Powerwolf
Bible Of The Beast

(Metal Blade • 2009)
2009. október 18.
0
Pontszám
10


„Az Úr 2003. esztendejében két német farkas-testvér; Charles, a brácsás és Matthew, a lantos úgy döntött, hogy vándormuzsikussá lesznek. Útjukon csatlakozott hozzájuk Falk, az orgonás és a Stéfane, a dobos Franciahonból. Énekmondót a távoli Románföldről találtattak és azt beszélik, Attila emberfarkas, akit átok változtatott farkassá.” Így tartja a legenda.

Áprilisban harmadik lemezével jelentkezett a német székhelyű, multinacionális Powerwolf. A 2005-ös Return In Bloodred és a 2007-es Lupus Dei után itt a Bible Of The Beast.

A lemezt forgatva mind a banda neve, mind a dalcímek gúnyos mosolyt csaltak az arcomra. Micsoda fantáziátlanság, micsoda közhelyparádé! Harmadvonalbeli power metal ezerszer hallott dolgokkal…

A korongot a lejátszóba juttatva azonban lehervadt a vigyor a képemről és a hátborzongató nyitány, a Prelude To Purgatory után már érdeklődőn várom, mi kerekedik ki ebből. A Raise Your Fist Evangelist a Carmina Burana kórustételeihez hasonlóan indul, amely még a prelűdből folyik át, aztán robban a bomba és egy irgalmatlan power metal nótát kapunk az arcunkba. Sabaton? Olyasmi, de sokkal jobb. A megszólalás Fredrik Nordström Dream Evil gitáros és producer műve, aki már rengeteg fantasztikus produkciót tett le az asztalra. Attila hangja egyszerűen lenyűgöző, mind az erejét, mind az előadásmódját tekintve. Ez azonban nem csoda, hanem készség, hiszen a bukaresti Zeneakadémián végzett klasszikus opera szakon.


Az orosz népzenei alapokon álló Moscow After Dark szintén kiváló himnikus power a bivaly erejével. A németül és angolul felváltva előadott szöveg nagy részét ugyan nem értem, de az orgona és a kórus olyan hangulatot varázsol, amitől feláll a szőr a hátamon és úgy érzem, magam is farkassá változom. A Panic bevezetője alatt kezdetét is veszi az átalakulásom, de a Maiden Fear Of The Dark-jára hajazó gitárokat hallva abbamarad. A nóta, és a következő Catholic At Morning… egyébiránt a Running Wild szellemét idéző, ellentmondást nem tűrő power metal darab. Inkább kalózkodni lenne kedvem, bár a liturgikus karének betétek ettől a szándékomtól némileg eltántorítanak.

A Seven Deadly Saints az Avantasia The Metal Opera egyes tételeire emlékeztető szerkezetű darab, teátrális zenei elemekkel és tempós fémmel egyaránt megspékelve. Már egyáltalán nem találom megmosolyognivalónak ezt az albumot, ám a Werewolves Of Armenia végül mégis mosolyt varázsol az arcomra, a verzék ugyanis eszembe juttatják Mándoki és a Dschinghis Khan zenekar óriási slágerét, amely ugye egy mongol hadvezérről szól. A Werewolves refrénjében előkerül a Puljuska Polje (magyar címe: Vár ránk a síkság) című örökbecsű is, ami valószínűleg az oroszországi polgárháború idején született és a Vörös Hadseregben énekelték. Azt már meg sem említem, hogy a bevezető kaukázusi dallamai után Attila németül számol be… Tombol a zenei internacionalizmus, de sebaj! Régóta mondják, hogy nemzetközivé lesz holnapra a világ! Miért is ne élhetnének Örményországban örmények, németek, mongolok, oroszok és vérfarkasok békében egymás mellett?

Lobet den Herrn, azaz Dicsérjétek az Urat – a Zsoltárok Könyvének szavaival kezdődik a We Take The Church. „Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.” (Zsolt.33.2). Sem a citerát, sem a hárfát nem hallom a kíméletlen német fémek zajában, de valahogyan nem is hiányolom belőle, mert azért zengetnek rendesen. Mint Kasparek kapitány a régi szép időkben.

A Resurrection egy alaposan összetett darab, a dallamos hard rocktól a heroikus power metalon keresztül a thrash hatásokig mindent szépen összegyúrtak benne, és mindez kapott egy dirty rockos beütésű dalszöveget. A Maidenes Midnight Messiah után ismét egy hatalmas Running Wild nótát ereszthetünk a hallójáratokba a kicsit buta című St. Satan képében. A gregorián kar ebben a dalban is magaslatokba emeli a lelket, mégha az kicsit sötét is. Az album végére eljött és leült az ördög az orgonához, hogy eltolja a Wolves Against The World című Manowaros himnuszt a farkasoknak. Baj lesz? Dehogy! Az amerikai harcosok valószínűleg szövetségesekként tekintenek a német emberfarkasokra a világ ellen folytatott harcban…