Nehéz helyzetbe sodortam magam mikor elvállaltam az egykor általam bálványként imádott Kalapács Józsi és csapata új albumának ismertetőjét, mert az utóbbi években valahogy megfakult a bálvány ragyogása. Pedig Józsiék folyamatosan szállították a remek albumokat, a 2006-os „Életreítélt” kifejezetten tetszett, mégsem jött létre a kapcsolat köztem és a dalok között. Meghallgattam, élvezetesnek találtam, de érdekesnek semmiképpen. 2006 kiemelkedő évnek számítható, mert akkor jelent meg a Kormorán „A napba öltözött leány” című rockoperája, ahol Józsi is vendégénekel, de még hogy! Bizonyítva számomra (is), hogy nem kellene őt leírni. 2008 viszont csalódás, a „Mítosz” egyáltalán nem hozta meg a várakozásaimnak megfelelő színvonalat. És itt az új album, „Apokalipszis” névre keresztelve, szerintem remek borítóval ellátva. A booklet szépen megszerkesztett és jól áttekinthető, kár, hogy a szövegeken kívül már több infót nem kapunk meg belőle. A limitált első széria tartalmaz egy bónusz DVD-t, amiről később még szót ejtek. Hallgassuk meg a lényeget, a zenét.
Az intrót követő „Mutáns vagyok” egy igazi kezdőnóta, baszott kemény riffel és a füledbe kalapáló lábdobokkal ellátva. Józsi Omen-es korszakát hozza vissza, igazi Power Metal, amibe egy rövid, de emlékezetes gitárszóló is lett írva.
A „Sohase vár” középtempós felvezetése és a szöveg mondanivalója már a Pokolgép-es időkre emlékeztet. Józsi itt (is) nagyot énekel, nem érezni semmiféle erőltetést a hangjában.
Személyes kedvenc a címadó „Apokalipszis”. Elejétől a végéig sodró lendületű, jóféle Power/Speed vágta, kőkemény riffel és velős szólóval.
A „Patkánymese” egy helyzetjelentés a jelenkor nagyon is valóságos meséiről, ami megintcsak Józsi Pokolgép-es éveire emlékeztet. Tetszik a refrénnél hallható kórus, jól beleillik az összképbe.
Az „Álarc” Józsi egy olyan sivításával indít amitől összehugyoztam magam. Mire nem képes ez a fickó még mindig?! A dal maga a Power-ben gyökeredzik, amolyan darabolós, reszelős fajta és a kórust megintcsak dicséret illeti.
A „Kósza vér” a „kötelező” ballada az albumon. Semmi bajom nincs vele, jól megül az album közepén és a szöveg mondanivalóján is érdemes néha elgondolkodni.
Az egyetlen dal az albumon amire nem nagyon tudom mit kellene reagálni, az a „Gyilkos tánc”, mert félreértelmezhetetlenül politikai tartalommal bír, de Józsi politikai pártatlanságát bizonyítja. Nekem viszont a tököm kivan mindenféle politikai dologgal, gyulölöm az egész témát, még ilyen formában is. A zenét talán „alap” Speed Metal-nak nevezném, nagyon nem lepett meg, minden ott van aminek kell, tisztességesen fel van játszva, csak éppen kicsit üres.
Az ezt követő „Majdnem szabadon” aztán kárpótol becsületesen a középtempós zúzásával és Józsi is kiereszti a hangját. Ez az a dal ami koncerten -szerintem- nagyon működhet. A Fight jutott eszembe a dalról, a bemutatkozó „War of Words” albumon voltak ilyesmi súlyú dalok. Headbang!
Az „Én vagyok a neked való” már egy lazább, szellősebb dal. Nem mondom, hogy töltelék, mert annál azért több, de nem hiszem, hogy akár a MAHASZ listára is bejutna a banda vele.
„Idegen világ” címmel egy középtempóban megírt Power dalt üdvözölhetünk, kellemesen zakatol a fülbe, a mondanivalón is el kellene mindenkinek méláznia néha. Sajna a szóló nem kapott elég figyelmet a dalban, nem is sikerült emlékezetesre. Valahogy Józsi hangja sincs kihasználva ebben a darabban.
„A vég” ismét belecsap a dobhártyák közé, van reszelés rögtön az elejétől. Ennek a dalnak a szövege tetszik talán a legjobban, mert rendkívül finoman írja körül az elkerülhetetlent, az elmúlást.
A lemezt záró „A rock, háború” megint egy Fight-szerű Power darab, ismételten remek szöveggel ellátva, egyedül a kórust nem tudom hova tenni, az valahogy nem sikerült valami jól. Kicsit élettelennek tűnik Józsi emelkedett, átéléssel elénekelt részei mellett.
Elérkezett a bónusz DVD ismertetésének az ideje, amin 14 Kalapács dal karaoke és énekes verziója hallható-látható, plusz az új anyagról megismert „Intro”, „Sohase vár”, „Majdnem szabadon” és „Patkánymese” egy idén szeptemberben rögzített koncertverziója. Ezekkel semmi baj nincs is, szívesen megnéztem volna egy koncertet a csapattól. Ami a karaoke dolgot illeti, nos, nem vagyok rajongója az ilyesminek. Őszintén kimondom, röhejesnek találom, hogy a csapatot beterelték egy terembe, ahol 14 dalt „eljátszottak” a Józsival, majd ugyanezen dalok „instrumentális” verzióját is végignézhetjük, a képernyőn pörgő-forgó szöveget olvasva-énekelve, kinek mennyi tehetsége-egója van. Ezt pontozni nem fogom, nem nekem készült, ehhez én öreg vagyok.
Rövid összefoglalómban meghajlok a csapat tagjai előtt, sikerült valami újat, értékeset alkotniuk. Józsi hangját teljes pompájában hallhatjuk, a hangszeres tudás megkérdőjelezhetetlen, a dalok jelentős hányada valóban dal, a szövegek tisztán érthetőek, üzenetük örök téma volt és lesz, figyelni is kellene már rá. Ha valaki esetleg még gondolkodik valamiféle ajándék vásárlásán, nyugodtan ruházzon be erre az albumra, tegye a fa alá, biztos vagyok benne, hogy a szeretett szerencsés örülni fog neki.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
