Valkyrie
Man of Two Visions

(MeteorCity Records • 2008)
Győr Sándor
2010. július 16.
0
Pontszám
8

A Valkyrie egy amerikai (közelebbről Virginia állam) heavy rock csapat. Érdekességét az adja, hogy a Baroness zenekar testvérpárja- Jake és Pete Adams – is tagja, sőt Ők alapították.

Nos nyilván legkönnyebb lenne Adamsék másik bandájához hasonlítani, de – bár a tavalyi és a 2007-es Baroness korongot is hallottam – nem nagyon maradt meg bennem semmi Velük kapcsolatban. De azt hiszem, teszek még próbát azokkal is, mert amit itt játszanak az tetszik.
A Man Of two Visons a második nagylemezük, s ez igazság szerint még 2008-ban kijött, s a PsychoDOOMelic kiadón keresztül el is juthatott az érdeklődőkhöz. Most a Meteorcity újrakiadta, s a Gordeon Music terjeszti.

Már elsőre nagyon tetszetős a kiadvány. Az ún. eco-pak csomagolású lemez 100 %-ban újrahasznosított papírtokba került, amire a kékes-lilás árnyalatú képet szója alapú tintával nyomták.

De térjünk a lényegre, azaz a zenére! A hét dalt tartalmazó , majd 37,5 perces korong a múltban gyökerező zenét rejt. Ez a ’60-as és ’70-es évek kicsit pszichedelikus, kicsit ősrockos muzsikát rejt. Zúzni nem fogtok rá, az biztos.
Itt inkább a gitárok harmóniáján van a hangsúly. Nekem itt-ott a Led Zeppelin neve ugrott be, netán az Ozzy-s Sabbath-ot lehet megemlíteni. A promolap az Iron Maiden-t és a Pentagram-ot hozza példának, igazából az előbbivel sem tudok vitatkozni, mert például az Apocalypse Unsealed tényleg Dickinsonékat idézi. Csak szolidabban, sokkal szolídabban. Bár egy erősebb hangzással tudja fene, talán még egyértelműbb lenne a hatás. A Pentagramot meg nem tudom megítélni, de ha hasonló, akkor azt is szeretném.

Az biztos, hogy Adamsék nagyon egy hullámhosszon vannak, hisz az ikergitáros témáik, szólóik nagyon eltaláltak. Mondhatni lélekkel telik. Akárcsak az énekdallamaik, hisz mindketten kiveszik a részüket a vokalizálásból is.
Ahogy maga a zene, úgy az ének is hordoz nem kevés ősrock érzést. Igaz nem nagy pcsirta egyikőjük sem, de ehhez a muzsikához ez nem is követelmény.
A ritmusszekció nem játszik nagy dolgokat, csak teszik amit kell. Precízen.

Azt nem is tagadhatnák, hogy amerikaiak, hisz a The Gorge country-s témája ezt egyértelművé teszi hamar. A címadóban meg talán érezni némi Kyuss-féle desert rockot is.
Még egy dalt emelek ki, ez pedig az instrumentális Green Highlander, ami alig három percben elvisz a zöld mezőkre, megnyugtat, feltölt.

Az biztos, hogy a stoner zenét kedvelőknek melegen ajánlott anyag ez, de aki kicsit szeretne érzéssel eljátszott, ősrockban gyökerező zenét hallgatni, az is bátran tegyen egy próbát. Nem hiszem, hogy megbánná. Én szívesen meghallgatom még néhányszor, az tuti.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.