Billog
Till Death Do Us Part (2010)

Billog – (Állatra sütött) bélyeg.
/Kislexikon/

A Billog neve a hazai undergroundabb HC és metalcore berkeiben kicsit is járatosabbak előtt nem ismeretlen. Az eredetileg békéscsabai, majd angliai, most pedig Csaba fővárosba való felköltözésével budapesti csapat valójában formáció-próbálkozás és nehéz körülmények közötti végül beteljesülés (gondolok itt pl. arra az esetre, mikor Csabi a szigetországban igyekezett a Billog-ot életre hívni, aminek a végeredménye az lett, hogy az angol srácok egy teljesen más csapatot akartak). Zahorán Csaba az egyetlen őstag, aki rengeteg szenvedésen és sikertelen próbálkozáson van már túl, idén kijött a Billog első nagylemeze (60 db jelent meg promóciós célra, szóval az átlag felhasználónak marad az ingyenes letöltés), melyet az elmúlt évek távlatában több kislemez, és demó is megelőzött. A kezdetekben magyarul, majd pedig angolra váltó Csabi most valami nagy ugrást akart tenni, de valahogy soha sincs szerencséje, hiszen elkésett a megjelenéssel, ahogy a tengerentúl se öl már az új generációs HC és metalcore trend, így idehaza is kezd a dolog haldoklani (tegyük hozzá, hogy mindez szerencsére, hiszen így talán még megelőzhető az említett két műfaj teljes le és kiégése…). A késlekedés ellenére azért olyan rossz dolgot nem kapunk, igaz nem ég a bőrünkbe, sem a lelkünkbe a jelenség…

A dobfelvételek a gyulai No Silence stúdióban zajlottak, majd a basszus, a gitár és az ének a zenekar házistúdiójában került rögzítésre. Ezt követően pedig a No Silence-ben lett megkeverve az egész Simi (az Over Promises és a Slaughter at the Engagement Party dobosa) vezényletével.” A hangzás és a külsőségek teljesen korrektek, bár még mindig nem érik el azt a szintet, ahová Csabi szeretné repíteni a Billog-ot, mint jelenséget. Elsőre is érezhetővé válik, hogy zeneileg olyan kohézióval van dolgunk, amik a személyes kedvenceiből tevődnek össze, így tehát a Lamb Of God és a Machine Head tagadhatatlan, de találunk utalásokat a korai húsos Pro-Pain és Madball ugrásokra is, no meg egy kevéske trendi metalcore fosra, viszont hiányolom a morzsás és súlyos betegségek számát is, ahogy az igazi death-HC lüktetések jelenléte se számottevő. A helyzet az, hogy összetett ám az eddigieknél populárisabb, ha úgy tetszik eladható és sikerorientált korongot hallhatunk, melyekből nem hiányoznak a jóféle kórusok, rapelgetős hip-hop beszólások, avagy minden olyan szegmens a helyén van, amitől a HC bizony hárdkor lesz… S éppen ezért sajnálom a késést, hiszen ezzel a koronggal öt éve nagyot darálhattak volna, ma viszont befér a nagy összképbe, nem lóg ki egy picit se, hiszen rengeteg hazai horda is megüti ezt a szintet, maximum nem igyekeznek ennyire változatosan zenélni, ugyanis a Till Death Do Us Part legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy rengeteg váltással és ötlet gazdag témával variálják körbe az amúgy pofon egyszerű riffeket. A korong egyik leghosszabb és érdekesebb nótája mindenképpen a legutolsó dal; Sequitur / Conclusion Finale, melyben helyet kapott Gajda Mátyás (Fish!) és Mihály Gergely (Angertea), mint vendég orgánumok. Valójában semmi gond sincs az anyaggal, csak kicsit úgy érzem, hogy Csabi annak az apukának a helyébe él, aki akkor nem vett kisautót a fiának, amikor az pici volt, logikusan a 15 éves srácot már nem hatja meg az említett elmaradás pótlása utólag. Az apa meg nem érti, hogy miért nincs elszállva tőle a fia, hiszen a kisautó teljesen új, egy vagyon volt, fényes és csillog, gurul és nyithatóak az ajtajai… még a csomagtartó is…

A cucc ingyen lekapható innen, így tehát minden olyanak tudom ajánlani a letöltés és ismerkedés lehetőségét, aki kíváncsi egy minőségi hazai HC-metalcore képződményre.

Tool, Brass Against
május 24.