A spanyol Helevorn második nagylemezével jelentkezik a mély hallgatás és halott földek szemfedői mellől, mellesleg 1999-ben alakultak Palma de Mallorcán, 2001-ben demóval majd négy évvel rá a Fragments című debüttel rukkoltak elő. Azóta gyász-szag és hulló falevelek… a kiadásért az orosz BadMoodMan Music a felelős, akiknél szomorúan látom, hogy szakítva az utóbbi évek szokásaival igénytelen promóra kezdenek áttérni, meglehetősen anyagias és inkorrekt húzás, így nem áll módomban az amúgy biztos csodálatos külsőségekkel rendelkező lemezt értékelni (pedig, így kép alapján erősen emlékeztet a színvilág Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro rendezte Elveszett gyerekek városának szín és hangulatvilágára), mert ez így ebben a formában siralmas. Na, de a zene is, csak nem pejoratív értelemben, hiszen gothic-doom-death képződménnyel lettünk gazdagabbak.
A spanyol srácok valószínűleg már alakulásuk előtt oltárt emeltek a korai Paradise Lost és késői My Dying Bride-nak, hiszen gyakorlatilag ezek reinkarnatív produktuma az érdekes című, de annál kevesebb zenei meglepetéssel kecsegtető Forthcoming Displeasures. Néhol feltűnik a korai End Of Green szánalmas siránkozása és az inkább későbbi Katatonia dallamos katarzisa. Sajnos a legnagyobb baj a Helevorn képződménnyel a szép komor dallamok és jól összerakott nóták ellenére, hogy már a könyökünkön jönnek ki ezek a témák. Újító szándék egy másodperc sincs benne, elődök másolása és tisztelete meg szép pátosz, de akkor nem hallgatjuk inkább az eredetit?
Ettől még persze, akinek a korai Paradise Lost és késői My Dying Bride szívének csücske, de már kicsit unja, az tegyen egy próbát a spanyol mimézissel!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
