A Munruthel formáció Munruthel művészúr nevéhez kapcsolható (míííly-meglepő!), az ukrán zenészünk Karkovban hívta életre, eredetileg Silentium néven, mely amolyan ambient próbálkozás volt, majd 1997-ben átnevezve megszületett a Munruthel. Az említett művészünk amúgy 94 elejétől 2003 végéig a méltán kultikus Nokturnal Mortum dobosa volt. A kiadvány eredetileg 1999-ben jelent meg, jóféle underground hévvel kazettán, majd kiadták az egészet később digi-packben is, és a mostani kritikánk az újrakiadás második újrakiadása kiegészítve Hyperborea 2008-as single anyagával. Kicsit belekeveredtél? Sebaj, te csak olvasod, és még nem is tudod, hogy minden kiadás más és más designban látott napvilágot…
A közel 70 perces anyag koncepciója két részre osztható, ami valószínűleg az eredeti 99-es kazettás kiadás esetében sokkal jobban érvényesült, na szóval az első hat nóta a The Night Side, a második hat meg a The Day Side. Zeneileg nincs nagy differencia, de atmoszféra terén komoly eltérést vélhetünk felfedezni a más és más hangulati kohézióból dolgozó halmazok között. Hiszen, míg a kezdet az éjszaka fényei, az erdők zajai, neszei, addig a második része inkább magasztos dokrtinákba menekülő, némileg militarista jellegű kreálmány. A hangszerelésen természetesen érezni, hogy emberi kéz gombok nyomkodásába volt a leginkább aktív, így tehát témák terén az elektronikus, eklektikus, ambient és black metal között lépked a Munruthel képződmény. Az imént említett black metal igencsak háttérben húzódik meg, hiszen alapvetőn kiegészítő, a kásás gitárok és károgáson kívül nem sok minden emlékezetet arra, hogy ez bizony fekete fém volna. abból is a pagan-folk verzió. De az átfedés és mezsgye kétségtelenül csuszamlós, hiszen rengeteg helyen emlékeztet az egykori Mika Luttinen-es Diabolos Rising-ra (ha így érthetőbb, az Impaled Nazarene frontemberének kísérleti zajhalmaza) illetve a hajdanán aktív, ma halott csak úgy mint Jon Nödtveidt (Dissection 2006-ban öngyillkos lett frontembere) egyszemélyes elektró projectjére a De Infernali-ra., amely megint csak valahol a feketség és vér, no meg az elekrtónikus között bújik meg. Ennyire azonban nem beteg, nem kerülnek elő a sado-mazo témák és gonosz eljöttét se várjuk annyira (bár a szövegeket ukránul tartalmazza az igényes booklet), hiszen sokkal monumentálisabb, sokrétűbb és nyugodtabb, mélyebb muzsika ez, amely sokszor jutatta eszembe valamelyik ismertebb szintetizátor művész elvontabb próbálkozásait, mint pl. Vangelis vagy Jean-Michel Jarre…
Igényes és jól megkomponált lemez ez (igen, azt hiszem a megkomponált a legjobb szó erre), amelynek most már értem miért kellett újra és újra megjelennie; az ok egyszerű: csodálatos zene, amit elérhetővé kellett tenni, hiszen egyértelműen megérdemli!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
