Lord
Szóljon a Lord!

(Hammer Records • 2009)
2009. május 25.
0
Pontszám
9

A Lord, 2009 májusát – megtörve ezzel három év lemezmentességét -, egy gigantikus, 34 számos dupla válogatásalbummal köszöntötte. Meg persze a hűséges rajongóit is, akik fittyet hányva a csapat totális médiacsend által elnyert, ’agyonhallgatott hazai hard rock banda’ címére, kiéhezett seregként, és nagy valószínűséggel, ujjongva veszik majd kezükbe a számukra isteni kinyilatkozással is majdnem felérő, kétórás örömzenét tartalmazó korongokat. Merthogy nem egy egyszerű, össze-vissza, ki tudja milyen szándékok által összerakott lemezmonstrumról van szó, hanem egy teljes egészében újragondolt, újrahangszerelt, és újra fel is játszott tartalmas számcsokorról, a hatalmas, és teszem hozzá, nagyon is korrekt, több évtizedes repertoárból szemezgetve.

Kis kitérőként, meg kell jegyeznem, hogy a Lord egyrészt a karakteres, hiteles, és rendkivül tehetséges zenészek átlag feletti dallamérzékeny muzikalitásának köszönheti méltán megérdemelt népszerűségét (aminek nagyságát még az sem tudta beárnyékolni, hogy sohasem lettek fővárosi csapat), másrészt a mindenkit megszólítani tudó, végtelenül őszinte és költői dalszövegeinek.

A mostani számokat felvevő kvartett (már ötödik éve játszanak együtt), három tagja is már ős-Lordos-nak számít: a hétköznapi, antirocker külsővel, de annál annál nagyobb hangi adottságokkal megáldott Pohl Mihály énekes, utánozhatatlan (de sokak által – természetesen sikertelenül – utánozni próbált) hangjával, Erős Attila gitáros, (aki az egyik legalulértékeltebb hathúrosa kis hazánknak, csak nem tudom miért?) fülbemászó riffjeivel, és tanítanivaló, alázatos szólóival, vagy Gidófalvy Attila billentyűs, mókamester, a védjegyszerű, és az évek alatt tisztességben megőszült combkeféi felett kikacsintó pajkos tekintettel elővarázsolt legendás billentyűjátékával adja meg a csapat száz közül is azonnal felismerhető stílusát, és hangzását. És persze ne feledjük a nagy húzónevek mellett ’szolgálatot teljesítő’ ritmusszekciót: a visszatérő tékozló fiúk triójának harmadik tagját, Gyurik Lajos ex-Fárao-s dobost, és az Oláh Ibolya kísérőzenekarában gyakornoki idejét letöltő, zentai születésű, Apró Károly basszusgitárost sem.

A lemezekről természetesen nem hiányozhatnak a legnagyobb, és egyben legismertebb slágerek sem (van „Érezzél engem”, „Szállj szabadon”, „Virágdal”, „Vándor”, „Álmodom”, „Kisfiú”, „Kifutok a világból”, „Szóljon a rock”, ésatöbbi, ésatöbbi), de sikerült szerintem minden korosztály igényét kielégíteni, hiszen így az öreg csókák is kíváncsiak lesznek az új verziókra, a fiatalabbakat pedig eleve egy ilyen modernebb megszólalással lehet levenni a lábukról.
Született persze egy-két ’sikertelenebb’ próbálkozás is, de a nóták túlnyomó többsége – a ’kivétel erősíti a szabályt’ elv alapján – majd idővel elsöpri ezeknek a halványabb megoldásoknak az emlékét.

A felvételeket a csapat lassan második otthonának tekinthető ausztriai Oberschützen-ben rögzítették, (ahol a diszkográfia több darabja is készült), és a hangmérnök is ismerős lehet a lexikális tudással rendelkező fanoknak, Joe Schneider az illető.

Ha egy mondatban kellene jellemeznem a kiadványt, így tenném: Hétköznapi gondolatok, és civilizált megfogalmazású magyarságtudat a költőien megírt szövegben, és a klasszikus hard rock keretein belül maradó, dallamos zeneiség.

Gratulálok! Sokáig szóljon még a Lord!

A trekklistát szokatlan módon itt közlöm, mert nem akarom, hogy a jobb oldali ’Dalok’ sáv az asztalotok alá érjen:)

CD1:
Lázadó lelkiismeret – Miért jó, ami nem jó? – Érezzél engem – Napvilág – Itthon vagy otthon – Síri csend az éjjel – Rossz fiúk – Nekem elég – Érzés – Szállj szabadon – Virágdal – Nincs bocsánat – Zöldszemű lány – Ördög és angyal – Tépett álmok – Hajsza – Vándor
CD2:
Az utca kövén – Álmodom – Tombolhat a szél – Szabadon – Könyörgés – Zaklatott fények – Te légy fény! – Megváltás nélkül – Egyedül – Kisfiú – Csenddel üzenek – Csörög a vekker – Kifutok a világból – Ragadozók – Szemedben a csillagok – Szóljon a rock! – Fázom a szélben

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.