Ewig Frost
Rust

(Noise of Dissent • 2009)
butch
2010. május 11.
0
Pontszám
6

Ez a hatszámos kislemez az osztrák banda harmadik hangzóanyaga, ha információim helyesek, eddig egy demót és egy nagylemezt adtak ki Blue Septime Winters címmel. Mivel ezekhez nem volt szerencsém, nem tudom összehasonlítani velük, de ez a fél tucat szám a black metal, a nyolcvanas évekbeli thrash (főképp Venom, Celtic Frost hatásokat érezni), valamint a régi (crust) punk zenék egyfajta keresztmetszetét adja. Az anyag meghallgatása után sokaknak rögtön eszébe juthat a norvég Darkthrone utóbbi időbeli tevékenykedése, és van alapja a felvetésnek, Fenrizék nagyjából ugyanilyen irányvektorok mentén haladnak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedve az undergroundban, azt az obskúrus világot magukba szívva próbálják minél hitelesebben tolmácsolni a világnak, milyen is szerintük az igazi fém.

A Kid of Chaos idézi leginkább az északi alapcsapatok munkásságát, itt még nagyjából vegytiszta black metalt hallunk; sodró riffek, komor hangulat és varjúkárogás öt percen át, égzengés, villámlás, miegymás. Utána már lazul a gyeplő; a punkosan primitív Anti-Nazi Track – melyben az NS black metal bandák kapják meg a magukét – ugyan szintén alkalmazza a black metal eszköztár egyes elemeit, de már korántsem olyan szigorú a hangulat, mint az előző számban, jön a rock n roll feeling, ami még jobban eluralkodik a Motörhead hatású Pirates of Black Metalban. Itt már a cím is mutatja, mennyire veszik magukat komolyan. Az ének az egész anyagon károgás, a Darkthrone-féle kocsmai gajdolást inkább hanyagolják. Nekem még a Carpathian Forest neve ugrott be, mint hasonlítási alap; főként a Defending the Throne of Evil album – a nyolc perces Sunken in the Sunban ugyanis még szaxofon is felbukkan, fáradt, füstös szalon-jazz hangulatot kölcsönözve a számnak. Amúgy viszont túl sok pluszt nem ad a számnak, és a nyolc perces hossz helyett én elviseltem volna inkább két rövidebb, de ütősebb számot. Ja, és az Intro / Outro esetében se valami szintetizátoros prüttyögésre kell számítani, előbbi punkos, utóbbi blackes riffekkel operáló félkész számoknak tűnik inkább.

A hangzás természetesen ótvar, a külsőségek és a csomagolás is hanyag, fennen hirdetve a beleszarós hozzáállást. Meghallgatása mellé intenzív sörfogyasztás javallott.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.