A Subhuman nem volt éppen a legszerencsésebb névválasztás, hiszen négy előadó is ezen név égisze alatt tevékenykedik, ebből három kapcsolódik a noise és ipari szférához, egy pedig teljeségében metál. Nos, ez utóbbi a mi kritikánk tárgya, az olasz thrash-death csoda… a csapat 2001-ben alakult, 2005-ben szerzői kiadásban napvilágot látott a Delirio n°1 (amely nem gyengén hajaz a Giger munkásságára külsőségek terén – s közben a fél legénység lecserélődött, csak a fedélzet maradt…), illetve tavaly megint csak önerőből született meg Profondo Rozzo, amelyet idén Maple Metal Records mindenki számára elérhetővé téve hivatalosan is kiadta. A szóban forgó kiadóról eddig semmit sem tudtam, mindenesetre a Profondo Rozzo külsőségei és hangzása egyaránt korrekt (bár maga a korong és a booklet szebb, mint a fedő) és a benne rejlő zene se mondható éppen rossznak.
A Subhuman zenéje érdekes hibridje az old school thrash-death elemeknek és a jelen core-jaiknak, így tehát megtalálható a thrashcore és deathcore elemek rengeteg variánsa a 80’as évek retro cirkuszával vegyítve. A core-ok jelenléte is elsősorban a modern hangzás és feszes témák, illetve tipikus breakdown szekció végett említhető meg, bár a végeredmény inkább egy izmos és agresszív thrash-death, mint valami mai kreáció. Mellesleg a srácok nem kevés korai Kreator-ört, Sodom-ot és Destruction-önt hallgattak végig, nem is beszélve az itt-ott felmerülő melodikus részletekről, amelyek itt-ott In Flames és At The Gates egykori jelenét jutatták eszembe. Lényegében az érdekes az ebben a vértől és szenvedéstől tátongó 35 perces perverzióban, hogy egyszerre dallamos és súlyos, akadnak szép szólók, durva riffek, színtiszta thrash illetve death vágták és végeredményben bármelyik napjaink hasonszőrű csapatával könnyedén vehetné fel a harcot. A témák és riffek változatosságát mutatja a sebesség komplex játéka is, így a lassú őrlős középtempótól egészen a szinte már black-death durvulatokig szárnyal az a bizonyos mimézis.
Minden zenész nagyon a helyén van, és a korong is nagyon korrekt, de valahogy én mégsem érzem annyira ízig-vérig thrash-deathnek, de lehet bennem van a hiba, mindenesetre igencsak ügyes produkció!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
