Kellemes mészárlás és csikorgó kések hada a csontokon… nagyjából ez a halmaz az, amely leginkább kifejezi a sűrűn vérrel locsolt nem túl erős borítóval megáldott nagybetűs projectet (amely mellesleg Mark Riddick munka – s tőle igencsak igényesebb melót is láthattunk már…), avagy a svéd Bone Gnawer debütjét. A horda tavaly röffent össze, s idén már kedvenc kiadónk piacra is dobta: a Pulverised Records. Kattog minden, ami súlyos és eladható és gazdasági válság ide vagy oda, ők egyre erősebben a súlyosabb metál scene résztvevői. A nevek pedig ilyenek: dobok mögött Morgan Lie a Naglfar-ból és a Bleeding Art-ból, Kam Lee aki a méltón legendás Death-et is erősítette a kezdetek kezdetén, de volt némi köze a Massacre-hoz illetve olyan nevekhez, mint a Denial Fiend-hoz és az egykori HatePlow-hoz is. Rogga Johansson a másodvokálért és négy húrosért felelős, no meg olyan múltért, mint a Paganizer, Edge of Sanity, Sinners Burn, Those Who Bring The Torture és még sokan mások illetve a végére azért itt van még Ronnie Bjornstrom, akinek a legismertebb létezése az egykori Embracing és Ribspreader-hez kapcsolható. Nos, akárhogyan is nézzük, itt azért a súlyosabb fémzenei világ nem egy nagyobb bandájának neve jelent meg, így az is evidens, hogy iszonyatosan profi muzsikát kapunk, agyonbaszott gyomorforgatással és pisiljünk egymás kivágott vagy éppen összevarrt szájába-szájára. De mindez a komplex betegség képes újraformálni a death metál fogalmát?
Olyan régi műfajról beszélünk, amit lehet formálni, de újra már soha, hiszen annyira lefektetett múlttal rendelkezik, hogy maximum a core-ságok megjelenése hozott némi friss vért az áramba, de az is könnyen poshadt lett és szégyenteljes. Aki arra számít, hogy nagyon 
brutális anyagot hoztak össze a srácok, az nagyot téved, hiszen ez az a fajta death metál, amit az utolsó nagy Massacre lemezen is hallunk, a 96-os Promise sokaknak csalódás volt, szétesett lassú morajlásával és iszonyatosan vastag basszusaival, ahogy az Entombed átalakulása is sokaknak (köztük nekem is) fájdalmas volt. Nos, a Bone Gnawer zeneisége az old school középtempós és lassú death metál berkeiből építkezik, pár helyen modern megoldásokkal, s bár a zene elsőre egyszerűnek tűnik, azért a váltásokban érezni a komplex törekvést a nem simán vért hányunk és halott nőkbe rakjuk visszeres faszunk szindrómát… A szólókban nem egy helyen észlelni lehet a már-már rock’n’roll-os heavy-s burjánzást, míg maga az alap döngöl és hasít. Lényegében a stílusos nevű Feast Of Flesh egy lassú mészárlás, amely csak nagyon kevés helyen adja át magát a sebességnek, így tehát evidens a hatások terén a már említett Massacre – Promise korong, vagy a későbbi Entombed haldoklások, de megemlíthető még az Obituary és még sorolhatnám a kisebb és nagyobb neveket a jelentől egészen visszamenőleg a halál fémek kezdeteihez.
Vendég vokalistaként, pedig három rothadásból is orgánum segítségként szerepel a Necrophagia, Impetigo és Machetazo halmazából! Senki se számítson egy Death-re vagy Morbid Angel-re, ám aki kedveli a puritán és rejtett értékekkel felruházott belezős pengéket, azoknál ez is betalál. Eredetiség a nagy nevek ellenére is sántít, de azt hiszem megbocsátható… vagy nem?!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
