Nos, ezt a lemezkritikát a hátuljáról kezdeném; aki szereti a Savatage zenéjét, az azonnal szerezze be az albumot! A gond velem lesz, én nem szeretem őket :-). Az albumon az a Zak Stevens énekel, aki egykoron a fent említett zenekar frontemberi posztjában élte le hétköznapjait. Segítői a jelenleg is Savatage tagokként jegyzett Jon Oliva, és Chris Caffery voltak. Sokan azt állítják, hogy ez az album nem ezzel a zenekarnévvel jegyezve kellett volna, hogy kijöjjön :-), mivel tiszta Savatage. Az album a hard rock és a musicalszerű metál határmezsgyéjén mozog.
Sok helyen fellelhetőek a Trans Siberian Orchestra utolsó munkájának hangulati elemei is. Nem hiába sokrétű muzsikusok alkotják a Sava-t, hiszen az említett TSO is egy Sava project. Az album nagy pillanatai számomra az Into the wind és a Watching in Silence, ezek a tételek még az én eltorzult lelkemet is magával ragadták. Volt is rendesen libabőrözés :-). Lehet, hogy az első sorokban megemlített ok miatt nem nekem kellene kritikát írnom erről az amúgy nagyon hangulatos albumról, de őszintén bevallhatom, hogy hangulatilag nagyon jó a lemez, és az alkotói erényeit el nem ismerni szentségtörés lenne. Részemről ennyi, aki a fent említett bázisba tartozik, annak kötelező, aki szereti a rockosabb metált, az is nyugodtan beszerezheti, aki pedig kalandozni kíván a lágyabb, dallamosabb zenei környezetben, az is bátran próbálkozhat vele, háttérzenének ő is nagyon élvezni fogja. – nem vagyok Sava fanatikus.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
