Evoke Thy Lords
Escape to the Dreamlands (2008)

“A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hagy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.”
/H. P. Lovecraft – Cthulhu hívása/

Az orosz Evoke Thy Lords-ról már írtam egy limitált splitjükkel kapcsolatban, így tehát eltekintenék a felesleges köröktől. Valójában a szép designnal és remek nyomdai munkával kivitelezett digi-pack Escape to the Dreamlands-ről illett volna előbb írnom, s csak utána a splitről, hiszen utóbbi tavalyi, míg a debüt 2008-as, de most már nincs mit tenni, így hozta a sors, de mindenki nyugodjon meg, semmiről nem maradt le, ezzel a koronggal is egy tehetséges és H.P. Lovecraft fanatikus doom-gothic lemezzel lesz gazdagabb.

A szép felvezetés után hamar rádöbbenhetünk, mi is az Evoke Thy Lords egyszerű, de jól sikerült koncepciója. Igazán mély katarzist sehol sem élünk át, a sötétség is csak mint mellék szegmens jelenik meg a remek dallamok mellett, melyek burjánzanak és tipikusan abból a halmazból merítenek, melyekből az orosz sztyeppék zenéi szoktak. Kicsit talán túl hosszúak a dalok, ám igazi hibának nem tudom felróni a novosibirski formációnak, hiszen én vagyok túlságosan death és thrash dolgokhoz szokva, s talán éppen erre a hosszú nótákra van szükség, hogy elmerülhessen a hallgató a népzenei masszában, ami egy adag horror témával és rengeteg akusztikus sűrítménnyel szolgálja a Cthulhu hatalmát. Nagyon sokat lehetne értekezni az Evoke Thy Lords értékeiről és a fura megoldásairól, ám eltekintenék ettől is, hiszen a split kapcsán már kifejtettem mit is képviselnek az orosz barátaink. Alexey Kozlov már ekkor is komoly hörgéssel támadt, míg Irina Lovchikova csilingelő hangja varázslatba meríti a megfáradt vándort.

Náluk kényelmet kapsz, mesélnek a ropogó tűz mellett némi bort kortyolgatva az ősidőkről és az Európától differens bálványok imádatáról, minden szép és megnyugtató, csak a kinn tomboló tél és az éjszaka hátralévő része bizonytalanít el. Nyitott szemmel járt, ne hogy áldozattá légy…

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.