Amberian Dawn
River Of Tuoni

(Suomen Musiikki • 2008)
haragSICK
2009. szeptember 9.
0
Pontszám
9

Anno a Primary Stroke kritikámban (cikk alján ott a link rá) felvázoltam, hogyan is van a rendszer a Fémforgácson belül, nos a Finn neoklasszikus elemekkel dolgozó power metál, avagy az Amberian Dawn se éppen az a korong, ami után a szerkesztők kapkodnának. Így tehát én írom meg… A csapat a fővárosban kezdte meg munkásságát 2006-ban, s már abban az évben demóval rukkoltak elő, majd két évvel rá egy nagylemezzel (River of Tuoni), idén pedig a második nagy nekifutás…

A külsőségek a stílusnak megfelelőek és a hangzás is remekbeszabott, a zene pedig igényes tálalása a klasszikus megoldásoknak és az operába illő vokáloknak. Kicsit zavaró, hogy a szépséges hangú Heidi Parviainen orgánuma ennyire előtérbe lett helyezve, lehet igényesebben hat, de a daloknak van akkora monumentalitása, hogy nem lett volna muszáj az énekre építeni mindent. Kapunk szép szólókat és gyönyörű billentyű futamokat, melyek egy része erősen progresszív és futurista. A riffek néhol egész súlyosak, és samperezett férfi vokálok is előfordulnak, ami miatt a még nem totálisan elkurvult egykori Theatre Of Tragedy jutott eszembe.
A maximális teljesítmény és tudás ellenére természetesen nekem nem igazán jön át az e féle zene, de meg kell hagyjam érdekes perspektívákat feszenget, és többet ad, mint mondjuk az Edenbridge, Nightwish vagy a Coronatus.

A műfaj szerelmesei gondolom már rég beszerezték, de aki esetleg kattog ilyesmiken és eddig nem ismerte, annak ajánlatos a leereszkedés a fantasy és a pagan préselte női frontemberrel operáló neoklasszikus burjánzásba, melyben én itt-ott még folkos elemeket is észrevettem – bár könnyen történhet ilyen, mikor mindez nem az én világom – ettől függetlenül tetszett a végeredmény a maga sok színűségével és monumentalitásával.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.