A pozvakowski azt hiszem, nem szorul különösebb bemutatásra azok előtt, akik nyomon követik a hazai bandák munkálkodását. A Győrből indult zenekar jelen anyaga egy kétszámos kislemez, ami limitált példányszámban, 7 inch-es bakeliten jelent meg 20 különböző színű borítóval. A két dal közül az egyik egy friss saját szerzemény, a Sferic Waves pedig a Man or Astro-Man nevű surfrock-zenekar hasonló című dalának feldolgozása. Utóbbi számra egy klip is készült a magyar űrrepülés előtti tisztelgés apropóján – a videó debütálása ugyanis május 26.-ra, Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov űrutazásának 30.-ik évfordulójára lett időzítve, s a feldolgozásban hallani is bevágásokat Farkas Bertalan jelentéseiből, ahogy a Szojuz-36 fedélzetén elhagyják a Bajkonuri űrrepülőteret.
A hét perces instrumentális Perky nagyon organikusan szól, már rögtön az elején szembetűnő a lebegős, melankolikus dallamok telt, szőrös megszólalása. A zajos kiállásokkal és rövid narrációkkal megtűzdelt szám a felénél leáll, s fura zajok, zörejek veszik át a főszerepet, majd a harmadik perc vége felé a felütésekkel mintha egy teljesen új dal kezdődne, aminek lüktető témái után a dal visszatér oda, ahonnan kiindult, azaz újra előjönnek a kezdő dallamok. Jól felépített szám különösebb katarzis nélkül, kellemes utaztató hangulattal, s pont ettől másabb az átlag post rock előadóknál; a szokásos „lágy kezdés – fokozás – kirobbanás majd csendes pengetés” sablonná vált dalfelépítést egy az egyben kikerüli, valamint náluk ugye ének sincs. A feldolgozás kellemes meglepetés, bár én a Man or Astro-Mant az igazat megvallva nem ismertem, de a sci-fi témákkal foglalkozó banda kézenfekvő választás volt az űrhajós tematika miatt, a dal pedig dögös, és a pozvakowski tolmácsolásában is megmaradt benn egy kis retro-feeling. A rá készült klipet Szeredi Csaba vágta össze a koncerteken is vetített felvételekből, s megtekinthető a myspace oldalukon.
Egy mindössze két számos anyagot nem tudom, mennyire lenne értelme pontozni, vagy abból mélyebb következtetéseket levonni, így mindezt most mellőzném. Annyit mondhatok, a zenekar rajongói nem hinném, hogy csalódni fognak, de minden nyitottabb zenehallgatónak ajánlott. Az anyagnak lesz cd-verziója is, ahol a két dal kiegészül a japán Mono előtti koncert egy felvételével, és két Ozon remix is helyt kap rajt, így a nem bakelit-pártiaknak sem kell csüggedniük, hogy esetleg lemaradnak valamiről.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
