Aztán nemsokára arról jött a hír, hogy új csapatot hoz létre (ahol a basszusgitárosi posztot is betölti), ami viszont már nem lepett meg annyira. A tagság már annál inkább, itt ugyanis a korábbi Mood-os kollégájával, a jelenleg a Stereochrist-ban érdekelt Hegyi Kolossal nyomul, illetve, kicsit túlozva a csapat másik fele a Neck Sprain-ből érkezett. Pontosítva, Janó Misi gitározik, Bánfalvi Sanyi – akinél már csak az ex-NS megállapítás állja meg a helyét – dobol. Az ilyen összeállításra szokás mondani, hogy „szupergroup”, de nem hinném, hogy esetükben ilyesmi jelzőkkel kellene dobálózni. (Még, ha lenne is alapja…)
Mikor elindul a lemez, (a riffek, az énekhang) mintha régi ismerős köszöntene – hisz bizonyos értelemben erről is van szó. Ezek a zenészek ha akarnának sem tudnának kibújni a bőrükből.
Az első nóta, amire felkaptam a fejem a For those…, jó kis bólogatós téma, valószínűleg közönség kedvence lesz koncerten is.
A lemezt záró (fél)feldolgozás – hisz Mood nótáról van szó) viszont egyértelműen a zsenialitás határát súrolja. A Glow, Burn, Scream (ami eredetileg a ’99-es Wombocosmic lemezen jelent meg) egy csoda ezen a lemezen.
Egy kicsit talán ki is lóg, hisz itt vendégként Kyle Thomas (akit olyan csapatok éléről ismerhetünk, mint az Exhorder, Floodgate, Alabama Thunderpussy, Trouble, stb, hogy csak a legnagyobb neveket említsem) énekel. Zseniálisan. Nem vagyok a munkásságával teljesen tisztában, így lehet csak számomra volt fura a hangja elsőre, de ha nem tudom, hogy Ő énekel, hát nem biztos, hogy eltalálom. Az meg, hogy a dalban Füleki Sanyi (a később érkezettek kedvéért szintén volt Mood tag, jelenleg Wall of Sleep) is vendégeskedik mindent elárul arról, hogy itt a zene szeretete a lényeg.
Mindamellett, hogy Holdampf Gabi hangja, énekstílusa már védjegy illetve Hegyi Kolos is határozott karakterrel rendelkezik hiányolom a másik két tag hatását. Nem érzem, hogy Ők is hozzátették volna a magukét az egészhez. Félreértés ne essék, tetszik a lemez, de ez kikívánkozott. (Ráadásul az is lehet, hogy csak én érzem így.)
Olyan érzésem van ezzel az albummal, az itt hallható dalokkal kapcsolatban, hogy itt a zenészek múltjának megfelelő dalokat írtak. Sikerült egy jól körülhatárolt stílusban viszonylag változatos dalokkal megtölteni a lemezt.
Még talán annyit megjegyeznék, kicsit lehettek volna változatosabbak – bár ha jobban belegondolok azt talán senki sem várná Koloséktól.
A hangzással semmi gond, jó telt lett. Az Audioplanetben jól sikerült elcsípni a hangulathoz illő élettel teli soundot.
Úgy érzem még egy negatívumot meg kell említenem, ez pedig a lemezborító. Vagyis pontosabban fogalmazva a belső grafikai munkával vagyok némileg elégedetlen, mivel – bár a koncepció egész jó – szerintem egyrészt kissé egyhangú és sötét lett, másrészt a dalszövegek betűtípusa az alkalmazott méretben egyáltalán nem segíti az olvashatóságot. Az pedig nem lenne hátrány. De ezen azért hajlandó vagyok átsiklani.
Összességében ez egy erős bemutatkozó lemez, ami ismét bizonyítja, hogy a honi színtér erős, van helye a nevezzük így, harmadik Mood utódbandának is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
