak az oka, hogy kaptam egy valag promót és szeretném, ha minél előbb túl lennék rajtuk, mivel hamarosan szigorlatozom, na szóval kössünk ismeretséget a svéd Paganizer-rel, amely 1998-ban alakult Gamlebyben. Az igazi svéd acél thrash-death brigád már alakulásuk után egy évvel nagylemezt adott ki. Volt pár splitjük, kislemezük és pár best of-juk is, ahogy a tagság is cserélődött némileg. Roger „Rogga” Johansson ének-gitár tekinthető a Paganizer őstagjának, aki amúgy rengeteg projectben vett részt – olyanokban, mint az Edge Of Sanity vagy a Those Who Bring the Torture (amiről a lapalján kritikát és interjút is találhatsz) – illetve a jelenlegi tagok mindegyike zúz a Sinners Burn-ben, és kisebb nagyobb death/thrash vagy grindcore vágóhídón. A beszédes című Scandinavian warmachine (amely gyakorlatilag tökéletesen jellemzi azt, ami a közel egy órában 16 nótát keresztül hempereg) a hetedik nagylemez, így tehát nem is lehetet kérdéses, hogy profi zenét kapunk. Pontosan mennyire is?

Ahogy azt mondani szokás; eléggé… a Paganizer alapvetően modern, de azért kellően old school témákkal fedett death-thrash, ami puritán és erőszakos, gyors és brutális, ám azért akadnak szép szólók, melyek már-már melodikus jelleget adnak az amúgy néhol erősen trhash-black, míg másutt death-black szerű haragos és megkeseredett halmaznak. Így tehát milyen nevek említhetőek meg? Az Unleashed vagy a Hail of Bullets, Carcass, Bolt Thrower, Banished, Desultory és a Dismember, ahogy az Asphyx, Edge Of Sanity, Necrodeath, Evocation, Darkane és az Eucharist is. A végeredmény komplex és technikás játékot takar, tele remek ötletekkel, jóféle kiállásokkal, gyönyörű szólókkal, zakatoló éles riff középtempókkal és black-death tuka-tukákkal. A vokál is ennek megfelelően mozog a mély hörgés, a rikácsoló ordítás és a károgás között, lényegében minden dal más és más, de alapvetően érezhető a gerinc az egész lemezen, melynek a szálkái a végén könnyedén fúródnak fogínyünkbe.

A külsőségek kicsit PS2 és az XBOX fénykorának szebb sci-fi fantasy pillanatait idézte fel bennem, lényegében illik hozzá és nem is akkora klisé, mint egy vértől terhes háborús kép. A hangzás mondanom se kell professzionális, na de erre nagy szükség is van, amúgy nem sütne ekkorát az az átkozott skandináv hadtest. Zeneileg, pedig vér profi munka – igazi svédacél, élesre edzve és megmártva szívünkben-lelkükben, lényegében mindenkinek könnyedén bejöhet, aki szereti a kompromisszumokkal teli, de azért haragos és durva death metált, s nem riad vissza a thrash-black és melodikus halál csodákkal operáló ötös fogat burjánzásától (amelyről az Istennek se találtam fotót, így a három daliával kell beérnie a lucskos rocker lánykáknak, haha)!

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.